Itt van egy áttekintés az egyes fejezetekről:
Rész 01 - "Álomfoglalkozás" koncertfotós?
Rész 02 - Jogállási kérdések
Rész 03 - Koncertfotózás sajátosságai
Rész 04 - Az "Árok" viselkedése
Rész 05 - Értelmes felszerelés koncertfotósok számára
Rész 06 - Tippek és trükkök a profiktól (koncertfotózáshoz)
Rész 07 - Képalkotás (1. rész)
Rész 08 - Képalkotás (2. rész)
Rész 09 - Ajánlott kamera beállítások
Rész 10 - Utómunka
A koncertfotózás területén mi fotósok vagyunk - az sajtószabadság, a tudósítás, a marketing stb. okán – csupán "tűrt személyek". Nem vagyunk népszerűek senkinél: sem a zenészeknél, sem a menedzsmentjükben, sem a szervezőknél, sem a biztonságiaknál, sem a nézők között az állóhelyeken. Ez érthető közelebbről megvizsgálva:
A zenészek nem igazán lelkesednek, amikor az árokban közvetlen közelükben (gyakran a zenészek "kéznyújtásnyira" vannak) dolgozunk. Képzeljétek csak el, hogyha előttetek kellene beszédet tartaniuk a közönség előtt vagy koncertet adniuk, és közvetlenül előttük rengeteg fotós zsibong. Ez zavaró, eltérítő!
A menedzserek sem kedvelnek minket (kivéve, ha szükségük van a "védenceik" friss fotóira). Lehet, hogy készíthetünk (és közzétehetünk!) olyan fotókat, amelyek nem nyerik el a menedzsment tetszését (kedvezőtlen pózok a művészek részéről, látható verejtékfoltok, mogorva arckifejezések stb.). A menedzsment inkább mindent ellenőrzés alatt szeretne tartani, hogy elkerüljék a negatív tudósításokat (amelyek közé tartoznak a kedvezőtlen fotók is). Ez azonban nem megoldható a sajtófotósoknál; ezért ránk mint szükséges rosszra tekintenek, és nem támogatóként a szerződésben lévő zenészeik népszerűsítésében.
A szervezők sem lennének boldogok, ha nem léteznénk, mert "munka" van velünk (szervezési dolgok vonatkozásában). Mi fotósok miatt kell kérelmeket kezelni és ellenőrizni, akkreditációkat megadni, sajtóárok legitimációkat nyomtatni és kiosztani, és még sok minden mást.
És a biztonsági személyzet az árokban szintén zavarónak tart minket. Mert mi kissé bonyolulttá tesszük a biztonságért felelős feladatukat.
Végül, de nem utolsósorban mi - akaratunktól függetlenül - zavarjuk a sok néző koncerthallgatását, legalább is az első sorokban levőket, akiknek a látványát elzárjuk. És még akkor is, ha nem zárjuk el senki látványát, például mert a színpad emelkedett, a helyváltoztatásainkkal stb. eltereljük a figyelmet a színpadon zajló eseményekről.
Ábra 4.1: Culcha Candela 2011. augusztus 20-án, a Bochum/Witten-i Zeltfesztiválon. Jól látszik a sajtóárok, ahol az egyik végén még néhány fotós helyezkedik el távolabb, míg a mi csoportunkat már a biztonságiak kivezették (gyakran talán a "kikísért" kifejezés lenne találóbb). Gyakorlatilag az "utolsó pillantás vissza" fotóját készítettem, mint utolsó lehetőség egy fényképre a helyszínről. És rögtön utána a többi fotóst is ki "kísérték" az árokból.
Néha megengedett, hogy a fotósok az első három dal után (ahol fényképezhetnek) a koncert többi részében a közönségben maradjanak. Ezt azonban mindig szigorú feltétellel, hogy a kamerát a fotótáskában kell hagyni. Nikon D3S 4,0/24-120-mm-Mikro-Nikkorral, felhasznált gyújtótávolság: 24 mm. 1/60 másodperc, blende 4,0, ISO 3200.
