Rész 1: Bevezetés
Rész 2: A megfelelő felszerelés
Fényképezőgépek és objektívek
Megfelelő fénytechnika
Beépített vaku és rendszeres vakuáramkörök
Reflektorok és diffúzorok
Stúdióvaku rendszer
Mire feltétlenül figyeljünk oda egy stúdióvaku rendszer vásárlásakor
Akkumulátoros hordozható villanásrendszerek
Díszletek
Rész 3: A vidám fotózás
Rész 4: A pocaktól a kamaszig
Rész 5: Benti fotózás
Rész 6: Szabadtéri fotózás
Rész 7: Családi élet
Rész 8: Tippek és trükkök (I)
Rész 9: Tippek és trükkök (II)
Rész 10: Gyermekfotók archiválása, szerkesztése és bemutatása
Szöveg: Jens Brüggemann
Fotók készítője: Jens Brüggemann (147), Leonie Ebbert (44), Elli Bezensek (61), Radmila Kerl (26), Ramona Prosch (5), Kay Johannsen (4)
Vázlatok: Jens Brüggemann (27)
Rész 2: A megfelelő felszerelés
Amikor gyerekeket fotózunk, az teljesen más, mint például felnőtteket portrézni. A gyerekek vagy lelkesen csinálják, vagy épp nem akarják, és ezt (a fotósnak) meg is mutatják. A gyerekeknek elegendő szabadságot kell adni a kamera előtt való hebehurgyuláshoz, mert csak így nem veszik elveszítik gyorsan kedvüket ebből az új ”játékból”.
(Fotó: Kay Johannsen)
Ez természetesen különleges követelményeket támaszt a fotós és felszerelése iránt. Gyerekeket fotózni azt jelenti, hogy gyorsan és rugalmasan kell reagálni, meg kell fagyasztani a mozgást (hiszen a gyerekek MINDIG mozgásban vannak), ugyanakkor motiválni és lelkesíteni kell a fiatal modelleket. Más szóval: olyan képesítések szükségesek, amelyek a sport- és portréfotós között helyezkednek el!
(Fotó: Jens Brüggemann)
Fényképezőgépek és objektívek
A digitális teljesképű tükörreflexes fényképezőgépek egyértelműen az első választások, ha megfelelő fényképezőgép felszerelés megvásárlásáról van szó. A teljesképes DSLR-ek a középformátumú fényképezőgépekkel ellentétben sokkal rugalmasabban használhatók, mozgékonyabbak, és mindezt közepes felszereltségi jellemzőkkel és fantasztikus ábrázolási minőséggel teszik (ráadásul a SplitView rendszert is tartalmazza).
Fontosabb jellemzők "sok megapixel" helyett a megbízhatóság, nagy kiegészítő kínálat, az objektívek kiváló ábrázolási tulajdonságai, a leggyorsabb bekapcsolás utáni reagálás, kezelhetőség, 100% keresőkép, alacsony képszórás magas ISO-értékek mellett, gyors autofókusz, stb.
Amikor két ilyen fantasztikus modell olyan szépen néz a kamerába, akkor gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire fontos egy gyorsan „kész” fényképezőgép, mert a legszebb mosoly is hamarosan elmúlik, és csak merev marad.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Az előny nyilvánvaló: Azáltal, hogy teljes mértékben kihasználom a chip teljes méretét és ezzel az összes rendelkezésemre álló (Mega-) Pixelt, elérhetem a technikai minőség maximumát. A múltban még galériások is, akik állítólag értenek az „ismeretekhez”, elismerni véltek, hogy közepesformátumú fotókkal dolgozom a gyönyörű minőség miatt… ; ;-)
(Fotó: Jens Brüggemann)
A gyerekfotózáshoz kifejezetten ideálisak azok a fényképezőgépek, amelyek kiváló (tehát alacsony) zajszintet mutatnak magas ISO értékeknél is, mert velük is technikailag jó vagy legalább elfogadható felvételek készíthetők rossz fényviszonyok között (például alkonyatkor vagy beltéri felvételeknél). Jelenleg ezen a területen vezet a Nikon D3S. A Minikickerek focibajnokságáról készült fotónál még az előző modell, a Nikon D3-t használtam 1.600 ISO-val (1/250 mp, rekeszérték 3,5, 105mm).
