1. rész: Bevezetés
2. rész: A megfelelő felszerelés
3. rész: A vidám fotózás
Gyermeki kíváncsiság
Kis csirkefogók
A kedvenc játékukkal
Öltözködni jó móka!
Gyermekek munkája
Hagyd, hogy csatlakozzanak
Kövér haverok
Vicces fotók
4. rész: A babapocaktól a tinédzserig
5. rész: Fotózás beltérben
6. rész: Kültéri fotók
7. rész: Családi élet
8. rész: Tippek és trükkök (I)
9. rész: Tippek és trükkök (II)
10. rész: A gyermekfotók archiválása, szerkesztése és bemutatása
Szöveg: Jens Brüggemann
A fotók a következő forrásból származnak: Jens Brüggemann (147), Leonie Ebbert (44), Elli Bezensek (61), Radmila Kerl (26), Ramona Prosch (5), Kay Johannsen (4).
Vázlatok: Jens Brüggemann (27)
3. rész: A vidám fotózás
Hogyan lehet a gyerekeket lelkesíteni egy fotózásért
Mindenki, aki állt vagy ült már egy profi fotós kamerája előtt, tud egy-két dolgot arról, hogy mennyire kívülállónak vagy kellemetlennek érezheted magad.
Természetesen vannak olyan emberek, különösen a profi modellek, akik élvezik, hogy reflektorfényben vannak, és egy vagy több lencse van rájuk szegezve. De a legtöbb ember, beleértve engem is - ahogy néhány hónappal ezelőtt majdnem fájdalmasan rájöttem - idegenkedik attól, hogy fotózzák.
Gyermeki kíváncsiság
A gyerekek viszont imádják az új dolgokat, és eleinte szinte mindent játéknak tekintenek, beleértve a fotóssal való "beállított" fotózást is.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Ez persze nagyban megkönnyíti a dolgunkat nekünk, fotósoknak, hiszen a gyerekek kíváncsisága a fotózásra is vonatkozik.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Sajnos nagy hátránya, hogy elég rövid a "felezési ideje" annak, hogy meddig érdekes egy fotózás a kis modellek számára:
A gyerekek hamar kezdenek unatkozni. Az eredmény: vagy buták lesznek ...
(Fotó: Jens Brüggemann)
... vagy fáradtak ...
(Fotó: Radmila Kerl)
... vagy kirobbannak.
(Fotó: Elli Bezensek)
Teljesen más a helyzet, amikor a kicsiket játszva és tanulva fotózzák. Amíg a fotós nyugodtan marad a háttérben, és hagyja, hogy a gyerekek "tegyék a dolgukat", addig nagyszerű, gyermeki kíváncsisággal és kíváncsisággal teli motívumok születnek. Az alábbi sorozaton a fiam 7 hónapos korában egy kézi bábbal "bokszol".
(Fotó: Jens Brüggemann)
Kis csirkefogók
A gyerekek szórakozni és szaladgálni akarnak. Menőnek akarnak látszani, amikor szuperhősöket játszanak, és merésznek, amikor rablót vagy kalózt játszanak. Csak egy dolgot nem akarnak: engedelmesen és unalmasan nézni a kamerába, percekig mozdulatlanul állni, és legrosszabb esetben még beszélni sem szabad... És mégis mindig vannak fotósok, akik pont ilyen képeket akarnak készíteni, és merev szülők, akik vasárnapi ruhába öltöztetik a gyerekeiket, és pont ilyen képeket követelnek csemetéiktől (és a fotóstól). (Fotó: Leonie Ebbert)
Hagyjuk a kicsiknek az életkedvüket, a mókájukat, a tettvágyukat, különösen a kamera előtt! Adjuk meg nekik a szabadságot, hogy úgy "mutassák meg" magukat, ahogyan jól érzik magukat ...
(Fotó: Jens Brüggemann)
... és az eredmény élénk és mindenekelőtt őszinte fotók lesznek, amelyek a fiatalokat olyannak mutatják, amilyenek.