(Fotó © 2011: Jens Brüggemann - www.jensbrueggemann.de)
Ábra 4.2: Amennyiben a színpad csupán minimálisan magasabb az ároknál, a fotósok szemszögéből előnyösebb a perspektíva, mert nem kell minden képet annyira alulról felvenni. Ugyanakkor ezzel nyilvánvalóan erősebben zavarjuk az első sorokban levő rajongók látványát a zenészekre. H-Blockx 2010. augusztus 31-én. Nikon D3S 2,8/24-70-mm-Mikro-Nikkorral, felhasznált gyújtótávolság: 24 mm. 1/200 másodperc, blende 2,8, ISO 5000.
(Fotó © 2010: Jens Brüggemann - www.jensbrueggemann.de)
4.1 Diszkréten cselekedni
A fent felsorolt okok miatt természetesen tanácsos a sajtóárokban lehetőleg diszkréten viselkedni! Végül is arra törekszünk, hogy senkit se zavarjunk. Mindig szem előtt kell tartani, hogy mi bizonyos értelemben "privilégizáltak" vagyunk, mert – legalábbis egy rövid időre – ingyen résztvehetünk az eseményen. S még azt is megtehetjük exkluzív helyzetben, közvetlenül a zenészek mellett, közvetlenül a színpad előtt.
A "sztárok" viszont maguk a zenészek, ezt a fotósoknak sosem szabad elfelejteni! Sajnos már láttam olyan fotósokat ("önreklámozókat"), akik - a diadalittas hangulatban - "ünnepelték" magukat a sajtóárokban, amikor a közönség felé fordultak, győztes pózban "selfie"-ket készítettek magukról (a zenészekkel a háttérben) és ezeket az önarcképeket azonnal feltöltötték a facebookra vagy más "társadalmi" hálózatokba. Igazán kínos ilyesmi...!
Az elismert, tapasztalt koncertfotósok sosem tennének ilyen - hiszen az ő céljuk kiváló minőségű, különleges fényképeket készíteni a koncertről. És olyan megbízható üzleti partner lenni a zeneiparnak, aki diszkrét, hatékony és jól végzi a munkáját. Az együttműködés [a sajtóárokban is "diszkrét"] kellemesnek kell lennie azoknak az eseményeknek az alkalmával, ahol a következő akkreditációs igény pozitív választ kap. Egy olyan fotós azonban, aki kellemetlen módon tűnik ki vagy zavaró, nem fog gyorsan ismét akkreditálást kapni, főleg úgy, hogy az ilyen magatartás a zenei szcénában is terjedni fog, és így más szervezőket is tájékoztatni fog a fotósközösség "fekete bárányairól".
Ábra 4.3: Jan Delay és zenekara (és számos koncertfotós) 2010. augusztus 20-án, a Zeltfesztiválon. Egy előadó számára a koncert alatt fontos a közönséggel való szemkontaktus, hogy láthassa a reakciókat (hogy "együtt ünnepelnek" vagy még nem pattant át a léc). Ez nagyon fontos ahhoz, hogy megfelelően cselekedhessen és professzionális showt adhasson. A túlságosan feltűnően viselkedő fotósok csak zavarnák, esetleg idegessé tennék az előadót és végül is az előadás minőségét befolyásolnák. Nikon D3S 2,8/24-70-mm-Mikro-Nikkorral, felhasznált gyújtótávolság: 24 mm. 1/250 másodperc, blende 3,5, ISO 5000.
(Fotó © 2010: Jens Brüggemann - www.jensbrueggemann.de)
4.4 ábra: Sok lelkes (fizető!) rajongó (itt a Culcha Candela-koncerten 2011. augusztus 20-án) áll mögöttünk, koncertfotósok mögött. Örülnek az idolok fellépésének, szeretnék a koncertet zavartalanul élvezni. Természetes, hogy fotósokként a számkivetésben lehetőleg észrevétlenül kell működnünk!
Ez például azt jelenti, hogy ne zárjuk el szükségtelenül a látványt a színpadról, és időnként változtassunk a helyzetünkön, hogy ne álljunk folyamatosan ugyanazok előtt a nézők előtt (és azok látványát – legalább részben – korlátozva). Nikon D3S 4,0/24-120 mm Nikkorral, használt 24 mm-es gyújtótávolsággal. 1/320 másodperc, 4,0 rekeszérték, ISO 3200.
