1. rész: Bevezetés
Az „Én „Filozófiám“ - Gyerekek fejlődési állomásai (professzionális) modellek?
2. rész: A megfelelő felszerelés
3. rész: Vidám fotózás
4. rész: A pocaktól a tinédzserkorig
5. rész: Beltéri fotózás
6. rész: Kültéren fotózás
7. rész: Családi élet
8. rész: Tippek és trükkök (I)
9. rész: Tippek és trükkök (II)
10. rész: Gyerekfotók archiválása, szerkesztése és bemutatása
Szöveg: Jens Brüggemann
Fotók: Jens Brüggemann (147), Leonie Ebbert (44), Elli Bezensek (61), Radmila Kerl (26), Ramona Prosch (5), Kay Johannsen (4)
Vázlatok: Jens Brüggemann (27)
1. rész: Bevezetés
A gyerekek fotózása szép, de ugyanakkor nehéz terület. Szép, mert kevés dolog van olyan csodálatos, mint a gyerekek (játékosan, boldogan játszó) nevetése.
Emellett még azért is szép, mert a gyerekek egy bizonyos koruktól kezdve és amíg örömmel fotózva vannak, buzgón és lelkesen vesznek részt benne. Ők a legmeghálálóbb modellek, mert általában megtiszteltnek érzik magukat, ha lefotózzák őket (és utána majdnem minden egyes fotón örülnek)!
(Fotó: Radmila Kerl)
Nehéz a gyerekek fotózása, mert a fiatal modellek általában türelmetlenebbek, mint a felnőttek. A gyermekek motiválása ezért a fotós egyik fő feladata.
A gyerekfotózást azonban az teszi nehézzé, hogy a gyerekek mindig mozgásban vannak, és ezért a fényképészekkel szemben különleges követelményeket állítanak, amelyek hasonlóak az akció- vagy sportfotósokéra.
(Fotó: Ramona Prosch)
Az „Én „Filozófiám”
Először néhány megjegyzés az általános fotográfiáról. A digitális fotográfiával való megjelenésével a fotós munkafolyamata („munkafolyamat”) is alapvetően megváltozott. Még az analóg időkben, amikor még filmre fényképeztek, már létezett a képretochírozás és -szerkesztés a számítógépen, de a „Photoshopping” igazán csak akkor terjedt el, amikor majdnem mindenki számítógépre volt szüksége ahhoz, hogy a digitálisan fényképezett képek a rendelkezésre álljanak és láthatóak legyenek.
A számítógép ma a fényképész munkaeszköze része (és nem számít, hogy ez a tevékenység fő- vagy mellékfoglalkozásként vagy hobbinak számít). A legtöbb fényképész több időt tölt a számítógépen, mint a kamera mögött!
(Fotó: Jens Brüggemann)
De vajon hasznos tevékenységekkel töltik-e az időt a számítógépen? Tapasztalataim szerint attól kell tartanom: nem. Nem ritkán tapasztalom a számomra tartott műhelymunkák során, hogy a képkompozícióban lévő hibák vagy a háttér zavaró elemei ellenére szándékosan folytatódik a fotózás. Például a portrék esetében feleslegesen sok „levegőt” hagynak a fej fölött, akár a kép egészének harmada; vagy figyelmetlenül eldobott kóla dobozt hagyják a modell mellett, ahelyett hogy félre tennék vagy legalább a képkivágáson kívülre helyeznék.
A folytatott fényképezést akkor igazolják, hogy ezeket az (általuk észlelt) hibákat valójában később, a számítógépes utómunkálatok során szeretnék kiküszöbölni …
A képszerkesztő programok, különösen az Adobe Photoshop, „hatalmas” eszközök; rengeteg fantasztikus dolgot lehet velük csinálni. De lehet velük haszontalan és „giccses” szerkesztéseket is végezni, és a legnagyobb hiba, amit sok fotós elkövet, az a fényképeinek túlzott utómunkálata a számítógépen.
