Rész 04 - Csillagporszivárok fényképei

A meteorok (havibogyók) fényképezése nem kényszeríthető ki. Egy adag szerencse fontos előfeltétel.

4. rész: A meteorok fényképezése

Az emberek mondása szerint: „Aki egy meteoronzt lát, mely csak töredékei másodperceket villan fel az éjszakai égen, annak érdemes mielőbb valamit kívánnia, mert ez a kívánság valóra válik.“

Ez természetesen babona, azonban pontosan ebben a formában különböző földi népektől függetlenül lett megalkotva. Tehát aki mégis reménykedik abban, hogy ez több, mint babona, az legközelebb egyszerűen megpróbálhatja - nem lehet semmi baj... ;-)

Ha valaki komolyabban foglalkozik a meteorokkal, a meteorok népszerű nevén a havibogyókkal, az izgalmas dolgokat tudhat meg.

Sokszor összetévesztik a meteorokat a készletekkel. Míg egy meteor csak töredékei másodpercekre vagy legfeljebb néhány másodpercre villan fel az égen, a készletek olyan objektumok, amelyek napokon, heteken vagy akár hónapokon át láthatók. A készletek pályájukon – hasonlóan a bolygókhoz – tartják magukat a Nap körül, míg a meteorok kisebb-nagyobb részecskék, amelyek bejutnak a Föld légkörébe és annyira felmelegednek, hogy elég vörösödnek.

A meteor előfordulása nem jósolható meg, azaz közvetlenül minden éjszakán (és egyébként nappal is, de általában láthatatlanul) jelennek meg, noha az éves ciklusban bizonyos dátum-időszakokban az események szembetűngetek (lásd az alábbi táblázatot).

Ez abból ered, hogy a Föld utazása során a Nap körül átlagosan 30 kilométer/ másodperc sebességgel igen gyorsan halad és közben az interplanetáris tér részecskéivel ütközik.

Ezen részecskék a Föld légkörébe történő bejutás előtt meteoroideknek nevezik. A meteoroidek tehát a lehetséges meteorok. Ezeknek a részecskéknek legtöbbje nagyon kicsi, gyakran csak század milliméteres átmérőjű, azonban időről időre vannak nagyobb darabok is, amelyeknek centiméteres átmérője van.

Egy teniszméretű meteoroidek lép be a légkörbe, akkor a különösen fényes meteor látható lesz az égen, amelyet „tűzgolyónak“ neveznek. Egy ekkora méretű meteor a felszínen erősebb hőnek van kitéve a felületén, mint a közepén, ezért hőspanningek keletkeznek, és ez okozza a felrobbanását.

Az a maradék darab, amely felfelé szakad, azaz a repülésirány ellenkezőjébe gyorsul, jelentősen lelassulhat a Föld felszínére. Egy földön landolt meteortöredék egy meteorit.

Az „Barringer-kráter“ Flagstaffban, Arizona, USA-ban, a Földön található meteorit kráterek legjobban megőrzött. Átmérője 1,2 kilométer, mélysége 170 méter. Körülbelül 50.000 évvel ezelőtt egy meteoritból származó lövedék csapódott be, amelynek tömege 300.000 tonnára becsülhető. A vasból álló meteorit körülbelül 50 méteres lehetett.

A meteorok nagyjából 10-70 kilométer/ másodperc sebességgel hatolnak be a Föld levegőjébe. Az energiafröccsenés következtében a legtöbbjük felmelegszik, és magasság közelében, körülbelül 120–80 kilométerre a Föld felszínétől, elég fel, az igazi fénykibocsátás nem a forró részecske maga, hanem a forró levegő, amelyet a hő ionizál. Ez vezethet zöldes fények megjelenéséhez a meteorfotókon.