(Vázlat: Jens Brüggemann)
A kedvenc játékkal
A játékoknak szórakoztatónak, szórakoztatónak és megnyugtatónak kell lenniük. Gyakran tanulásra is szolgálnak, vagy, mint a legtöbb esetben, egyszerre több funkciót is betöltenek. Ha gyerekeket szeretne fotózni, ez könnyebb lesz, ha a gyerek magával viheti kedvenc játékát a fotózásra.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Büszkén mutatják majd be Önnek. Készüljön fel tehát erre a fotózás előtt, állítsa be a fényt, a hátteret, és helyezze (előre beállított) fényképezőgépét elérhető közelségbe, fotózásra készen, hogy ne maradjon le erről a gyönyörű pillanatról.
(Rajz: Jens Brüggemann)
De ugyanilyen jó fotókat készíteni a kicsikről akkor is, amikor éppen a (pillanatnyi) kedvenc játékukkal vannak elfoglalva!
(Fotó: Elli Bezensek)
Arra azonban ügyelj, hogy minél távolabb maradj a kicsik látóterétől, hogy ne vond el a figyelmüket. Ebbe az is beletartozik, hogy minél kevesebbet mozogj, vagy akár távolról, teleobjektívvel fotózz.
A müncheni fotós is így járt el, amikor ezt a pillanatképet készítette egy ugandai kisfiúról, aki álmélkodva játszott a drótmotorjával.
(Fotó: Radmila Kerl)
A reklámfotóknál fontos, hogy a játékok, amelyekkel a fiatal modellek játszanak, a lehető legfrissebbek legyenek, tehát még tiszták és épek, azaz ne legyenek megrágva vagy foltosak, és ne legyen rajtuk nyál. Ez különösen vonatkozik a plüssjátékokra, amelyek gyorsan gyűröttnek vagy foltosnak tűnhetnek.
(Fotó: Elli Bezensek)
Öltözködni jó móka!
Az öltözködés nem csak farsangkor szórakoztató, ezért engedd meg a gyerekeidnek, hogy minél gyakrabban beöltözhessenek, mert a jelmezes felvételek garantáltak!
(Fotó: Leonie Ebbert)
Az egész gyerekkorom a beöltözésből állt. Nem telt el úgy hét, hogy ne bolyongtam volna a házak között kalóznak, építőnek, lovagnak, indiánnak, cowboynak, rendőrnek, rablónak, Batmannek vagy Supermannek... A gyerekek, még a legkisebbek is, beöltöznek, hogy játsszanak, de azért is, hogy utánozzák a felnőtteket.
(Fotó: Jens Brüggemann)
A gyerekek utánozni akarják a példaképeiket, szinte korlátlan fantáziájukkal. Ha gyermekfotósként dolgozik, javaslom, hogy farsang idején raktározzon be néhány (gyakran meglepően olcsó!) jelmezt.
Ha később olyan (ismeretlen) gyerekeket kell fotóznia a stúdiójában, akik kevés érdeklődést mutatnak a fotózás iránt, és talán még morcosak is, néhány szuperhősjelmezzel kihozhatja őket a sodrukból! Most már boldogok lesznek, és alig várják, hogy visszatérhessenek a munkához.
Egyébként nem kell mindig egy egész ruhatárnyi jelmez ahhoz, hogy a kicsik ragyogjanak. Ez a tizenkilenc éves fotós által készített kép bizonyítja, hogy a "minimális felszerelés" is vezethet sikerre, azaz rendkívüli fotóhoz.
(Fotó: Leonie Ebbert)
Gyermekmunka
Ez tulajdonképpen ellentmondásként hangzik: "Gyermekmunka" mint tétel a "Boldog fotózás" fejezetben. Ennek az oktatósorozatnak a megírásakor azonban a "Hogyan hozzuk lázba a gyerekeket a fotózásokért" alcímet választottam, és akkor hamar rájön, hogy mit is hivatott elérni a "gyerekmunka", nevezetesen motiválni és inspirálni a kicsiket a fotózásra. (Fotó: Jens Brüggemann)
A gyerekek hízelgőnek érzik (de csak egy bizonyos korig!), ha "szükség van rájuk", ha segíthetnek. A gyerekek fontosnak érzik magukat, ha átvehetik a felnőttek munkáját. Ugyanakkor utánozzák is a szüleiket, hogy megtanulják, ami elkerülhetetlenül hozzátartozik a felnőtté váláshoz és az önállósághoz!