A jó autofókusz és a gyors képtartás sorozatfelvételkor segít abban, hogy például sportfotózásnál is elérjük a "megfelelő" pillanatot. A gyerekek általában olyan gyorsan mozognak, hogy nem lehet megbízni abban, hogy meglátjuk a "leglátványosabb" pillanatot, majd egyidejűleg még időben megnyomjuk a katancsolót. Ugyanakkor egy 5-6 képből álló gyors sorozat segít abban, hogy a legszebb pillanatot ne hagyjuk ki.
(Fotó: Kay Johannsen)
De a legjobb kamerafelszerelés semmit nem ér, ha nincs nálunk ... Gyakran előfordul, hogy az ember otthon hagyja a DSLR kameráját és felszerelését (legalábbis az objektívet és a rendszervakut mindig együtt viszi a fényképező táskában), mert vonakodik a nehezeket és nehezen kezelhetőket a hétvégi kirándulásra, sétára, csónakázásra vagy szánkózásra hurcolni.
Akár csak egy rövid látogatás a nagyszülőknél áll szándékában - mindig érdemes fényképezőgépet vinni magunkkal, és pontosan ilyen célokra kívül rendelkezem DSLR-jeim mellett egy kis digitális kompakt fényképezőgéppel beépített zoom objektívvel (néhány éve a Leica Digilux 2 volt a kedvencem a kitolható indirekt dönthető vakuval, aztán a Canon G9 volt a strapabíró variáció a sok manuális beállítási lehetőséggel, és ma a utódmodell, a G11).
(Fotó: Jens Brüggemann)
A kompakt kamera mint másod- vagy harmadkamera beleillik minden kabátzsebbe, és segítségével nem maradnak ki azok a sokszorosan pótolhatatlan helyzetek, amelyeket soha többé nem él át az ember, de amiket elkerült volna, ha nem hordja magával a DSLR-t a kényelem miatt és nem rendelkezik kompakt kamerával.
Még akkor is, ha csak a családdal együtt vásárolni mész (és nem ismerek senkit, aki kifejezetten vásárláshoz cipelne magával egy tükörreflexes felszerelést!), előfordulhatnak emlékezetes pillanatok, amelyekre, ha megörökítettél a kompakt segítségével, később nosztalgiával gondolsz majd vissza azokra a szép időkre, amikor "Kicsi" még kicsi volt, és az bevásárlóközpont karámjában körökké kipróbálta az első járművezetési kísérleteit.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Körülbelül ugyanolyan fontosak az objektívek, mint a kamera, mert meghatározzák a képminőséget és a fényképezési lehetőségeket. Bár alapvetően nagy híve vagyok a fix objektíveknek, mert csak azok nyújtanak maximálisan lehetséges képminőséget és legnagyobb kezdőnyílást (minden zoom objektív, függetlenül az építési minőségétől, kompromisszum), mégis a gyerekfotózás esetében a zoomobjektívek használatát ajánlom.
Ennek egyszerű oka, hogy fiatal modeljeink ritkán tartják be a rendezési utasításokat. Nem maradnak mozdulatlanul, hanem futkároznak, ugrálnak, táncolnak, ugrálnak, tornáznak és bújócskáznak; és olyan gyors Tempóban, amely lehetetlenné teszi valakinek, hogy közben még cserélje a fix objektíveit, hogy alkalmazkodjon az új körülményekhez, illetve megváltoztassa a felvételi helyét.
(Fotó: Jens Brüggemann)
A zoomobjektívek lehetővé teszik a képkivágás gyors megváltoztatását, és gyakran használom a portrékivágásból az áttekintési formátumra való átkapcsolást, hogy a történteket utókor számára rögzítsem a memóriakártyán.