Csak a nagyobb meteorek hatolnak beljebb és legfeljebb 10 kilométeren belül szétesnek. Minél közelebb van egy meteor a Föld felszínéhez, annál sűrűbb lesz a levegő, és annál erősebb a lassulás. A tűzgömbök nemcsak nagy fényerejükkel tűnnek fel, ami akár a Holdéét is elérheti, hanem a viszonylag lassú mozgásukkal is. Kivételek meghosszabbítottak lehetnek, és hosszú időn keresztül követhetők, a légi világítási nyom pedig akár hosszú percekig megmaradhat. Néha még egy nagy meteor felrobbanását is hallani lehet.

Az esetleges meteorok bármikor megjelenhetnek, nappal és éjszaka is, előrejelzés nélkül. Azonban vannak olyan időszakok az évben, amikor a Föld a Nap körül forogva relatív sok meteoroid-területen halad. Ekkor megnő azok gyakorisága, amelyek figyelhetők meg, részben jelentősen. Ezeket az időszakokat növekvő meteoraktivitású időszakoknak nevezik. Évente ugyanazokon az időpontokon mindig megismétlődnek.

Ha egy meteorzápor meteoreit bejegyezzük egy csillagtérképre, észre fogjuk venni, hogy ha a repülési pályájukat hátrafelé meghosszabbítjuk, mintha mindegyikük egy pontból, az égen lévő képzelt Radiant-ból fakadna. Ez egy perspektív hatás, hasonlítható ahhoz, mintha hóesés közben autózunk; akkor is úgy tűnik, mintha az összes hópelyhek egy központi pontról származnak.

A meteoreknél a Föld mozgása okozza a perspektív hatását. A meteorraj nevet kapja az a csillagkép nevének latin megfelelőjéből, amelyben ez a központi pont, az úgynevezett Radiant található. A Leónidák esetében például a Radiant az oroszlán csillagképben található, latinul „Leo“.

Egy nagy égboltterületet lefedő fisheye objektív segítségével készült egy felvétel. A 2 perces expozíciós idő alatt három Perzeida meteor keresztezte a képterepet, köztük egy tűzgolyó. Egy CCD kamerát használtak.

Azonos kép csillagképekkel. A repülési pályák hátul történő meghosszabbítása a Perseus csillagkép sugárjára irányul (Per); sárgával van bejelölve. Uma=Nagy Medve, CVn=Vadászkutyák, UMi=Kis Medve, Dra=Sárkány, Cep=Kefejus, Cam=Jiráf, Cas=Kassziopeia, Lac=Mókus, Polaris=Északi Sarkcsillag.

A következő táblázat áttekintést nyújt az év legfontosabb meteorrajzairól. A rajz neve és sugárzója mellett tartalmazza az előfordulási időszakot és az előfordulásuk legmagasabb pontját. Az "Értékelés" oszlopban a "+" az erőteljeset jelenti, ami vagy viszonylag sok és/vagy fényes meteorokat jelent, az "o" közepes intenzitású záporra utal, ami körülbelül 15 meteor per óra körül van, a "-" pedig az alacsony intenzitású meteorzáport jelenti.

Az év során legfontosabb meteorzáporok.

Műszaki felszerelés

Az asztrofotózáshoz nincs szükség csillagászati eszközökre. A nagylátószögű vagy extrém széles látószögű halobjektívek növelik az esélyt, hogy egy fényes meteorba ütközhessen. A gyors, lencsés objektíveket előnyben részesíteni kell, melyek nyílásértéke legalább 1:2,8 vagy annál jobb.

Elengedhetetlen továbbá:

• Stabil állvány



Éles, nem elmosódott felvételeket egy jó állvánnyal és állványfejjel lehet elkészíteni, a példázott esetben egy fogaskerék hajlítóval. Egy olyan beállítás látható, amely alkalmas a meteorok fotózására, kábelkioldóval és halobjektívvel.



• Kábelkioldó/Időzítő

A kábelkioldók lehetővé teszik a kamera érintés nélküli kiváltását, hogy elkerüljék az elmosódást. Vezetéknélküli távirányítókat is használhat.