Nem látszódnak meg a képeken, hogy szerkesztettek, mondja asszisztensem, Leonie is.
Ki élvezi őszintén, hogy egy rozsdás kóla dobozt retusál az összes fotón?
Ugyanakkor "megengedettek" a kreatív munkák a számítógépen, melyek azért vannak, hogy ténylegesen "feljavítsák" a fotókat, hogy például mesterséges világok jöjjenek létre, vagy hogy a színek művészi kifejezésére változtassanak, vagy sok másra.
(Fotó: Elli Bezensek)
Az alapelv az kell, hogy legyen: „Amennyire csak lehetséges, annyira, mennyire szükséges.“
Ráadásul gyakran tapasztalom, hogy sok fényképész „technikailag vak”. Szinte kizárólag a fényképezőgépeikkel és a 4328 különböző funkcióval foglalkoznak, és teljesen elfelejtik, hogy tulajdonképpen miről is szól a fotózás: az látásról, a figyelésről, a különleges pillanatról, a döntő pillanatról. Főleg a gyerekek fotózásakor!
(Fotó: Jens Brüggemann)
Fejlődési szakaszok
Nem csak a saját szülőknek érdekes egy gyermek „fejlődése”, az is kívülről figyelemmel kíséri azokat a változásokat, melyeken egy gyermek az első évek során keresztül megy.
(Foto: Jens Brüggemann)
Ez nem csak a kisgyermek külső megjelenésének változásairól szól, a fizikai és mentális fejlődésben mutatkozó haladásokat is rögzíteni kellene (mintha csak „kiemelt pillanatok” lennének a felnőtté vagy önállóvá válás folyamatában).
(Foto: Leonie Ebbert)
Ám még akkor is, ha ez a szinte „dokumentációs” jelleg tudományos szempontból értékkel bírhet, mindig tartsa észben, hogy elsősorban arra törekszik, hogy gyermekének (vagy másoknak) készített fotói különlegesen sikerültek legyenek. Egy tudományosan korrekt, unalmas (mert csupán dokumentációra összpontosító) fotó nem az, amit mi célozunk meg.
Az a törekvés vezérel, hogy olyan fotókat készítsünk, melyek, tartalmuktól függetlenül, már pusztán kreatív látásmódjuk és kivitelezésük miatt is öröm a szemnek.
(Foto: Leonie Ebbert)
Gyerekek profi modellek? Egy kritikai megközelítés
Nyilvánvalóan a szülők - jogosan! - büszkék, ha gyermekeik fotogén és szinte profin mosolyognak azokra a fényképező apákra, anyákra, nagyszülőkre és nagynénikre. De nem minden csemetéből lesz szupermodell. És akarjuk ezt egyáltalán (szülőként)?
Miből lesznek végül a gyermeksztárok? Igazából jó, ha a kicsik számára, hogy már gyermekként, ahelyett, hogy erdőn mászkálnának, fotózásról fotózásra mennek? Nem veszi el tőlük ezzel egy szelet gyermekkorukat?
(Foto: Jens Brüggemann)
Sok gyereknek nyilván jó móka öltözködni és kamerák előtt állni. Kezdetben. De ha az új „játék” munkává, kötelességgé válik, ha be kell tartani a megbeszélt időpontokat, és a gyermekmodellnek „működnie” kell, akkor is, ha épp nincs kedve fényképezkedéshez, akkor legalábbis világossá kell válnia mindenkinek, hogy fontosabb és a gyermek fejlődésére kedvezőbb dolgok is vannak, mint őket katalógusfotózásról katalógusfotózásra siettetni.
(Skizze: Jens Brüggemann)
Soha nem tenném rá a gyerekemre, hogy rendszeresen „professzionálisan” álljon a kamera elé. És valószínűleg már számára is eléggé rossz, hogy „Papa” rendszeresen minden családi összejövetelen, minden kiránduláson, minden nyaraláson magával viszi a digitális kameráját, és azt is alaposan használja…
(Foto: Leonie Ebbert)
