A szakmai világítástechnika és fényvezérlés: 1. rész - Mi a helyes expozíció?

Bevezetés a "Professzionális világítástechnika és fényvezetés" című könyvbe

Egy professzionális vakurendszer nem feltétlenül teszi a fényképeket jobbá. Azonban a munkanapok rohanó tempójában különösen az hatékony teljesítményre is szükség van egy szakfotós számára. A fotózási alkalmakkor sajnos nincs mindig idő hosszadalmas kísérletezésre. Általában az ár-érték arány számít egy előre meghatározott (és mindig túl rövid) időkeretben. Végülis a legtöbb fotós az idő alapján számolja a munkáját ("napi díjak" alapján). És a vásárlók ezt természetesen gyors és zökkenőmentes termelési folyamatnak várják. (Hogy ez a kreativitás rovására mehet, ezt csak mellékesen jegyezném meg)...

A fotózások végzése során mindenképpen hasznos egy megbízható világítástechnika, amely gyorsan és problémamentesen telepíthető és kezelhető!

• Mi a "helyes" expozíció?

• Miért van szüksége egy fotósnak világítástechnikára?

• Mely fényforrások alkalmasak a professzionális fotózás számára és hogyan használhatom azokat a legjobban?

• Milyen kamera beállításokra van szükség?

• Léteznek vaku rendszerek, amelyek egyaránt alkalmasak beltéri és kültéri használatra?

• Milyen hibák történhetnek vaku rendszerek használata során és hogyan kerülhetem el őket?

• Milyen különbségek vannak a kültéri és beltéri fényelosztásnál?

• Mire kell figyelnem egy vakus rendszer vásárlásakor?

• Milyen követelményeknek kell megfelelniük a professzionális rendszereknek?

• Mely rendszerek ajánlottak - és miért?

Ezekre a kérdésekre választ fogok adni ebben a tutorial sorozatban.

Itt látható egy áttekintés az egyes fejezetekről:

1. rész - Mi a "helyes" expozíció?

2. rész - Három ok, amiért érdemes világítástechnikát használni

3. rész - A professzionális fotózás szempontjából releváns fényforrások (?)

4. rész - Követelmények a professzionális vakukészülékek számára

5. rész - Vaku rendszerek beltéri és kültéri használatra?

6. rész - Alternatívák?

7. rész - Kamera beállítások a stúdió- és mobil vakukészülékekkel való munka során

8. rész - Gyakorlati tippek a stúdió- és kültéri vakukészülékek kezeléséhez

9. rész - Professzionális fényvezetés beltéren

10. rész - Professzionális fényvezetés kültéren

A sokféle expozícióról és világításról szóló gyakorlati tippek mellett különböző professzionális vakukészülékeket is bemutatok majd. E hangsúly a "professzionális" vakukészülékeken van. Az internetes "elektroszemét" nem kap tőlem helyet itt. Azokra az eszközökre fogok összpontosítani, amelyekkel a reklámfotósként és világítástechnikai előadóként eltöltött 15 év során dolgoztam, vagy amelyeket más szakfotósok ajánlottak nekem kifejezetten a professzionális igények kielégítésére.

Ez nem egy piacelemzés lesz; számomra fontos volt, hogy csak azokról a technikákról számoljak be, amelyekkel személyesen tapasztalatom van. Ezért a gyakorlatik értekezés nagyon szubjektív lesz, és néha kritikus is lehet. Végülis valódi segítséget szeretnék nyújtani a megfelelő vakukészülékek kiválasztásakor (nem csak az eszközök technikai adatait foglalom össze, ahogyan az általában megszokott).

Az vakukészülékek vásárlása mindig befektetési döntés, ami a következő húsz vagy akár többévi időre szól. Ezért - legyen szó a beszerzési árról vagy az hosszú használati idejéről - érdemes alaposan tájékozódni arról, hogy melyik készülék felel meg a legjobban az egyéni igényeknek.

Végül, de nem utolsó sorban a különböző fényformálókat is összehasonlítom. Így meg lehet látni a fényjellemzők alapján, melyik fényformáló alkalmas melyik feladatra. A professzionális fényvezetések példáival (fotókból, amelyek egyaránt beltéri és kültéri környezetben készültek) zárul majd ez a tutorial.