Light blocker meghatározása (= ellenvilágítású, szórt fény vagy napellenző)

Oldalsó behatoló idegen fényt tart távol és a frontlencse esetleges ködösödését késlelteti nedves éjszakákon. Minden objektívhez kapható speciálisan erre tervezett Light blocker. Az itt látható körkép halobjektív azonban kizárja a Light blocker használatát; ellehetetlenítené a képtér árnyékolását.

A leírt felszereléssel a csillagok rövid idő múlva pásztorbotként fognak megjelenni (lásd a sorozat 2. tutorialját: "Csillagok szórtvonalas fotózása"). A meteorok a fényképeken "keresztben" jelennek meg. Ha hosszú expozíciós idő ellenére a csillagokat pontszerűen kívánja felvenni, akkor azt meg kell valósítania, hogy a kamerát kövesse a csillagok mozgása, amire a "Csillagászati és égboltfotózás" sorozat 9., 10. és 11. tutorialja is kitér.

Eljárás

A siker reményében az ideális helyzet sok tényező egyidejű megjelenését jelentené, ami a gyakorlatban azonban rendkívül ritka lehet:

• Bőséges meteorraj

Például az augusztus 12-én éjféltől az éjjel 13-án éjfélig várható maximum a Perseids-áramlásban.

• Tiszta égbolt

Míg a kisebb felhők alig zavarják, az atmoszféra átláthatóságának nagynak kell lennie.

• Megfigyelőhely

A meteorok megfigyeléséhez és fotózásához azon helyszín ideális, amely messze van a földi fényforrásoktól. A vidéki területeken és/vagy a közepes hegyvidékeken vagy az Alpokban található magasabb területeken a legkönnyebb rálelni.

• Holdfogyatkozás

A legjobb az újhold körüli időszak lenne, de elég, ha az óhajtott megfigyelési időpontban a Hold nem tűnik fel az égen. Ha például az éjszaka második felében szeretné megpróbálni szerencséjét fotózás tekintetében, még a felszínre felkelni készülő Hold esetén is megteheti, mivel általában az éjszaka első felében már lemegy. Ha kétségei vannak, keressék meg az állandó Hold-fel- és -lekelési időket (pl. a www.calsky.de webhelyen keresztül. Kattintson a "Hold" lehetőségre, majd az "Ephermerides"-re, miután kiválasztotta az utcáját). Persze például minden egyes év augusztus 12-én, a Perseids csúcspontján, nem ugyanaz a Hold-fázis. Néha szerencséje lehet és újholdfázisban találja őket. Más években egy teljesholdfázisra esik. Ha az égbolt túlságosan világító hold által megvilágított, akkor csak a legfényesebb meteorokat fogja látni és fotózni tudja.

Az összes kívánt tényezőt gyakran nem lehet optimalizálni. Ez ne állítsa meg abban, hogy legalább megpróbálja. Ha például minden feltétel adott, de nincs lehetősége optimálisan alkalmas megfigyelőhelyre menni, akkor még mindig fotókat készíthet erkélyről, kertből vagy házudvarból.

1. Beállítások

A kamera következő alapbeállításait ajánlott használni:

Fájlformátum

A RAW formátum ajánlható.



A Canon EOS 40D kamerán a képminőség beállítása: itt a RAW formátum van kiválasztva, miközben a fotók egyszerre JPG formátumban mentődnek el. A JPG fájlok segítséget nyújtanak az utólagos válogatáshoz.

ISO érték

A fényes meteorok is viszonylag nagy sebességgel repülnek az égen. Ahhoz, hogy rögzíteni tudjuk őket, csak magas és legmagasabb ISO értékek jöhetnek szóba. Tehát állítsa be a legmagasabb elfogadható ISO értéket, ahol a kamera még elfogadható eredményeket szolgáltat.



Az ISO érték beállítása 1600-ra egy Canon EOS 40D kamerán. Ez a kamera képzajai még elfogadhatóak még ilyen magas értéknél is.