(Fotó: Jens Brüggemann)
A széles látószögű zoomobjektívek az előnyük, hogy a helyzet gyakorlatilag a fotós előtt terjed ki, azaz ő maga is az esemény közepén találja magát (és emiatt később a képnéző is!), aminek hatására dokumentarista hitelességet és érintettséget kölcsönöznek a felvételeknek, míg a teleobjektívekkel készült felvételek valamivel távolabbinak, ugyanakkor "formáltabbnak" tűnnek. Az objektív kimosása a háttérből (tárgy éles, háttér homályos), ha a felvételeket majdnem nyitott rekesznyílással készítették, a fotónak egy hivatásos reklámfoto karakterét kölcsönzi. Nikon D2X Nikkor AF 2,8/300mm IF-ED objektívvel. (Fotó: Jens Brüggemann)
Ha fontolóra veszi, hogy hamarosan egy vagy több objektívet vásároljon, mindenképpen ügyeljen arra, hogy megfelelően fényesek legyenek! Ha már kivételesen zoomobjektívekkel fotóz, a 2.8-as kezdőnyílású modelleket részesítem előnyben (és aztán lehetőleg folyamatosan).
Ne felejtsd: minél fényesebbek az objektívek, annál kevesebb remek pillanat múlik el gyenge fényviszonyok között. Vagy, legalább ugyanilyen fontos: annál kevésbé kell a rendelkezésre álló fényre eszközökkel vagy rendszervakuk segítségével hagyatkoznod. És még akkor is, ha könnyen felvillansz, a (természetellenes) villanás fényaránya kisebb lesz, mint ha például 5,6-os kezdőnyílású objektíveket használnál.
Röviden: A gyerekek portréi sokkal természetesebbek lesznek, ha - arányosan vizsgálva - a fénykép készülésekor minél kevesebb vakuhasználat történt.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Egy másik trükk az, hogy a fényképek minél természetesebb megjelenítése érdekében közvetlen vakuhasználat helyett fehér mennyezetre, fehér falra vagy egy reflektorra visszaverve villantsuk. De ez már a "Értelmes fényfelszerelés" következő fejezetéhez tartozik.
Értelmes fényfelszerelés
Fénytechnika nagy és kis pénztárcához egyaránt
Számtalan lehetőség van fényképezésre felkészíteni fényforrások használata nélküli fényben, tehát kerülni a fénytechnika alkalmazását: fényérzékeny szenzorral rendelkező kamerák használata (és a képzavar minimalizálása), a lehető legfényesebb objektívek használata, a rázkódtatáscsökkentési technikák használata (beépített a kamerába vagy az objektívbe) és az időtálló segédeszközök, mint a háromlábú vagy asztali állványok.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Azonban előbb-utóbb elérkezik az a pont, amikor további megvilágítás nélkül már nem lehet megoldani.
(Vázlat: Jens Brüggemann)
Beépített vaku és rendszeres vaku
Azokban a beltéri terekben, ahol kevés és kicsi az ablakfelület, vagy amikor este (vagy télen már kora délután) sötét van, még a legszuperebb objektívvle, a legjobb remegéscsökkentés, és a legkisebb zajszint sem segít. Legalábbis akkor jön el az idő, amikor villanót kell használni ahhoz, hogy eléggé felvilágosítsuk a szituációt.
(Fotó: Jens Brüggemann)
A beépített vaku hátránya egyértelműen megmutatkozik (lásd fenti képet, amelyet a Canon G9-es fényképezőgéppel beépített vakkal készítettem): A kemény fény közvetlenül elölről érkezik, így a felvétel laposnak tűnik, és zavaró árnyékok jelennek meg a háttérben, amelyek csak azért kicsik, mert a fiú éppen a háttérhez támaszkodik, és emellett próbáltam egy hosszú záridővel és nyitott rekeszértékkel kihasználni a rendelkezésre álló tér megvilágítását.