Ábra 0.1: Kellemes olvasást és mindig "Sok világítást" kíván Jens Brüggemann, www.jensbrueggemann.de, 2013 áprilisában.



(Fotó © 2013: Hodzic ; Világítás: Brüggemann).

1. Expozíció és világítás

Egy fotó "megfelelő" expozíciója érdekében először mérni kell a motívum fényerejét. Az idő, rekeszérték és ISO-érzékenység egyes értékeinek kombinálása adja meg a "helyes" expozíciót. Hacsak nem túl sötét. Ebben az esetben a fotós a megvilágításról kell gondoskodjon, hogy a kamera megfelelően expozálhassa a motívumot, hogy azt elegendően világosan mutassa.

Ábra 1.1: Az emberi szem hozzászokik a különböző fényerősségekhez, ezért még a szakembereknek is nehéz megítélni a helyes expozíciót. Még a manuális módban dolgozó profik is a fényképezés automatikus expozíciós eredményeihez igazodnak, amelyek információként megjelennek a keresőben és a fotós által az idő, rekeszérték és ISO-érzékenység megfelelő kombinációjának kiválasztásakor kerülnek alkalmazásra (követőmérés).



(Fotó © 2013: Jens Brüggemann - www.jensbrueggemann.de)



De tényleg ennyire egyszerű? Mindig ilyen zökkenőmentesen működik?

1.1 Mi a „megfelelő” expozíció?

Először is felmerül a kérdés, mi is az a „megfelelő” expozíció. Ahhoz, hogy erre választ kaphassunk, először tisztázni kell, mi is az különböző expozíció-mérési módszerek, és miért vezethetnek gyakran különböző eredményekhez.

1.1.1 Exponálásmérési módszerek: Fény- vs. Objekt-mérés

Különbséget tesznek a fény- és az objektum-mérés között. A fénymérésnél a ténylegesen jelenlévő fényt mérjük a képfontossággal rendelkező helyen, például az arcnál, termékfotózásnál az objektumnál stb. Ehhez egy kézi expozíciómérőre van szükség.

Ezt (általában) úgy kell tartani az objektum előtt, hogy a fehér kalott a fotós álláspontja felé mutasson.

A fotós által előre meghatározott időt és ISO-érzékenységet rendszerint maga a fotós előírja, így a mérés eredményeként az rekeszt kapjuk. A beállított idő, beállított ISO-érzékenység és a meghatározott rekesz kombinációja az expozíciót eredményezi, amely egy megfelelően exponált képet szállít. Korlátozó tényező, hogy az expozíció azon a helyen megfelelő, ahol a fényességet mérjük.

1.2 ábra: Ez a broncolor expozíciósmérő nemcsak a meglévő fénység és vaku fény mérésére szolgál, hanem lehetőséget ad a vakufej rendszerek vezérlésére 1/10 rekeszértékekkel. Ez időt spórol a fokozás vagy csökkentés során. A meglévő fény mérése (Az "ambi" felirat az ambient fénységet jelenti) ebben az esetben (100 ISO-ra és 1/60 másodperces időre beállítva) 4.0 ½ rekeszt eredményezett (tehát 4,8).

Egy expozíciómérő a ténylegesen meglévő fény mennyiségét méri. Ezt fényméréésnek nevezzük. Ez sokkal pontosabb, mint a fény visszaverődésének mérése (objektum-mérés), amelyet a fényképezőgépekbe beépített expozíciómérők végeznek. Itt ugyanis a motivum visszatükrözési tulajdonságai miatt hibákat lehet elkövetni, például ha nagyon világos vagy nagyon sötét motívumot fotózunk. Ezeket a különböző erősségű visszaverődéseket a fényképezőgépbe beépített expozíciómérő tévesen különböző fényességnek értelmezi. A „objektum-mérés” jobb neve ezért: visszaverődés-mérés.



(Fotó © 2013: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)

1.3 ábra: Az expozíciómérő fehér félkörét Kalotténak hívják. A mérésnél az expozíciómérőt általában úgy tartják, hogy az a fotós felé mutat. Vannak azonban kivételek: Ha ellenfény vagy oldalfény van, akkor érdemes úgy tartani, hogy a kalott az egyenes felezővonal irányába (vagyis a fotós és a fényforrás közötti irányba) mutasson. Egyébként nem lenne lehetséges megfelelően mérni a fényt.