Fehéregyensúly

A manuális beállítás „Nappali fényre” (jel: „Nap”) bevált.



Az EOS 40D Canon kamerán a fehéregyensúly beállítása Nappali fénnyel (5200 Kelvin).

Zajcsökkentés

Az „Érzékenyek zajcsökkentése hosszú expozíciós idő” beállítás arra kényszeríti a kamerát, hogy minden hosszú expozíció után (egy másodperc vagy annál hosszabb) egy sötét képet készítsen ugyanolyan „expozíciós idővel”. Ez azt jelenti, hogy az expozíciót követően ugyanannyi időre van szüksége, ameddig nem tud újabb képet készíteni. Habár ez a funkció hasznos hosszú expozíciós felvételek esetén, az „Murphy törvény” arról fog gondoskodni, hogy a legfényesebb és legszebb hullócsillagok pont akkor jelenjenek meg, amikor a kamera nem készít felvételt, hanem inkább a sötétképpel van elfoglalva. Ezért általában lemondok arról, hogy aktiváljam a zajcsökkentés funkciót.

Tippek haladóknak: Készíthet egy vagy több sötét képet manuálisan is, például a felvételsorozat befejezése után, és ezeket a meteorfotókból a zajcsökkentés érdekében kivonhatja. A módszer a sorozat 15. gyakorlatban („Kalibrálás: Világos- és sötét képek készítése”) van részletezve. Ezzel a technikával gyakorlatilag képet készíthet egyikről a másikra megszakítás nélkül, és nő az esély arra, hogy ritka tűzgömböt is lencsevégre kapjon.



A zajcsökkentés kikapcsolása hosszú expozíciós idők esetén, egy Canon EOS 40D példáján keresztül.

Az „Érzékenyek magas ISO zajcsökkentése” beállítással (újabb Canon EOS modellek) nem jártam túl jól, ezért azt kikapcsolva hagyom.



A „Magas ISO zajcsökkentés” kikapcsolva marad.

Expogram

Válassza a manuális beállítást (M).



A manuális expozíció vezérlés beállítása („M”) egy Canon EOS 40D-n.

Rekeszérték

Állítsa mindig be a legnagyobb rekesznyílást (vagyis a legkisebb rekeszméretet). Ideálisak az F/2,8 vagy annál jobb kezdő rekeszértékű fényerős objektívek.



A Canon EOS 40D kijelzője: A nyíl a 2,0 méretű rekeszt beállítására utal. Egy objektív „Fényerejének” a legkisebb állítható rekeszértéket nevezik. A zoom objektívek általában kevésbé fényerősek, mint a fix objektívek.

Tükörzárás

Ez a beállítás a kamera tükrének rácsapódásából eredő rezgések megszüntetésére szolgál. Ha a statívja nem elég stabil ahhoz, hogy a tükrözésből adódó rázkódásokat megakadályozza, akkor használja ezt a beállítást.



Bekapcsolt tükörzárás. Az első megnyomásra a tükör csak felhajlik. Ezután várjon néhány másodpercet, majd a (kábel-)kioldó második megnyomásával induljon meg az expozíció.

Képstabilizátor

Nagyon fontos kikapcsolni bármilyen esetleges képstabilizáló mechanizmust! Habár a gyártói adatok szerint az elektronika érzékeli a statív használatát, és ebben az esetben automatikusan kikapcsolja a képstabilizátort, ez nem mindig működik megbízhatóan. Ha a képstabilizátor bekapcsolva marad, akkor elmosódott csillagok fenyegetnek, még ha statívra is helyezve van a kamera!



A képstabilizátor („Kép Stabilizátor”) jobb kikapcsolva lenni, ha a kamera statívra van helyezve.

Elmosódott csillagok, a képstabilizátor használatakor statívval.