A beérkező szög=Kimenő szög képlet alapján visszavetítette a fényt a modellre.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Egy másik értelmes módszer a rendszeres villanvák hatékony használatára, hogy olyan kiegészítőket használunk, amelyek lehetővé teszik a vezeték nélküli villanást. A vakut most helyezzük el, ahová a fényképész fényformálási okok miatt szeretné - és nem hagyjuk a kamerán. A vakut egy Master-vak vagy más kioldó, amely a vakutasban található, kapcsolja be, és a fénykibocsátás mennyiségét (az világítási idő beállítja). Ezen a fotón egy testvérpár, a napsütésben, egy erdei tó tisztásán készült, a fotós egy Canon-Speedlite-tal és az ST-E (Vezeték nélküli E-TTL villanásirányító) együttes használatával világította meg az előteret, a modelleket. Az eredmény egy szép és kiegyensúlyozott fényhatás.
(Fotó: Radmila Kerl)
Ha a fotós semmilyen fénytechnikai segédletet nem használt volna, akkor vagy a két gyerek arcát túl sötétnek mutatta volna a kép, vagy, a gyerekek arcára irányított spotmérésnél, a kép előtere túl világos lenne (és esetleg "kifújt" volna).
(Vázlat: Radmila Kerl)
Ezért fénytechnikai kiegészítőket nem kizárólag azért használunk, "hogy világosabb legyen", vagyis világosabb legyen, hanem gyakran esztétikai okokból is.
(Fotó: Radmila Kerl)
Ebben a fotóban a fotós egy erőteljes rendszeres vakut vezeték nélkül (balra emelt felvételi ponttól, tartóra erősítve) használt, hogy a modellt valamivel "drámaibb" fénybe helyezze, de hogy a modell és a fehér ruhája is kiemelkedjen.
(Vázlat: Radmila Kerl)
Az okok között, hogy világítástechnikát alkalmazzunk (a nem elegendő fényerő és a fény kreatív alkalmazása után), meg kell említeni az Árnyalatok enyhítését (különösen ellenfényes felvételek esetén).
(Fotó: Radmila Kerl)
Ez volt az oka annak, hogy ezen a fotón a kamerán található vakut használtam: Ellenfényes felvételek készítésekor technikailag hibátlan képeket szeretnénk kapni, többnyire csak annyi lehetőségünk van, hogy a fénykép előterét villanóval vagy reflektorral világítsuk meg, hogy a modell a képen kellően világosnak tűnjön, ugyanakkor a háttér fényei ne "fújódjanak ki" (azaz részletektől mentesítenek).
Reflektárok és diffúzorok
A reflektárokat sokféle kivitelben, méretben, minőségben és felülettel készítik. A legismertebbek a "Pop-up" reflektárok, melyek összehajtva könnyen szállíthatóak és tárolhatóak, kibontáskor pedig automatikusan kibontják magukat, és munkaállapotba kerülnek.
A Pop-up reflektároknak van egy előnye összehajtva, könnyű szállíthatóságuk és rendkívül könnyűsúlyuk van. Azonban hátrány, hogy nagyon érzékenyek a szélre, mert rugalmas felépítésük miatt már a gyenge széllökések is instabil fényvisszaverődést eredményeznek.
Egyszóval: Már a legkisebb szélben sem lehet konstansan megvilágítani ezekkel a reflektárokkal a modellt.
(Fotó: Elli Bezensek)
Ez az egyértelmű hátrány vezetett a California Sunbounce által kifejlesztett reflektárok továbbfejlesztéséhez, melynek eredményeképpen egy stabil alumíniumkeretes konstrukciót alkottak, mely megfeszíti a reflektorszövetet és jó fogást biztosít még erős szélben is, így megszakításmentes fényvisszaverést tesz lehetővé. Ezért ez az állásegészítő felszerelés már elengedhetetlen a professzionális fotográfiában.
(Vázlat: Elli Bezensek)
A "leinüljön" kép egy felhőtlen égbolton, különösen a háttérvilágításban, gyakran előfordul, hogy a modell hajai és vállai túl világosan, és gyakran "elégett" módon jelennek meg a háttérvilágító napon, még az ellensúly ellenére is.