(Fotó ©: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)

A objektum-mérés ellenben a kamerából történik. Ebben az esetben a beépített expozíciómérőt használjuk. A lényeg az, hogy a felvétel előtt a motivum fényerejét a beépített expozíciómérővel a fotós álláspontjából mérjük (tehát a távolságból).

De mi is ténylegesen mérünk? A fotózandó objektum fényességét? Nem! Csak a fény visszaverődését mérjük, azaz azt, ami a tárgytól a kamera felé visszaverődik. Nyilvánvaló, hogy ez a módszer nagyon hibás lehet, mivel vannak olyan motívumok, amelyek például a motívum színei miatt sok fényt tükröznek, és vannak, amelyek keveset tükröznek.

Nem számít, hogy a mátrix (többzónás), spot- vagy integrált-mérési módszerrel járunk-e el. A visszavert fény mérésének elve mindegyikre jellemző.

1.4 ábra: Egy fehér és egy fekete foltot automatikus programozással azonos világossági viszonyok között fotóztam (főleg abszolút azonos fényviszonyok között). A beépített expozíciómérő mindkettőt egy szürke foltá változtatta. Az az oka, hogy az expozíciómérő egy közepes szürkeszínű értékre (18%-os szürkére) van kalibrálva. Az objektum-mérés módszer téves eredményekhez vezet, ha a motívum átlagosan mért fényessége nem felel meg az 18%-os szürke színnek.

1.5 ábra: Ha egy kézi expozíciómérőt használtam volna (és ezzel a fény-mérés módszert alkalmaztam volna), az eredmény így alakult volna. Ez a módszer tehát jóval pontosabb az objektum-mérés módszerénél.

A dicsőség érdekében azonban be kell vallani, hogy a legtöbb esetben az objektum-mérés módszere elfogadható eredményekhez vezet. Az olyan motívumok, mint a családi összejövetelek, tájak, tömegjelenetek stb. átlagos fényessége általában körülbelül közepes szürkének felel meg. Mégis a fotósnak felismeretnie kell a kivételeket, és megfelelően kell reagálnia, hogy elfogadható eredményeket érjen el.

1.6 ábra: Aki az egyik kamera automatikájával fotózik, az kritikus motívumok esetén (amelyek a visszaverési tulajdonságaik miatt túl sötét vagy túl világos eredményt eredményezhetnek) a expozíció-korrekció (más néven Plusz-Minusz-Korrekció) segítségével optimális eredményeket érhet el. Ha fennáll annak a veszélye, hogy a motívum túl sötéten jelenik meg (például, ha egy szőke nő fehér ruhában egy fehér fal előtt áll), akkor a expozíció-korrekciót körülbelül +2-re kell állítani.

Ez a szabály vonatkozik például arra is, ha egy dél-afrikai kéményseprőt feket fal előtt szeretnénk lefotózni. Ebben az esetben körülbelül -1 vagy -2 expozíció-korrekcióra lesz szükség ahhoz, hogy a fénykép ne legyen túl világos.



(Fotó ©: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)

Az objektum mérés előnye (amely inkább "visszatükrözéses" mérésnek kellene lennie) a kényelmes kezelhetőség a fotós számára. Kiegészítő erőfeszítések nélkül közvetlenül a felvétel előtt átadja a beépített fényképezőgép expozíciómérőjének a mérést. Nem kell elhagynia az állását, és időt sem veszít. Ideális a sajtó- és sportfotósok, valamint a távoli objektumok fényképezése esetén (például tájképek esetén), ahol nem lehet a valóban létező fényt közvetlenül a fényképezendő objektumon mérni.

Egy olyan fotós, aki ismeri a problémát és gondolkodik rajta (és szükség esetén expozíciókorrigálással ellenőriz), optimális eredményeket érhet el az objektum méréssel. Aki rendelkezik egy kézi expozíciómérővel és van ideje használni is, pontos eredményeket fog kapni és megfelelően expozícióval rendelkező fényképeket fog készíteni.

A kezelési nehézség azonban abban áll, hogy az expozíciómérés és a tényleges felvétel közötti idő elegendő lehet ahhoz, hogy a fényviszonyok észrevétlenül, de mégis fontos mértékben megváltozzanak, így az új fényviszonyok között az már elavult lehetvé vált a mérési értékek. (Ez természetesen csak a meglévő fényt érinti; a stúdióvillanások általában állandóak maradnak a teljesítményük szempontjából).