(Fotó © 2011: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
Következtetés: Alapvetően magától értetődik, és mégis néha megfigyelhetőek olyan fotósok, akik ennyire arcátlanok és nem tartják be: A koncertfotósoknak a sajtóároktól túlzottan észrevétlenül kell viselkedniük. A showra kell figyelni, ami a színpadon zajlik (és nem előtte), ne befolyásolják azt. A profi zenészek (és azok menedzsmentje és a koncertszervezők) érdeke az, hogy így jöjjenek hozzá bevételek a megélhetésükhöz. Ehhez a show-nak a lehető legzökkenőmentesebben kell lezajlania. A zavaró fotósok akadályozzák a profiakat a bevételszerzésben – és hogy ezeknek ne lenne egy kis szórakozásuk, az, szerintem, érthető.
A nézők is egy fantasztikus showt akarnak látni. Néhány szép órát akarnak eltölteni, és (drágán) fizetnek érte. Élőben akarják látni az idolaikat a színpadon – és nem önjelölt fotósokat.
4.2 Kollegiális viselkedés
Mivel a sajtóárban általában viszonylag kevés hely áll rendelkezésre a fotósok számára (sokszor még elég „bukással” teli, a fel nem világított talajon), a fényviszonyok olyan rendkívül nehézek és kiszámíthatatlanok (lásd az előző bemutatót, 3.3 fejezet) és emellett a fotózás időtartama olyan erősen korlátozott (általában az első három dalra) (- időnyomás!), szinte minden koncertfotós „rohanva” érzi magát, mert meg kell lőnie néhány sikeres fotót a rövid idő alatt, és a nehéz körülmények ellenére legalább.
Ez a nyomás egyébként még nagyobb, ha a megélhetés a fényképezésből származik, és a fotós nem engedheti meg magának, hogy használhatatlan („nyomtatható”) eredményekkel érkezzen a szerkesztőségbe.
Ez az érzés, hogy rohanva kell lenni, gyakran arra kényszerít, hogy egyébként olyan barátságos és visszahúzódó, néha akár inkább félénknek nevezhető fotós hirtelen, amikor belép a sajtóárba, „ragadozóvá” alakul, aki könyörtelenül védi előnyös helyét, és a koncert folyamán új álláspontokat szerez a színpad szélén anélkül, hogy tekintettel lenne az ott már fényképező többi fotósra, „fölrohanja” őket.
Az életben gyakran: A barátságos, kollegiális viselkedés végül többet hoz, mint a „szolitárius” taktika. Az életben többször találkozunk egymással (ez különösen a koncertfotózásra vonatkozik), és ha az előadáson találkozunk olyan kollégákkal, akikkel barátságosak vagyunk, az biztosan kellemesebb, mint amikor az előző koncerten néhány ellökött miatt rossz nézésűek, és attól kell tartanunk, hogy most már magunk sem számíthatunk a többi fotóstól való tekintettelére.
Következtetés
Te is: Légy kollegiális, végül is vele tovább jutsz, mint illetlen viselkedéssel! És ha (mint már velem is előfordult) egyszer egy fájdalmas becsapást kaptál a szomszéd férfi optikájától a fejeden, akkor ne automatikusan abból indulj ki, hogy ez szándékos volt. Az is lehet, hogy a fényképész belemerülve volt a képek elkészítésébe, és „melléfutott” a második kamera nagy ívben forgatás vagy objektívcsere közben.
4.5 ábra: Ez a fotó egy Sunrise Avenue koncerten készült 2012. augusztus 27-én. Példaértékű a két fotós az elülső térben, akik elegendő helyet hagynak, hogy mindegyikük zavartalanul fotózhasson. Nincs mindig ekkora „kényelem” a sajtóárban: Gyakran sűrű, kellemetlen tolongás van. Biztosan minden koncertfotós kapott már olyan könyököt a oldalába vagy egy objektívet a feje ellen … Természetesen véletlenül, de emiatt nem kevésbé fájdalmasan. Ilyenkor azonban nyugodtnak kell maradni, és a rendelkezésre álló idő többi részéért küzdeni a fényképezésért; a fejen szerzett sebbe később is gondoskodni lehet. Mert ha lenyűgöző, rendkívüli fényképekkel jössz haza a koncertről, a seb már sokkal kevesebbet fog fájni! Nikon D4 2,8/14-24 mm Nikkorral használt 14 mm-es gyújtótávolsággal. 1/500 másodperc, 2,8 rekeszérték, ISO 4000.