3. Felvételek készítése

A legnagyobb kihívás a "Végtelen" legprecízebb beállítása. Az automatikus élességállítás a legtöbb esetben még a világos csillagok esetében is kudarcot vall, így csak a manuális távolságbeállítás jöhet szóba.

Sajnos a "Végtelen" index, ami bizonyos objektíveknél létezik, általában nem elég pontos.



A "Végtelen" indexe nem elég pontos a legjobb fókuszpont keresésekor.

A fókuszáláshoz ideálisak azok a kamera modellek, amelyek rendelkeznek "Élő kép" funkcióval, ahol egy fényes csillagot kell meglőnie, majd a kamerakijelzőn nagy nagyításban pontosan be tudja állítani a fókuszt.



Az automatikus fókuszáláskapcsoló a fókuszálás után "MF"-re marad manuális fókuszra.



Irányítsa most a kamerát a kívánt égbolt régióra. Széles látószögű képek esetén érdemes belevenni az előtérbe is, például egy tájat vagy szép fákat. Ha egy meteorzápor sugárzóját célozza meg, ez nem feltétlenül növeli az esélyét arra, hogy világos meteorokat rögzítsen. Minél közelebb van a sugárzóhoz a meteor megjelenésének helye, annál rövidebb lesz a fényes nyoma, mivel gyakorlatilag Ön felé repül. Ezért a sugárzótól távolabbi égbolti régiók is szóba jöhetnek, ahol különösen hosszú nyomok láthatók.

Az élesség távolságának kiválasztásakor döntenie kell: Ha egy nagyon széles látószögű lencsét használ, akár egy 180 fokos látószögű kerekfókuszos lencsét, teljes égboltot képes rögzíteni. Ekkor nem maradhat le egyetlen világos meteorról sem, lényegtől függetlenül, hogy az égbolt melyik részén jelenik meg. A hátránya az, hogy a nyomás kicsi lehet. Egy másik véglet egy távcsőobjektív, amellyel csak egy viszonylag kis égboltterületet tud megörökíteni. Ekkor a valószínűsége annak, hogy a meteor éppen átsuhan a képterületén, arányosan kicsi. Ha azonban szerencséje van, a fényes nyom nagy lesz és sok részlettel jelenik meg. Egy jó kompromisszum lehet egy normál lencse vagy egy könnyű széles látószögű lencse.

Ha több kamerával rendelkezik, fontolja meg, hogy egyszerre több készülékkel és lencsetávolsággal dolgozzon.

Ahhoz, hogy megfelelő expozíciós időt válasszon, attól függ, elfogadható-e az csillagtalakú csillagárnyék vagy sem. Ha nem, akkor a függőleges lencsetől függően korlátoznia kell az expozíciós időt azokra az értékekre, amelyekről az „Alkonyatban készült hangulatfelvételek” tutorials 1. részében beszélünk. Ha el tud élni a csillagtalakú csillagokkal, az expozíciós idő felső határa az éjszakai égbolt fennmaradó fényerejétől függ. Attól függően, hogy hol és milyen megfigyelési körülmények között áll, mindenáron el kell kerülnie, hogy a képet túlvilágítsa és teljesen telített pixeleket mutasson.

Ha egy kábelt vagy vezeték nélküli távkioldót használ, amelynek kioldója zárható, beállíthatja a kamerát "Többszörözési üzemmódban" és beállíthatja a kívánt expozíciós időt, ebben az esetben azonban nem használhatja a „BULB”-t, hanem egy rögzíthető időt kell választania, amelyet a legtöbb kameramodell esetén maximum 30 másodpercre korlátoznak. Most nyomja meg a kioldót és zárja le, majd a kamera automatikusan felvételt készít a következőkig, amíg az akkumulátor lemerül, vagy a memóriakártya megtelik.

Az igazi siker azonban a véletlentől függ, hogy egy világos meteor éppen akkor jelenik meg az égbolt ezen részén, amelyet a kamera látószöge rögzít.