Ábra 1.7: Az emberi szem gyorsan hozzászokik a változó fényviszonyokhoz. A fényességkülönbségek, ha nem történnek hirtelen, észrevétlenek maradhatnak. A felhők és a szél kombinációja (különösen a tengerparton) gyakran okoz állandóan változó fényviszonyokat. Akik ezt megpróbálják, kizárólag kézi módban fotózni, anélkül hogy beépített expozícióautomatikát használnának, és anélkül, hogy expozíciómérőt használnának, "elvesznek":



(Fotó ©: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)

A hivatásos fotósok sem tudják egyszerűen annak a fényviszonynak az értékét felmérni, amely alapján az összes fotó helyesen lesz expozíciózva. A profiknak is szükségük van egy iránymutatásra, amely alapján beállíthatják a beállításaikat.

A kézi működés során a követéses mérés azt jelenti, hogy a fotós nem becsüli meg az összes paramétert, hanem az idő, a rekesz és az ISO-érték kombinációját úgy választja meg, amilyennek praktikusnak ítéli, azonban a (kamerán belüli vagy külső) expozíciómérő mérésén alapulva.

1.1.2 High key és Low key

A detektált "helyes" mérés nem mindig vezet a kívánt eredményre. Ugyanis létezik elegendő példa olyan esetekre, amikor nem szeretnénk olyan fényképeket, amelyek középső fényességi értéken alapulnak. Ki szeretne például téli síelésről készült fotókat látni, ahol a havas táj szennyesen szürke kinézetű? Vagy ahol az újonnan vásárolt fekete pulóver a fotón elmosódottan néz ki?

Ábra 1.8: Aki ezen motívum esetében az beépített expozíciómérőre támaszkodik, egy túl sötét fényképet fog kapni eredményül. Azokat a fényes képrészeket, ahol a világos területek jelentősen túlsúlyban vannak, high-key felvételeknek nevezzük.



(Fotó ©: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)



Tévesen sok fotós az “ezernyi fény” high-key jelenséggel és az “alig fény” low-keygel azonosítja. Ez helytelen! Egy fénykép high-key vagy low-key jellege nem függ attól, hogy sok vagy kevés fény áll rendelkezésre vagy lett felhasználva, hanem csak attól, hogy mennyire van túl- vagy alulexponálva, vagy a fényképezett motívum és a környezetében lévő színek, visszatükrözési tulajdonságok alapján.

Ábra 1.9: Ezen low-key felvétel készítésekor "sok" fényt használtam, hogy tudjak nagyon széles rekesztartományt beállítani, így elnyerve a maximális élességterjedelmet. Itt "sok fény": 1200 wattórányi. Nikon D3X 2,8/70-200mm Nikkor objektívvel, ahol a használt gyújtótávolság 200 mm volt. 1/160 másodperc, f/22 rekeszérték, ISO 100.



(Fotó ©: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)

Két módszer létezik tehát a high-key vagy low-key fotó elkészítésére:

1. célzottan túl- vagy alulexponált módon, vagy 2. ha a motívum túlnyomórészt világos (vagy sötét) képelemekből áll össze (és helyesen van expozíciózva, például kézi expozíciómérővel történő fényérzékelés segítségével).
   
   Néha azonban nagyon világos helyek a motívumban (például lámpák, mint autófényszórók, amelyek a fényképezőgépre világítanak) ahhoz vezetnek, hogy a fénykép (gyakran nem kívánt módon) alulexponáltá válik, így low-key fotóvá válik.
   
   Ábra 1.10: Ez a felvétel szembenap karcolásában készült, 2008. október 21-én, délután 15:57-kor Ibiza szigetén, ragyogó napsütéses időben. A kőzetek és a test alakjainak hatásos megjelenítése érdekében úgy döntöttem, hogy a háttérszínt nem fogom korrigálni. Canon PowerShot G9 7,4-44,4 mm-es objektívvel, ahol a használt gyújtótávolság 7,4 mm volt. 1/6000 másodperc, f/8 rekeszérték, ISO 80. Programautomatika. Multipontos mérés.
   