(Fotó © 2012: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
4.3 (Biztonsági) utasítások betartása
Az akkreditáció során a fotósok gyakran az esemény szervezőjétől tájékoztatót kapnak, vagy legalábbis szóbeli eligazítást arról, hogy mit lehet és mit nem szabad fényképezni a koncert alatt. Tartsd be ezeket!
Típusos (biztonsági) utasítások például:
Mikor engedik be a fotósokat a sajtóárba (általában csak néhány másodperccel a koncert kezdete előtt). Mennyi ideig (3 dalig?) fotózhatnak a fotósok? Vaku használata a koncert alatt tilos. Csak bizonyos álláspontok engedélyezettek, vagy a fotósok szabadon mozoghatnak a sajtóárban? Tilos a színpadél használata a kamera támaszkodására fényképezés közben. Dolgokat (dzsekit, fotós hátizsákot stb.) nem szabad a színpadélre vagy a dobozokra helyezni.
A biztonsági személyzet rendelkezik utasításokkal és a szükség esetén – például vészhelyzetek vagy biztonsági okokból – korlátozhatja a fotósoknak a koncert előtt adott jogosultságait. Az fotótáskákat sem lehet letenni a földre (botlásveszély más fotósok számára!). A sajtóárban nem használhatók zseblámpák. A fényképezés után a fotósoknak együttesen el kell hagyniuk a rendezvénytermet. Ha átadják a kamerákat, azután ingyenesen részt vehetnek a koncert többi részében (de nem a sajtóárban, hanem a közönségben). Stb. (Rengeteg iránymutatás és biztonsági útmutatás van; itt csak néhány jellemzőt soroltam fel). Ha vannak korlátozások, az általában azért történik, mert a biztonsági szempontokat figyelembe kell venni, vagy mert az esemény szervezője a zenészekkel vagy azok menedzsmentjével szigorú iránymutatásokat kapott arról, hogy mit szabad és mit nem szabad a fotósoknak. Az első esetben, ha a biztonságról és az esemény zavartalan lefolyásáról van szó, magától értetődik, hogy ezeket az útmutatásokat be kell tartani. Senki sem akarja, hogy például a sérültek mentésénél a saját vagy mások mulasztása miatt akadályozzák a mentőket.
A második esetben a becsületesség diktálja, hogy tartsuk magunkat a rendelkezésekhez, hogy ne hagyjuk cserben az esemény szervezőjét, aki gyakorlatilag az újságírók és zenészek közötti védőpajzs ként áll. Végül is ő felel a zenészeknek és azok menedzsmentjének, és ha a fotósok nem tartják be a szabályokat, a zenészek vagy a menedzsment az esemény szervezőjét szerződésszegés miatt hibáztatnák (és az esetlegesen előírt kontraktusos büntetést követelnék).
Mivel a fotósok átveszik az esemény szervezőjével a kontraktust, ami más, mint az akkreditáció feltételekkel együtt járó kötelezettségvállalás, csak ez a felelős azért, hogy a sajtóárban (vagy a teljes koncertterületen) illetve cselekedjen. A zenészek és a menedzsment viszont az esemény szervezőjét hibáztatnák szerződésszegés miatt, ha például a fotósok másként cselekednének, mint amit a zenészek/menedzsment és az esemény szervezője megállapodott, mert ez utóbbi felel az esemény alatt történő dolgokért:
Szokásos szerződéses viszony:
Zenész/Management <-> Koncertszervező <-> Koncertfotósok
Tehát vegyétek figyelembe, hogy a koncertszervezők csupán végrehajtják a zenészek vagy azok menedzsmentjének szigorú előírásait. Vagy szervezési vagy biztonsági okokból további szabályokat adnak a fotósoknak. Ha szabálysértést követnek el, a fotósok nem viselhetik egyénileg a felelősséget, han kárt okoznak a koncertszervezőnek. És ezzel azzal, aki valamikor ismét koncerteket szervez és ahol mi fotósok ismét (ingyenes) akkreditációt kérünk …
Ábra 4.6: Tokio Hotel Bill Kaulitz énekessel, 2007. április 5-én, Varsóban. A „rajongó” szó a „fanatikus”-ból származik, amiből egyértelmű, hogy a zenészek gyakran ügyelnek arra, hogy a közönség ne tudjon túl közel kerülni hozzájuk, mert már előfordult, hogy lelkes rajongók felmásztak a színpadra, hogy megérintsék az ősidoljukat, saját plüssjátékot személyesen átadni vagy megölelni őt vagy őt. Ezáltal a művész zavarba jöhet, és a részletesen tervezett show megszakadhat. Ennek elkerülése érdekében a koncertszervezőnek figyelembe kell vennie az ilyen veszélyek megelőzését a biztonsági tervezetében (és ennek megfelelően gyakorlatba is kell ültetnie). Mi fotósoknak is ehhez kell tartanunk magunkat, mert a biztonság és a show zökkenőmentes lebonyolítása elsődleges fontosságú!