Képfeldolgozás

A szükséges feldolgozási lépések lényegesen függenek a kiindulási anyag jellegétől. Ezért ezeket a magyarázatokat minta jellegűnek kell tekinteni, és nem mint "főzőrecept". Ha pontosan ugyanazokat a lépéseket ugyanazokkal az értékekkel más képmateriálisra alkalmaznánk, az eredmény esetleg katasztrofális lenne.

Először nyissa meg a Photoshopban a meteor-felvétel RAW fájlját. Megjelenik a „Camera Raw” modul, ahol a kép „fejlesztése” történik. Már itt is lényeges javításokat lehet elérni. Kapcsolja be a Túl expozíció jelzést, ha az egeret az ábrázolt hisztogram felett jobb felül lévő kis fekete nyílra kattintva adaptálja:



A „Camera Raw” konverter „Kezdőképernyője” Photoshopban. Az „Javítás” csúszka (az alsó nyíl alatt) jobbra tolásával meg lehet menteni a túlexponált, világos csillagokat a teljes telítéstől, ha szükséges. A városok fénykibocsátásai gyakran világos hátteret okoznak, amely gyakran vöröses árnyalatúvá válik. A kép és a hozzátartozó hisztogram (bal felső nyíl) egyértelműen megmutatják ezt. A jobb felső piros nyíl az a kis gomb, amelyre kattintania kell az ábrázolt túlexponált területek azonosításához a képen.

A következő lépésben el kell távolítani a színes árnyalatot. Ehhez szolgálnak a Hőmérséklet és a Színárnyalat csúszkák:



A sárga árnyalat eltávolításához a "Hőmérséklet" csúszkát (felső piros nyíl) balra tolta. A "Színárnyalat" csúszkát (alsó piros nyíl) jobbra mozdítottuk, hogy egyrészt kapjon egy neutra hátterű égboltot, másrészt a három hisztogram (vörös, zöld és kék) "adatrégióit" fedésbe hozza (felső piros nyíl).

Kattintson a RAW konverter „Részletek” elnevezésű harmadik fülére. Ott lehet szabályozni a képélességet és a zajcsökkentést:



Az elvégzett beállítások hatásának ellenőrzéséhez érdemes a felvétel „100%” méretű megjelenítését választani. Ehhez kattintson azon a mezőn, amelyet a bal felső piros nyíl jelöl, és válasszon az „100%” listából. A jobb nyilak mutatják a megváltoztatott beállításokat.



Az élességé változtatását el kell kerülni, ezért az "Összeg" csúszkát (felső nyíl) balra tolta. Azért is, mert az élesség továbbá kiemelné a zajt. A Zajszűrésnél mind a Fényzaj, mind a Színzaj ellen küzdöttünk a csúszkák jobbra tolásával. A kamera modelljétől és az ISO-értéktől függően a kép előnézetében a kép alapján döntsön, hogy mely értékek megfelelőek.

Az "Kép megnyitása" gombbal befejezheti a „Képfejlesztést” és a végső korrekciókat a Photoshopban.

Még kellemetlenebb hatást kelt a erősen felhős égbolt; ezért nézze meg legjobb egy pillantást a hisztogramra a Photoshop parancs segítségével Kép>Kiadások>Árnyékkeresés… Először meg fogja látni az összes három színcsatornát kombinált hisztogrammot:



Az RGB (Nyíl) azt jelenti, hogy a Vörös, Zöld és Kék színcsatornák kombinációja.

Mivel a éj égbolt felvétele főként sötét égbolt részből áll, a hisztogram értékének maximuma nem tolódhat el jobbra, mint ahogyan itt történik. Ezért most vágnia kell a három színcsatorna hisztogramját a bal oldalon (Fekete pont) annyira, hogy a „adathalom” meredeken emelkedő lejtője közel legyen a metszéspontban, de ne legyen levágva. Egymás után válassza ki az egyes színcsatornákat, és végezze el ezt a műveletet mindegyik három csatornában:



A Vörös csatorna kiválasztása után (felső nyíl) eltolódtam a fekete pontot (kis fekete jelölő a hisztogram alatt, alsó nyíl) „59” értékig, tehát éppen az emelkedő lejtő kezdetének előtt.