Használja ki a kicsiknek ezt a játékosságát! Kérje meg őket, hogy segítsenek a fotózás előkészületeiben (és ez különösen igaz egy számukra ismeretlen fotóstúdióban), például a háttér közös beállításával, a kellékek előkészítésével, az állványok közös felállításával stb. Ez növeli a fiatal modellek motivációját a fotózás iránt. Ezáltal a fiatal modellek motivációja mérhetetlenül megnő, és a (esetleg új) környezet is ismerősebbé válik számukra. Sokkal kényelmesebben fogják érezni magukat!
(Fotó: Jens Brüggemann)
Hagyja őket bekapcsolódni
Egy másik jó módszer a gyerekek bizalmának elnyerésére, ha rájuk bízunk valamit. Nem csak, de különösen új környezetben érdemes hagyni, hogy a gyerekek átnézzenek a fényképezőgépen, és elmagyarázni nekik, hogy mit csinál egy fényképezőgép, és mit szándékozol tenni, amikor a "valamit" a kicsikre irányítod.
Az asszisztensem, Leonie ezután rendszeresen felajánlja a kicsiknek, hogy nézzenek bele a fényképezőgép keresőjébe, és akár meg is nyomhatják az exponáló gombot, hogy lefotózzák akár a plüssállatot, akár anyut és aput.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Arra azonban ügyelj, hogy az értékes fényképezőgépet és a drága objektívet soha ne engedd ki teljesen a kezedből! Akassza a kíváncsi csemeték nyakába a fényképezőgép pántját, és fél kézzel is tartsa erősen a fényképezőgépet, amikor a kicsik a plüssfigurájukat vagy a szüleiket fotózzák, hiszen egy nehéz tükörreflexes fényképezőgép könnyen kicsúszhat a gyerek kezéből ...
Kövér társak
Újra és újra, mint az alábbi fotón (a fiam és a barátja akkor 5 évesek voltak), a fiam azzal a kéréssel jön hozzám, hogy készítsek róla egy közös képet a (jelenlegi) társával. A barátság dokumentálásának vágya láthatóan még a legkisebbekben is él!
(Fotó: Jens Brüggemann)
Kisgyermekeink a felnőttekhez hasonlóan már egészen kicsi koruktól kezdve mutatják a barátaikhoz való kötődésüket, kezdetben (óvodáskorban) kézen fogva, majd legkésőbb iskoláskortól kezdve pajtás módjára átkarolva a vállukat. Ez a felnőtt élet során sem változik, mint ahogy erre nemrég édesapám 70. születésnapján is rájöttem.
(Fotó: Elli Bezensek)
Vicces fotók
Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is gyakran buták. De a legtöbb felnőttől eltérően (kivétel: farsangkor és részegen, ami néha átfedésben van), a gyerekek nagyon szívesen fotózzák le magukat butaságukban.
(Fotó: Jens Brüggemann)
A fiam körülbelül ötéves korától kezdve egyszerűen bolonddá vált, amint meglátta, hogy egy fényképezőgépet szegeznek rá. Grimaszokat vágott (és sajnos még mindig vág), egyik szörnyűbbet, mint a másik. És minél többet szidja emiatt anya, apa, nagymama(k) vagy nagypapa(k), annál viccesebbnek találja ...
(Fotó: Jens Brüggemann)
Akkor miért ne fotózhatnánk le egy grimaszoló gyereket? Úgy tűnik, ez a butaság a gyermeki lét része. És most, hogy a fiam időnként fényképeket készít a régi kompakt fényképezőgépemmel, én is viszonozhatom a szívességet, mert akkor én is grimaszolok, amikor a számítógép előtt ülve fotóz engem, amit a fiam - a felnőttekkel ellentétben - nagyszerűnek talál.
Itt egy másik példaértékű póz a "szörnyű gyerekvigyor" témában, amit újra kell alkotni:
(Fotó: Jens Brüggemann)
