Wildcards a Linuxban: helyettesítők megérteni és alkalmazni

A fájlok kezelése Linux-ban időigényes lehet, különösen, ha nagy adathalmazokkal való interakcióról van szó. Ebben segítenek a Wildcards vagy helyettesítők, amelyek segítenek hatékonyabban és gyorsabban navigálni és fájlokat találni. Ez az útmutató bemutatja a Linuxban használt különböző Wildcards fajtáit és elmagyarázza, hogyan használhatod őket a terminálban.

Legfontosabb megállapítások

• A Wildcards speciális szimbólumok, amelyek más karakterek helyettesítésére szolgálnak, és segítenek a keresési lekérdezések pontosításában.
• A leggyakoribb Wildcard karakterek a csillag (*), a kérdőjel (?) és a szögletes zárójelek ([]).
• A Wildcards kombinálhatók, hogy pontosabb vagy általánosabb keresési eredményeket érj el.

Wildcards használata Linuxban

Wildcards és jelentésük

A Wildcards olyan szimbólumok, amelyeket a parancssorban használnak fájlok csoportjának vagy konkrét fájloknak a kiválasztására a nevük alapján. A terminálban egy tipikus példa a csillag (*), amely nulla vagy annál több karakternek felel meg.

Minden fájl megjelenítése egy adott kezdeti karakterrel

Tegyük fel, hogy szeretnéd felsorolni az összes fájlt, amely „S” betűvel kezdődik. Ezt a következő parancs segítségével teheted meg:

ls S*

Ez a parancs megmutatja az összes fájlt, amely a "S" betűvel kezdődik, utánuk tetszőleges karakterek következnek.

Fájlok szűrése konkrét végződésekkel

Például, ha szeretnéd felsorolni az összes fájlt, amely „A2”-re végződik, ezt a következőképpen teheted:

ls *A2

Ez a parancs megmutatja az összes fájlt, amely „A2”-re végződik, függetlenül attól, hogy.txt vagy.pdf kiterjesztéssel rendelkeznek-e.

Példák helyettesítőkkel

Előfordulhat, hogy specifikusabb keresési lekérdezésre van szükséged. Tegyük fel, hogy csak azokat a fájlokat szeretnéd, amelyek „SO”-val kezdődnek. A parancs így hangzik:

ls SO*

Itt a „SO” tetszőleges további karakterekkel van kombinálva, hogy egy szűrt fájllistát adjon vissza.

A kérdőjel használata Wildcard keresésekhez

A kérdőjel (?) pontosan egy karaktert jelöl. Ha egy „TO” nevű fájlt keresel, a következőket is beírhatod:

ls T?

Ez a parancs megtalálja a „TO”-t, valamint a „TA”-t, „TB”-t stb., mert a kérdőjel mindegyik helyén tetszőleges karaktert jelent.

Változó hosszúságú karakterláncok

Ha egy fájlt keresel, amelynek neve három karakterből áll, két ismeretlen karakterrel, akkor a kérdőjelet használhatod az ismeretlen karakterek helyettesítésére:

ls???A3

Ez megtalálja az olyan fájlokat, mint a „P1A3”, „P2A3” és így tovább.

Szögletes zárójelek használata

Szögletes zárójelekkel tartományokat vagy konkrét karaktereket adhatsz meg. Például, ha csak azokat a fájlokat szeretnél látni, amelyek közepén „E”, „N” vagy „O” található, használhatod a következő parancsot:

ls S[EN]*

Itt a rendszer kifejezetten azokat a fájlokat keresi, amelyek „S”-sel kezdődnek és második betűjük „E” vagy „N”.

Wildcards kombinálása

Különböző Wildcards kombinálása segíthet abban, hogy még célzottabban kereskezz. Például, ha szeretnéd megjeleníteni az összes fájlt, amely 1 és 3 közötti számot tartalmaz, a parancs a következőképpen néz ki:

ls *[1-3]*

Itt a csillagot helyettesítőként használják tetszőleges karakterekre, míg a zárójelek a 1 és 3 közötti számot specifikálják.

Különleges karakterek kiszűrése a kezdésnél vagy végénél

Ha szeretnéd, hogy a fájlok felsorolása csak azokat mutassa, amelyek 0 és 9 közötti számmal kezdődnek, ezt így valósíthatod meg:

ls [0-9]*

Ez megmutatja az összes fájlt, amely egy számmal kezdődik.

Összefoglalás – A Wildcards működése Linuxban

A Wildcards megértése és alkalmazása Linuxban alapvető fontosságú a fájlszerkezetben való hatékony navigáláshoz. Akár konkrét fájlokat keresel, akár csoportokat szeretnél kiszűrni, a helyettesítők lehetővé teszik a célzott munkát a terminálban. A különböző Wildcards ismerete és azok kombinálása jelentősen növeli a termelékenységedet.