Eljárás pedig a másik két színcsatorna (Zöld és Kék) esetében is, természetesen az összeg mind a három csatornára külön-külön lesz kiválasztva. Ennek a kivágásnak az eredménye egy színben kiegyensúlyozott fotó sötét égbolttal és világos csillagokkal.



Az RGB hisztogramok levágása után a égbolt sötét és semleges színű.

Most esetleg még apróbb korrekciókra lehet szükség ahhoz, hogy eljusson az végeredményhez. Például egy könnyű kontrasztnöveléssel a Photoshop parancsával Kép>Kiadások>Színárnyékolás…:



Egy hiperbola (S-alakú) görbület beállításával sor kerül egy kontrasztnövelésre. A piros nyilak jelölik azokat a pozíciókat, ahol a görbe lefelé (bal nyíl) és felfelé (jobb nyíl) lett eltolva.

Az erőfeszítések eredménye pedig így néz ki:



A kontrasztnövelés eredményeként a meteor fényesebb lett.



Az égitest mező sorszám kihangsúlyozása érdekében azon döntöttem, hogy ezen a képen még a színtelítés további emelékét is használom. A Photoshopban válassza ki a parancsot Kép>Kiadások>Tónus/Szín...

A következő párbeszédpanel jelenik meg:



Egy színtelítés +35 értékű emelését találtam megfelelőnek. Ebben a fázisban figyeljen az égbolt megjelenésére, mert a színek túlzott színtelítése foltossá és színben egyenletlenné teheti azt.

A kész kép, amúgy az eredeti teljes képből kivágott rész, az alábbiak szerint néz ki:



A növelt színtelítés egy kezdeti zöldesfényű meteort mutat, ami hamarosan pirosasra vált.

Példafelvételek

Nem túl szép fénykép, de megmutatom, mert szerencsés találat. Eredetileg egy „sportos” háttért terveztem: kipróbálni, hogy ISO 3200-on kézivezérléssel, csak egy fához támaszkodva megpróbálom lefényképezni az Androméda-galaxist. 4 másodpercig volt expozíció f/1,4 rekeszértéknél 35 mm-es objektívvel. Véletlenül egy Perseida lövészárnyalt a galaxis alatt (nagyított fotórész az egész képtérből).

Hat Perzesidi meteor és egy kis „sidegödör” (szeparálni meteor) a nyári Tejút háttérrel. Egy Canon EOS 20D-vel 2005 augusztusában, 11 mm-es gyújtótávolságú és f/4 rekeszértékű széles látószögű zoomobjektívvel. Németország rossz időjárása miatt ezt a felvételt Franciaország Elzász régiójába kellett készítenem.

Egy kör alakú képmeregítés 8 mm-es gyújtótávolságú halványképszoval (Canon EOS 5D teljes képernyős fényképezőgép) az égbolt teljes körképét körkörösen ábrázolja az égen. Öt Perseides meteor és a Tejút látható itt. A Nagy Vödör az alsó képrész alján látható.





Sajnos a meteortávlatok fotózása nem mindig és nem sokszor sikerült. Ezért itt néhány link a NASA „Astronomy Picture of the Day” (APOD) archívumában található más fotósok lenyűgöző felvételeinek:

http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap081011.html

http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap080911.html

http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap080814.html

http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap080103.html

http://entwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap070812.html

http://entwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap061118.html

http://entwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap061023.html

http://entwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap041222.html

http://entwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap040813.html

http://entwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap031116.html

http://entwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap020816.html

http://entwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap011122.html

http://entwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap991202.html



Saját érdekesség:

Minden használt kép példa nem képfelvétel, hanem a bemutatott útmutatóban leírt módon keletkezett.