Ebben az esetben egy diffúzor segíthet, vagyis egy fehér, részben áttetsző vékony anyag, amelyet a modell fölé tartanak. Itt is különböző konstrukciók léteznek, a különböző gyártók pop-up diffúzoraitól egészen a California Sunbounce Sun-Swatter-ig.
A Sun-Swatter nagyon könnyű, ugyanakkor mégis stabil, és egy hosszú állványkar segítségével az asszisztens tarthatja. Az állványkar arra szolgál, hogy az, aki fölé tartja, ne zavarja a képet (és ne vetüljön árnyék sem).
Azonban nem mindig lehet ilyen erőfeszítéseket tenni: Vagy nincs diffúzor, vagy nincs második asszisztens, aki a modellek feje fölé tartaná.
Azonban vigyázat: A levelek által szűrt fényben egyértelműen zöld árnyalat van, tehát vagy használjon szűrőt (például egy Skylight-szűrőt), korrigálja a fényképezőgépet, vagy később színmódosító szoftverrel szűrje ki a színpompát!
(Fotó: Jens Brüggemann)
Stúdióvaku rendszer
Mindenki, aki valóban dolgozott már egy stúdióvakus rendszerrel, ezután „vírus” áldozatává válik, és többé soha nem akar róla lemondani; ezt mindig megfigyelhetem a fotólámpás technika témában rendezett workshopjaimon!
Sokan tévesen gondolják, hogy a stúdióvaku rendszerrel való munka sokkal egyszerűbb, mint hinnék, csak meg kell érteni a működési elvet. Ha megtanulta a működési elvet, akkor a fotózás során teljes mértékben az ifjú modellekre koncentrálhat, és kihasználhatja a vaku rendszer összes előnyét.
(Fotó: Elli Bezensek)
A nagy előny a rendszervakukhoz képest a beállítófény léte. Segítségével a jó stúdióvakuknál a fényelést precízen lehet elvégezni, és a megvilágítást már az felvétel előtt szinte 100%-ban lehet irányítani.
(Fotó: Elli Bezensek)
Ez azonban csak akkor működik, ha a beállítófény arányos a vaku fényével, ami csak jó rendszereknél van így, és ha nincs - nem szabályozható - környezeti világítás (tehát ha egy elsötétített helyiségben fotóznak).
(Skicc Elli Bezensek)
Ez a pont rendkívül fontos, és sok profi fotós alábecsüli, mert csak a beállítófény arányosságával lehet valóban kreatívan dolgozni, és pontosan azt a fényt helyezni el elképzeléseinek megfelelően ("amit látsz, azt kapod!")
(Fotó: Jens Brüggemann)
Egy másik nagy előny a stúdióvaku rendszerek esetében a széles kiegészítő kínálat, különösen a különféle fényformázók sokszínűsége. A fényformázók, ahogy a nevük is mondja, „formálják” a fényt, a fotós ízlése és feladatának megfelelően. Vannak fényformázók, amelyek nagyon puha, lapos fényt hoznak létre.
(Skicc: Jens Brüggemann)
Vannak mások, akik nagyon kemény, összpontosított fényt kínálnak. És van sok minden közöttük és ezen felül még számos speciális modell a speciális alkalmazásokhoz. Röviden: Szinte minden ízléshez és feladathoz van valami, amivel szabadon kibontakoztathatja a kreativitását.
(Fotó: Kay Johannsen)
Vannak két különböző típusú stúdióvaku rendszerek: Generátorral és világítófejekkel rendelkező rendszerek és több kompaktvillanóegységből álló rendszerek. Azon a rendszeren, amely generátorból és több világítófejből áll, kábelek vezetnek minden világítófejből a generátorhoz, amely az összes fejet a generátorból származó elektromossággal látja el.
Csupán a generátor van csatlakoztatva az elektromos hálózathoz. Tartalmazza a szükséges technikát is. A világítófejek lényegében csak vakurészecskéből, beállítófényből és hűtőventilátorból állnak; semmi más. A rendszer, amely több kompaktvillanóegységből áll, mindegyik készülékből egy kábel megy a konnektorba; így minden egyes kompaktvillanóegység külön alkalmazható, a technika mindegyik készülékben található.