   
   
   (Fotó ©: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
   
   

1.1.3 A „Relativitástörvény” a fotográfiában

Ami az embertől szubjektíven „sok fény” vagy „kevés fény” érzékelését jelenti, az nem hozzáférhető mennyiségben. Nincs „sok fény” vagy „kevés fény” a fotográfiában, mert az attól függ,

1. mennyi fényt
2. mennyi ideig
3. engedünk egy fényérzékeny közegre.
   
   Az állítás "sok fény volt jelen" tehát relatív. Nem mond semmit arról, hogy a fénykép normálisan, túl vagy alulexponált-e.
   
   Ezért nyáron nappal lehet nagyon világos – ha a fotós azt akarja, akár alulexponált fotókat is készíthet. Ugyanúgy, (egy állvány használatával és hosszú expozícióval vagy egy rendkívül magas ISO-érzékenység kiválasztásával) alkonyatkor túl lehet exponálni a fényképet. A fotós egyedül (ideális esetben) dönti el, milyennek fog kinézni a fénykép.

1.1.4 A hisztogram jelentősége

Már többször előfordult, hogy workshopjaimon résztvevők félreállítottak, és azt mondták nekem, hogy bár a fotó nagyon jól néz ki, mégis korrigálni kellene a expozíciót, mert a hisztogram még nem mutatja az ideális folyamatot. Ezek a résztvevők arra panaszkodtak, hogy a görbe szinte kizárólag a fényekben mutat kiugrásokat. Szerintük ez legalábbis nem optimális, ha nem teljesen rossz.

Az említett fotók alapján történő megítélésemre tett megjegyzésem azonban hiábavaló volt: Nem, a hisztogram világosan mutatja, hogy a fotó túl expozícióval rendelkezik, és ezért rossz. Úgy vélték a résztvevők, hogy tévednek. Mindent teljesen helyesen csináltak, hiszen egy szőke modellt fotóztak egy fehér blúzban egy fehér fal előtt. Az hisztogramnak éppen ezt a formát kell mutatnia. A korrekció azonban ahhoz vezetett volna, hogy a modell blúza szürke lett volna; ugyanez a fal is. És ez lett volna a hiba!

Nem kevés fotós azonnal a felvétel készítése után inkább a hisztogramot nézi meg ellenőrzésképpen. Reménykednek abban, hogy a hisztogram alapján felfedezhetik a fényképezés expozíciós hibáit.

Számomra a hisztogramnak semmiféle jelentősége nincs. A segítségével semmit nem érzékelhetek, amit a fotó elkészítésekor ne látnék meg. Nem kell mindent, amit technikailag lehetséges, ésszerűnek lennie ...! Egy lelkes fotós sem hagyja magát rajta rajtakapni, hogy a készített kép helyett inkább az egyik motivumprogrammal (például „portré” vagy „táj” vagy „sport”) fotózzon - miért ragaszkodni tehát az hisztogramhoz, mint az állítólagosan kizárólagos igazság forrásához? Az hisztogram pusztán mutatja a fénykép különböző világosság- és színhányadait. Az hisztogram ábrázolja a különböző világos és színes képpontok arányát.

Ez egy oszlopdiagram, mivel nagyon sok különböző világossági értéket mutat, a legmélyebb feketétől a legvilágosabb fehérig. Mivel egy fényképen általában nincsenek teljesen egyenletes színátmenetek, hanem különböző világos és sötét területek jelennek meg árnyékokkal és világos csúcsokkal, az hisztogram ziczac görbéket mutat. Ezek a ziczacok egy adott világossági érték gyakoriságeloszlását ábrázolják. Nem ritka, hogy az hisztogram félreértelmezéseket okoz tapasztalatlan felhasználók körében, például nagy kontrasztú motívumoknál, szokatlan színeloszlásnál (amelyeket az egyszínű motívumoknál láthatunk) és high-key és low-key motívumok esetén.

1.11. ábra: Az hisztogram láthatóan a „normális eloszlást” szokásosan felidéző alakzatot mutatja. A kiugrások a középső részeken a legnagyobbak. Az élek mentén csak kevés kiugrás található, ami azt jelenti, hogy a képen csak kevés terület van szélsőséges sötétségben és legvilágosabb világokban.