(Fotó © 2007: DAVIDS/Sven Darmer – www.svendarmer.de)
Ábra 4.7: A H-Blockx Henning Wehlanddal a mikrofon előtt, közvetlenül a sajtófotósok előtt, a 2010. augusztus 31-i Zeltfestival Ruhr bochumi/witteni koncertjükön. Ha olyan közeli a kapcsolat a színpadon lévő zenészek és a sajtófotósok között a médiaárokban, érthető, hogy a fotósok követniük kell a rendezvény regisztráláskor kapott biztonsági tanácsokat! Például el sem lehet képzelni, hogy egy fotós ezen a koncerten a kameratáskáját a színpad szélén helyezte volna le, hogy gyorsabbá és kényelmesebbé tegye az objektívcserét… Nikon D3S 2,8/24-70 mm-mel, 26mm-es gyújtótávolság használatával. 1/320 másodperc, 2,8-as rekeszérték, ISO 5000.
(Fotó © 2010: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
4.4 Készkedj a security utasításaira
Akkor is, ha a koncertszervezők megpróbálnak előzetesen minél több információt és utasítást adni a fotósoknak a koncert alatt való viselkedésükről, nem tudnak a jövőbe látni, és az összes koncerten történő eseményeket részleteiben tervezni.
A váratlan eseményekre (például pánikkitörés egyes rajongók körében a nézőtéren, ájulások, füstfejlesztés, tárgyak dobálása a közönség felől, a színpad megrohamozása stb.) való gyors reagálásra, valamint a koncertszervezők (biztonsági) érdekeinek megfelelésre azzal a céllal, hogy az akkreditáció során a fotósoknak egyértelmű utasítást kell adni, miszerint a biztonsági személyzetnek, amely az egész koncertrendezvény alatt felügyeli a folyamatot, teljes engedelme van, és minden fotósnak szigorúan be kell tartania.
Figyelmeztetés
"Ahogy már említettük, a biztonsági személyzet a rendezvény szervezőjének meghosszabbított karja, aki rendelkezik a házirenddel. Tehát a biztonsági személyzet szava törvény, függetlenül attól, hogy valakinek ez tetszik-e vagy sem.
A gyakorlati használhatóság okai miatt általában nem lehetséges és nem is ésszerű, hogy a biztonsági személyzet magyarázza a rendelkezéseit. Ezért gyakran úgy tűnik, mintha a döntések nagy mértékben önkényesek lennének. Azonban minden koncertfotósnak tudatában kell lennie annak, hogy a biztonsági személyzet elsődleges feladata mindenkinek biztonságának fenntartása vagy visszaállítása (…) Azonban." – Konzertfotografie; Brüggemann, Becher, Meister, Darmer, Lippert; 2012; mitp Verlag 186 oldal; 24,95 euró).
Ábra 4.8: A (még) üres sajtóárok néhány perccel a koncert kezdete előtt. A fotósoknak még nem szabad belépniük az árokba; várakozás a jel, amikor a biztonsági személyzet (egy impresszív képviselője balra azonosítható) szabad utat ad az akkreditált fotósoknak az akadályok eltávolításával. És általában ezután rövid időn belül minden megkezdődik!