(Fotó: Elli Bezensek)
A generátorral működő stúdióvaku rendszerek előnyei magasabb teljesítőképesség, gyorsabb vakufejléptetési idők (fontos gyorsan mozgó gyerekeknél, hogy ne maradjon le a döntő pillanatról!), világosabb beállítófény és nagyobb funkciós tartomány.
Emellett általában több világítófejet tudnak aszimmetrikusan szabályozni központilag a generátoron, amely ideális esetben a fotós lábainál helyezkedik el, Modern generátorok kilenc teljes megállásban tíz teljes blende tartományban képesek szabályozni a fényt.
Az aszimmetrikus szabályozása nyilvánvalóan a több kompakt villanóegységből álló stúdióvaku rendszerek egyes készülékeinek vezérlése is: Minden készülék külön-külön beállítható.
Az általában kisebb tartományban lévő kompaktvillanóegységek rendszerint az aszimmetrikus beállítófényt és kevesebb teljesítményt, de összességében kisebb és könnyebb generátoralapú rendszereknél, tehát kiegyensúlyozottak.
Ez és az alacsonyabb beszerzési ár (kb. 2.000 euró nettóért egy jó 3-as készletet kofferral), ezek az okok a nagyobb elterjedéséért, különösen az elkötelezett amatőr fotósok körében, míg a nagy fotóstúdiók továbbra is a generátoros rendszereket használják, bár továbbra is rendelkeznek egy kompakt villanóegység-készlettel "Helyszíni felvételek" alkalmazásához.
A döntés befolyással bír arra, hogy melyik rendszert használják, tehát nem a fényminőségre, hanem inkább a kezelés kényelmére és a funkcionalitási különbségekre van hatással.
(Fotó: Elli Bezensek)
Mire kell figyelni egy stúdióvaku vásárlásakor
- Minőség és megbízhatóság ára van, egy háromfejes rendszer kiegészítőkkel akár kompakt vakuverzióként sem kerülhet kevesebbe, mint 1000 euró, kivéve, ha a döntő helyeken spóroltak, tehát például a gyártási minőségen, a megbízhatóságon vagy - még rosszabb - a biztonságon.
Egy 320 lóerős autónak, amely csak 800 euróba kerül, biztosan nem bíznánk meg! Tehát inkább adjon ki néhány száz eurót többet, és jó érzéssel lesz azt a jó értékű rendszert megvásárolva, amelynek további előnye, hogy nem fenyeget állandóan félrevezetett elektromos ütésekkel az Újvilág felé… - Semmi ember nem vásárolna autót kizárólag a „teljesítmény” szempontja alapján (vagyis a lóerők számát). A biztonság, a vezetési kényelem, a fogyasztás, a terhelhetőség, a dizájn stb. szintén fontos vásárlási döntési tényezők. Azonban a stúdióvaku-berendezéseket sok eladó pont ezen alapján hasonlítja össze: Kizárólag a „teljesítmény” szempontjából; wattmásodpercekben (julban) mérve itt a fényteljesítmény.
Ezzel szemben sokkal fontosabbak más pontok, mint a gyors feltöltési idő, a nagy ellenőrzési tartomány, a erős beállításfény, az aszimmetria az beállító fény és a vakufény között stb. A „teljesítmény” pont nálam a vásárlási szempontok között csak utolsóként kerülne szóba, mivel általában az emberek fotózásához és különösen a gyermekfotózás során szívesen nagy rekeszértékkel (ablakak) fotóznak, hogy a modellt a háttérből kiemeljék (tehát a modell éles legyen, a háttér pedig homályos); és ehhez csak nagyon kevés fényteljesítményre van szükség.