(Fotó ©: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)

Szükségképpen különböző fotókészítők csak akkor elégedettek, ha egy olyan fotót készítenek, amely - a világosságérték gyakoriságeloszlásra vonatkoztatva - az itt látható példánnak megfelel. Ha az hisztogram az itt látható formát mutatja, akkor az „hisztogram normális eloszlásról” ismert.

Más görbe formájának esetén a beállítást expozíciósan addig korrigálják, amíg körülbelül ez a forma el nem érhető. Ennek a háttere az, hogy a közel „matematikailag kiszámolt” (helyes) expozíciót szeretnék megvalósítani. Azonban az itt tévesen optimalizáltnak nevezett dolog a pápa (és) a matematika hibásan értett hitének.

Ez hibás!

A fotókat nem lehet kiszámítani. Például az hisztogram egy bizonyos görbeformának való megfelelés tartalmi kérdése a fotó minőségét illetően!

Ellentétesen! Gyakran azok az egyedülálló fotók gyűjtik az elismerést, még expozíciós szempontból is. Az high-key és low-key fotók többek között azért olyan népszerűek a fotósok körében, mert alternatívát képviselnek a (expozíciós) átlagossággal szemben, a normáliséggel szemben.

Vizsgáljuk meg azonban még a high-key és low-key fotók hisztogramját:

1.12. ábra: Egy kép két csókolózó világosbőrű szőke lányról másnak kell kinéznie expozíciósan, mint két csókolózó fekete lányról. A bal példánál a kiugrások jellemzőbbek a világos területeken az hisztogramban, míg a jobb példánál az ellenkezője: a kiugrások a sötét területeken fordulnak elő.



(Fotó ©: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)

Összefoglalás

A hisztogram látszólag tudományosan megalapozott döntést ad a fotósnak arról, hogy a készült fotó megfelelően expozíciós-e. Aki így értelmezi az hisztogramot, az folyamatosan csalódni fog az eredményeiben. Jobb megítélni a fotót teljes egészében, és utána eldönteni, hogy a választott expozíció illik-e a motívumhoz - vagy hogy egy másik expozíció, például túl- vagy alulexponálás, jobb eredményre vezetne-e.

1.2 Blendfokozatok

A fény mennyiségének összehasonlítása érdekében, még akkor is, ha különböző expozíciós paraméterekről van szó, a fotografikus gyakorlatban szívesen számolnak blendfokozatokban. Egy blendfokozat több fényt (világosságot) jelent a duplájával. Egy kevésbé blendelt fokozat azt jelenti, hogy a fény (világosság) felét kapjuk.

A „blendfokozat” kifejezés az objektív rekeszétől származik: A rekesz egy fokozathoz való megnyitása azt jelenti, hogy kétszeres mennyiségű fény áramlik a lencsén keresztül (egyéb egyező körülmények mellett, azaz állandó idő és azonos ISO-érték esetén).

A zársebességnél és az ISO-érzékenységnél ugyanúgy blendfokozatokban lehet számolni: Például a zársebesség megduplázása, mondjuk 1/60 másodpercről 1/30 másodpercre (2* 1/60 = 2/60 = 1/30), azt eredményezi, hogy a fotó kétszer olyan világos lesz, mint előtte. Ugyanígy, ha az ISO-érzékenységet megduplázzuk 200 ISO-ról 400 ISO-ra, akkor a szenzor kétszer olyan érzékenyen reagál a beérkező fényre, és a fotó kétszer olyan világos lesz.

Figyelem: A fény összeadódik

A fény összeadódik. Ezt mindenki tudja, aki már egyszer bekapcsolt egy lámpát a nappalijában, majd miután ez számára túl sötétnek tűnt, további lámpákat kapcsolt be. A fény mennyiségének megkétszerezése (időbeli vagy két azonos fényforrás által történő megkétszerezésként) a fényerősség megkétszerezését eredményezi (az esetünkben: a készült fotó fényerejének megkétszerezése).

1.13 ábra: Az uv villanásgenerátoroknál is blendenlépcsőkben számolunk. Ennek a villanásgenerátornak (broncolor Scoro) három világításcsatlakozója van, amelyek teljesítményét egyenként („aszimmetrikusan”) lehet beállítani. Az 1. világításcsatlakozónál a 9 értéket állították be (a villanásgenerátorok gyártói általában 10-et használnak maximális értékként). Ez 5 blendenlépcsővel feljebb van az 2. világításcsatlakozóénál. És további 3-mal a 1. világításcsatlakozó fölött (tehát összesen 8 blendenlépcsővel több teljesítményelosztás, mint az 1. csatlakozó). Az érték megjelenítésén kívül blendenlépcsőben a menüben a teljesítményt Joule (= watt másodpercekben) -ben is megjeleníthetjük.