(Fotó © 2013: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
A biztonsági tagok a modern kommunikációs módszerek („fülbe rejtett gomb”) segítségével kiválóan összekapcsolódnak egymással. Így mindegyikük gyorsan értesül a történésekről, amelyek akár a látóterükön kívül is zajlanak, például a koncerthely egy másik végében, mivel a biztonsági személyzet ideális esetben az egész koncerthelyszínen szétszóródik. Ezért előfordulhat, hogy az egyes tagok már tudnak a potenciális veszélyhelyzetekről, még akkor is, ha azok teljesen más helyen lokalizálódnak.
Ez azt jelenti nekünk koncertfotósoknak, hogy mindenképpen és gyorsan követnünk kell a biztonsági személyzet utasításait. Ugyanis azok az információk, amelyeket a biztonsági személyzet birtokol, de mi nem, számos esetben nem látszik át számunkra, hogy milyen alapja van bizonyos utasításoknak. A lényeg az, hogy a biztonsági személyzetnek előnye van az információkat illetően, amelyeknek ráadásul jogában áll utasításokat adni nekünk fotósoknak. Ezek az utasítások általában nem önkényes jellegűek lesznek, hanem minden résztvevő biztonságát szolgálják, és gondoskodnak a koncert zökkenőmentes lefolyásáról.
Ábra 4.9: Culcha Candela koncertje 2011. augusztus 20-án. Ha az elragadtatott rajongók hiperventilálnak vagy akár elájulnak rájuk nézve a koncert közönségében, akkor a mentők gyors beavatkozására van szükség. A biztonsági személyzetnek biztosítania kell a zökkenőmentes mentési beavatkozást, ami néha azt jelenti, hogy a fotósoknak rövid időn belül ki kell üríteniük a sajtóárkot azáltal, hogy a mentők gyors áthaladását és az összeesett személy esetleges megmentését lehetővé teszik. Nikon D3S 4,0/24-120 mm-mel, 24mm-es gyújtótávolság használatával. 1/100 másodperc, 5,0-ás rekeszérték, ISO 2000.
(Fotó © 2011: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
Következtetés a témáról
Amikor a biztonsági személyzet utasítást ad, azt a lehető leghamarabb és vitázás nélkül kövesse. A biztonsági személyzet tagjai közötti telekommunikációs kapcsolatok révén több információjuk van, mint amennyi Önnek van, így az utasításoknak általában biztonsági vonatkozásai is vannak.
Ha jó partner a sajtóaknában, a biztonsági személyzet is kedves lesz a fotósokkal, és megértést fog tanúsítani az igényeink iránt.
Egy rövid köszöntés, szemkontaktus és bólintás az aknába való belépéskor egy relaxált légkört teremt és megkönnyíti az együttműködést.
Ha mindkét fél tiszteletben tartja a másik fél feladatát/munkáját, és nem akadályozza, hanem támogatja a lehetőségeihez mérten a megoldásban, akkor partnerségi viszony alakul ki, amely mindkét fél számára hasznos lesz a következő koncerten is.
Aki viszont kellemetlenül viselkedik a sajtóaknában, nem tartja be azonnal a biztonsági személyzet utasításait, majd még vitatkozik is, az biztosan sosem lesz támogatva és ösztönzve abban, hogy kiváló koncertfotókat készítsen a munkájában.
4.5 Körültekintően cselekedni
A sajtóakna a pódiumszél mentén gyakran tele van rendezvénytechnikával. Nem csak hangszórók találhatók ott, hanem világítástechnika és természetesen rengeteg kábel is. Ideális esetben ezek jól el vannak rejtve, de már volt szerencsém olyan koncertekhez, ahol az akna szélén, közel a színpadhoz, kábelrengeteg volt. Ilyen botlásveszélyes csapdák különösen veszélyesek lehetnek, főleg mert az aknában általában nincs fény, és a fotósokat általában tiltják, hogy zseblámpát használjanak.