Viszont ha egy (túl) sok teljesítményű rendszert vásárol, (például 3 kompakt vakuval, mindegyik 750 WS teljesítménnyel), és akkor még azért a költségvetés miatt csak egy kis ellenőrzési tartománnyal (például csak 4 rekeszon keresztül), akkor portrék esetében - még a villanás teljesítményének legalacsonyabb beállításánál is - egyértelműen „túl sok a fény”, hogy még nyitott rekeszértékkel fotózhassunk. Főleg, hogy manapság sok kamera már nem ISO 100-nál kezdődik, hanem az ISO 200 az alapértékük.
- Minőség és megbízhatóság mindenekfelett! A legjobb vakuszerkezet sem használ semmit, ha a fotómunka közben nem működik. Azonban gyakran a sok „apró” kiegészítő is kulcsszerepet játszik. Azért erősen javaslom, hogy költsenek néhány eurót többet légerősítéses lámpatartókra, mert ha véletlenül az áthelyezéskor nagy erővel leesik a lámpa, könnyen megrepedhet a vakurúd - ami több mint egy száz eurós kiadást von maga után. Egy másik kicsi, de nem elhanyagolható részlet a görgők minősége a hordtáskákon.
Hogy nem veszünk görgős foto-tartótáskákat, az még magától értetődik, de a görgők minősége és mérete szintén lényeges szerepet játszik, mert csak stabil tekeréshez kellő méretű görgők alkalmasak egyenetlen talajon is (amihez a német járdákat is sorolom). Nem minden fotólétesítménynél találhatók olyan sima padlók, mint azok, amelyeket a fotóboltokban találunk, ahol minden táskát könnyedén lehet húzni (és mindezt csak kevés kitöltőanyaggal). - A mobilitás ma minden. Utazom a világban a vakuszerkezettel, rendszeresen túlcsomagolom, on location cipelésétől az egyik állványról a másikra, beteszem a kombiba, és órákkal később ismét kiveszem, és gyakran nehezen megközelíthető helyeken is használom. Ezért örömmel veszek minden megtakarított gramm tömegért, mert felsorolva a felszerelés sok kis alkatrésze egyértelműen jelentős növekedést mutat. Tehát a vásárlás során feltétlenül figyeljenek a súlyra és az anagramma mobilitására, így egy akkumulátorral működtetett mobil vaku rendszer igazi alternatíva lehet.
Akkumulátoros mobil vaku rendszerek
Az elmúlt években egyre népszerűbb alternatíva a stúdióvaku rendszereknek az akkus táplálású mobil vakurendszerek, amelyeket mindenhol és függetlenül az elektromos hálózattól, különösen kültéren lehet működtetni.
(Fotó: Jens Brüggemann)
A leginkább akkumulátorral működtetett generátorokat használják, amelyeken (általában két) fényfejek csatlakoztathatók és külön-külön szabályozhatók.
(Vázlat: Jens Brüggemann)
Vannak azonban úgynevezett „travelpack”-ek is, amelyekkel az egyes kompakt vaku lámpák kültéren mobilan működtethetők, bár ez a megoldás eddig nem terjedt el a piacon nagy számú készülékkel. Végül el kell mondanom, hogy többféle akkumulátoros generátort is rendelkezek (különböző „minőségekben”), ami azt mutatja, mennyire értékelem a fénytechnikai lehetőségeket, amelyeket ezek a mobil vakurendszerek a fotósoknak kínálnak.
A gyerekek fotózásához nagyon fontos az, hogy rugalmasabbak legyünk, ezért inkább 600 és 1200 WS teljesítményű generátorokat ajánlok (kisebb méretekkel és kevesebb súllyal, mint a nagyobb „teljesítményű” generátorok).
Vigyázzon arra, hogy olyan rendszert vásároljon, amelyet könnyen át lehet alakítani egy stúdióra alkalmas generátorrá, például az akkumulátor cseréjével egy hálózati adapterre.
A boltba két legyet egy csapásra! És azt fogja látni: nagyszerű érzés egy vakurendszert használni és „fényreflektálni” és közben még a hálózattól független is lenni!
Így sikerülnek a felvételek „helyszínen” távol minden elektromos aljzattól, mint itt egy nagy bútoráruház játszósarkában!