Az ellenőrzéshez: 25 Joule 5 blendenlépcsővel kevesebb, mint 800 Joule: 800 - 400 - 200 - 100 - 50 - 25. A teljesítmény felezése (itt: jobbra lépés) megfelel egy blendenlépcsőnek. A Scoro lehetővé teszi, hogy maximum 1600 Joule teljesítményt használjunk, és minimálisan 3,1 Joule-t. Ezáltal a fotós képes termékfotókat készíteni sok fényteljesítmény használatával, valamint portréfotókat kevés fókuszmélységgel csak nagyon kevés vakuhatóteljesítménnyel. Ebben az összefüggésben beszélünk a villanásgenerátor „szabályozási tartományáról”. Ez a generátor 10 (1600 Joule) és 1 (3,1 Joule) közötti tartományban szabályozható. A "szabályozási tartomány" 9 blendenlépcső. Kilencszer lehet a teljesítményt felezni (kiindulva a 1600 Joule maximális teljesítményből).

1.3 Az idő, a rekesz és az ISO-érzékenység összjátéka

A következő magyarázatok jobb megértése érdekében először felsoroljuk a három expozíciós paraméter zárt lakatidő, rekesznyílás és ISO-érzékenység szokásos értékeit (egész blendenlépcsőben):

Záridő (másodpercekben)

8 - 4 - 2 - 1 - ½ - ¼ - 1/8 - 1/15 - 1/30 - 1/60 - 1/125 - 1/250 - 1/500 - 1/1000 - 1/2000 - 1/4000 - 1/8000

Jobbra lépés itt a fény mennyiségének a felére való csökkenését jelenti: Az érzékelőre eső fény megfeleződik, mert a rendelkezésre álló idő is megfeleződik.

...

Helyesek-e a számításaitok, ezt itt ellenőrizhetitek: www.jensbrueggemann.de/news.html (2012. december 31-i bejegyzés).

1.17. ábra: Végül is, mint fotós - expozíciós téren - csak három paraméter áll rendelkezésre: idő, rekesz és ISO-érzékenység. Ezek együttes hatása vezet helyes vagy helytelen expozícióhoz. Emellett azonban még fontos tényezők a kreatív tervezés szempontjából. Így például megfelelő záridő választásával lehet megfagyasztani a mozgást (például egy futó lengedező haját) vagy éppen megjeleníteni (például egy hegyi patak folyó vizét). Nikon D700 4,0/24-120mm Nikkor objektívvel használt 120 mm-es fókusztávolsággal. 1/800 másodperc, rekesz 7,1, ISO 200.



(Fotó ©: Jens Brüggemann - www.jensbrueggemann.de)

Ha csak a kamera lehetőségeire koncentrálunk, akkor a három paraméterrel, az idővel, rekeszzel és ISO-érzékenységgel minden expozíciót befolyásoló terület le van fedve. Azonban még létezik egy negyedik lehetőség, amellyel az expozíciót befolyásolni lehet, mégpedig a fény szándékos beállítása (vagy elvétele). Ezáltal megkerüljük a kamera technikai oldalát és kiterjesztjük kreatív potenciálunkat a világítástechnika felé.

A fotósok kreatív mozgástérüket bővítik, amikor aktiv fényt adnak hozzá a motívumnak (vagy elveszik onnan). Ennek következtében a három expozíciós paraméterhez egy negyedik is csatlakozik: az aktívan beállított (vagy elvett) fény. Ettől kezdve a fotósnak a következő négy paramétere van a kép világosságának vezérlésére:

• Zársebesség = Kamera

• Rekesznyílás = Kamera

• ISO-érzékenység = Kamera

• További világítás = Világítástechnika

Jegyzet

A világítástechnika alkalmazására három ok van: 1. gyakorlati okok, 2. technikai okok és 3. kreatív-tervezési okok. Erről részletesebben a feladat ezen részében fogunk beszélni: 2. fejezet: „Három ok, amiért a világítástechnikát alkalmazni kell”.