4.10 ábra: Vigyázat, botlásveszély! A dobozok közötti kábeleket itt jól láthatóak. Azonban a felvétel készítésekor 3.200 ISO magas fényérzékenységgel készült, és akkor, amikor az akna ismét majdnem teljesen üres volt. Az tömör helyzetben, amikor sok koncertfotós az aknában mozog, a függőlegesen vagy fekvőlegesen lógó kábeleket könnyen túl lehet látni. Főleg azért, mert mi fotósok, a rövid rendelkezésre álló idő miatt csak a DSLR-t tartjuk a szemünk előtt a színpad felé nézve (és így kész fotózásra) az aknában. Tehát legyen óvatos, mert egy törött boka nem csak fájdalmat, hanem több hetes vagy akár hónapos munkakiesést is jelent!
(Fotó © 2011: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
Emellett, különösen az olyan események esetén, amelyek szabadban vagy sátrakban zajlanak, néha megpillanthatók mélyedések az aknában, amelyeken keresztül pedig áramkábelek vezetnek. Itt nagyon könnyű megbotlani, kificamodni a lábát, vagy akár eltörni.
Következtetés: Tehát ügyelj az aknában! Figyelj, hogy a rendezvény helyszínéről lehetőleg ép bőrrel távozz! A legjobb, ha az aknába való belépéskor (a koncert kezdete előtt általában még eléggé világos a rendezvényteremben) figyelsz a potenciális botlásveszélyekre. Kétség esetén a fotósoknak lassabban és óvatosabban kellene mozogniuk - még a rövid fotózás sürgésében is.
4.6 Ne hagyd semmi tárgyat a porondon
A tömeg és az áttekinthetetlen helyzet miatt a sajtóaknában a fotósoknak semmit sem szabad ott hagyniuk, mindent (felszerelés, ruházat stb.) magukon kell viselniük. Ez alapvetően magától értetődőnek hangzik, de lehet, hogy csábító helyzet elé kerülnek, például hogy leteszik a fotós hátizsákot, hogy jobban tudjanak (szabadabban) mozogni. A ruhadarabok, általában dzsekik gyorsan lekerülnek, mivel a koncertteremben általában fülledt, meleg levegő van, és akkor is izzad az ember, ha kint mínuszok vannak.
A legjobb, ha egy lehetőleg kicsi, lapos fotós hátizsákot vesz a koncertre, és az egész idő alatt a hátán hordja. Ez kevésbé zavaró a fordulatok vagy helyváltoztatások során.
A legjobb lenne persze, ha teljesen lemondhatna a hátizsákról vagy fotótáskáról. De akkor két kamerával kellene dolgoznia, amelyek különböző gyújtótávolságú objektívekkel vannak felszerelve, ami azonban azzal is jár, hogy a vállra akasztott kamera bólogathat és zavar, vagy veszélyben lehet, hogy megütik, és ezáltal megsérülhet.
4.11 ábra: Nehezen hihető, de igaz: Stabil, vízálló fotótasztom „Ultralight” már majdnem 20 éves - és még mindig jó állapotban van. Megvettem, mert rá tudok is állni - egy olyan helyzet, amihez már sokszor használtam, ha egy fotózáson nem állt rendelkezésemre létra vagy más módszer egy emelt szemszög elérésére. Azonban a koncertaknában, az összes hektikusan dolgozó fotós között, nem biztonságosnak találom a helyzetem a fotótáskámon, mert egy lökés azonnal leborítana róla. Koncerteken inkább az egyik fotó hátizsák közül választok, mert azok a legkevésbé zavarók.
(Fotó © 2012: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
4.12 ábra: U2 (itt az alapító és énekes Bono) koncertje a berlini Olimpiai Stadionban 2005. július 7-én. Azért, hogy minél szabadabban mozogjon, - ha egyáltalán megteheti -, ajánlott a koncerten minél minimálisabb felszereléssel fotózni. Nem mindig szükséges minden objektívvel ellátva lenni, ugyanis az „felszerelésbuzgalom” néha eltereli a figyelmet a motívumról.
Ha a koncert előtt felmérheti, hogy nagyon közel lesz-e a színpadhoz vagy távolabb, akkor megfelelő objektíveket csomagolhat be. Egy széleslátószögű zoom- és egy portrételeobjektív általában elegendő és szinte minden helyzetre felkészített. Ezen a fotón jól látható a biztonsági személyzet piros dzsekije, részben a színpad felé fordulva (amit normál koncertlátogatók sosem tennének!).
(Fotó © 2007: DAVIDS/Sven Darmer – www.svendarmer.de)