(Fotó: Elli Bezensek)
Rekvizitumok
„A rekvizitumok csak mellékes díszletek, lényegtelenek a jó fotóhoz.” Mondják a legtöbb fotós. „A rekvizitumok a levesben a só, a pont az i-ben.” Állítom én.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Az a tény, hogy a rekvizitumok, amelyeket „kiegészítőknek” is neveznek, segíthetnek a fotósnak egy értelmetlen fotóhoz egy képötletet „belecsempészni”.
(Fotó: Elli Bezensek)
Gyakran hiányzik egy szép portréból valami, csak „csak” egy portré. Rekvizitumok segítségével a fotónak lesz egy képzete, elmesél egy történetet.
(Fotó: Leonie Ebbert)
Sokszor nem is kell a fotósnak a rekvizitumok beszerzésével foglalkoznia, mert sok minden egyszerűen „ott van”, csak „látni” kell őket - és kihasználni. Ebből a fotóból, amelyet a fotós Ugandában készített, gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy a rekvizitumok - függetlenül attól, hogy magunk szerezzük be vagy egyszerűen csak „felfedezzük” őket - befolyásolják a képmondatot, és ezáltal talán még mosolyt csalhatnak a későbbi képező néző arcára egy kis történettel.
(Fotó: Radmila Kerl)
Ha gyerekeket figyelünk és fényképezünk játszás közben, nem tart sokáig, amíg maguktól elő nem hoznak valami „érdekes” tárgyat (ami így a fénykép számára rekvizitté válik): egy elhunyt békát, egy élő keresztes pókot, egy felázott, ledobott petárdát, egy sima követ, egy kidobott kesztyűt, egy letört ágat stb.
(Fotó: Jens Brüggemann)
A kérdés, hogy milyen rekvizitumokat kellene előkészíteni a fényképezéshez, gyakorlatilag alig merül fel a gyerekek fényképezésekor. Minden gyerek hozzáviszi, amikor a fotós elé kerül, de még akkor is, ha rokonokhoz megy vagy játékostársakkal találkozik, az (éppen aktuális) kedvenc játékát.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Az is értelmes lehet azonban, ha van néhány apróság a játékhoz elkészítve a stúdiójában, ha gyerekeket szeretne lefényképezni. A gyerekek ugyan imádják őrületesen a kedvenc játékszert, de mindig örömmel játszanak azokkal az új játékokkal is, amiket otthon nem tudnak.
Akkor is könnyen előfordulhat, hogy a saját kedvenc játékszerüket „a sarkomba dobják” és órákon keresztül azzal az új játékkal foglalkoznak. Ideális a fotós számára, hogy a játszó gyerek szép és intenzív portréit „klikkelje” szinte észrevétlenül és minden esetben eltűrve.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Kiegészítőként nemcsak játékszert lehet használni; végül is minden, ami látható a fotón és valahogy befolyásolja a képmondatot, valamint nem lett elrugdosva a fényképezéshez (vagy külön a képért beemelve), alkalmas kiegészítőként. Bár általában nem szabad embereket étkezés közben fényképezni, egy kirándulás alkalmával a fiammal a dortmundi állatkertben a sültkrumplizás közben olyan édes „pofaszót” sikerült lefényképeznem, hogy nem tudtam ellenállni, és itt lefényképeztem.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Egyébként majdnem minden gyermek elveszti a félelmét a fotóssal szemben, és örömmel (legalább egy rövid ideig) várakozik az elvárással, hogy együtt kedvenc plüssével (vagy -nyuszijával, -tigrisével, -kacsájával, -egereivel, …) modellként álljanak.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Ha kihasználja a gyermeki őszinteséget, egyenes beszédmódot és tapasztalatlanságot, valamint az ifjú modell motiválását egy kis ajándék ígéretével (köszönetként a fotózásért), hogy „megvesse” a pozát a kamera előtt, a gyermek biztosan egy rövid időre relatíve türelmesen pózol! Mindenesetre nem anélkül, hogy folyamatosan „faggatná”, hogy mi is az az ajándék…
