Arany arány: Ha ezt a motívumot pontosan a „klasszikus” felosztás (3:5) szerint követem, akkor a hegyiment homokdűne rövidebb lenne a hegymászó előtt, és a gleccser fölötti „levegő” kisebb lenne, vagyis a kép mondanivalója sokkal gyengébb lenne. Műszakilag itt is elegendő lenne a 1/125 másodperc is, hogy megfagyasszuk a cselekvést. (135 mm-es vagy annál nagyobb teleobjektívek esetén stabilizátor nélkül jobb 1/250 másodperc). Seblaskogel, Stubaier Alpok, Ausztria.
A klasszikus azonban nem feltétlenül egyenértékű az egyszerűvel. Nem csak műszakilag kell figyelembe vennünk néhány dolgot, hanem sokféle értelmezési lehetőségünk is van. A cselekvés, vagyis a mozgás megfagyasztása alapvetően rövid záridőt követel. Csak - mennyire gyors a mozgás és mi számít rövid záridőnek? Két lassú sétafájló esetében általában elegendő a 1/125 másodperc.
Ez a képművészeti stílus jelenleg divatos: közelről, feltévágva, aktív. Az ilyen lépések esetén a zársebesség megfelelően rövidnek kell lennie. Ezen a felvételen reggel csak „csak” 1/250 másodpercig dolgoztam, 5 rekeszérték és ISO 640 f/5 értéknél. Alpspitze, Wetterstein-hegység, Németország.
Egy másik példa: egy freerider (a mai napig hófúvóaként ismert) egy hosszú, de mégis gyors fordulatot tesz (amit régen ívelésnek neveztek) egy nagy hegycsúcsban. A fényképezőgépemen egy kis méretű széles látószögű objektívvel dolgozom, hogy a környező tájat is bevonjam a képbe. Elégséges-e itt a 1/250 másodperc? Nos, talán - de jobb azért a 1/500 másodperc.
A sízőt a 1/800 másodperces rövid zársebesség fagyosította be. Csak a porzó hó fejezi ki az igazán gyors mozgást. Ochsenalpesköpfle, Ammergau-hegység, Ausztria.
Néhány pillanattal később egy új jelenet. Ezúttal a 15 mm-es szuper széles látószögű objektívvel dolgozom. Egy nagyon sportos, hogy túlzás nélkül agresszív síző majd 80 km/h-s sebességgel érkezik felém, és egy méteres távolságban halad el mellettem. A hó portárazik.
Ez a kép valójában két technika átfedése. Egyrészt az extrém közelített lovasokat 1/1000 másodperccel fagyasztottam be, másrészt könnyedén követtem őket, hogy még hangsúlyosabb legyen az őrült gyors mozgás. Zillertal Arena, Zillertal Alpok, Ausztria.
1/1000 másodperc itt a minimum; mindig, amikor csak lehet, igyekszem ezekben a helyzetekben akár 1/1500 vagy 1/2000 másodpercre menni, akár a ISO érzékenység megváltoztatásával (pl. ISO 400) vagy a rekesznyílás megnyitásával.
Az extrém 15 mm-es széles látószöggel (teljes formátumú hal-lencse) a távolságok ezt a képet tévesztik meg. A síző, itt 1/1250 másodperces zársebességnél fagyottan éles, mindössze három méter távolságban halad el mellettem. Hintertux, Zillertal-hegység, Ausztria:
Az előzőhöz hasonló jelenet - csak 1/800 másodperccel fényképezve. A síző kissé mozdulatlan ... A háttér és a előterület azonban tökéletesen éles.
Alapvetően ezen a területen a következő tényezőket lehet összefoglalni a fotográfia területén: minél gyorsabb a mozgás, annál rövidebbnek kell lennie a zársebességnek. Azonban nemcsak a mozgás abszolút sebessége a döntő, hanem az objektív távolsága is: Minél közelebb van a szereplő az objektívhez, annál rövidebbnek kell lennie a zársebességnek.
Melyik technika ajánlott ebben a fotográfiai területen? A sportakciós fotózásban is (majdnem) mindig a rekeszérték előválasztást használom. Tehát kiválasztom a rekeszértéket, és a fényérték mérés után a kamera beállítja a zársebességet. Most azonban nem csak a rekeszt kell figyelembe vennem, és ezzel együtt a mélységélesség kiterjedését, hanem a zársebességet is. Kételkedés esetén inkább valamivel kevesebb mélységélességet választok és az előnyben részesítem a rövidebb zársebességet. Csak akkor váltok kivételesen a rekeszautomatikába (zársebesség előválasztásába), ha hosszabb ideig ugyanazt a gyors aktivitást fényképezem, ami mindig egy bizonyos zársebességet igényel, a fényképezőgép autómatikusan a megfelelő rekeszértéket számolja ki az aktuális fényviszonyok alapján. De nagyon fontos: Ne feledkezzünk meg a visszaállításról az ismert munkamódra !
Ezen a képtípuson sem a fókuszálás, sem a mélységélesség nem jelent problémát, legyen szó az autofókuszról vagy a kézi fókuszról. A f/9 rekeszérték esetén még a háttérben lévő hegycsúcsok is a mélységélesség határain belül maradnak (könnyű tele-brennweite mellett). Venter Höhenweg, Ötz-völgyi Alpok, Ausztria.
Egy másik fontos szempont az élességi sík a képen. Legyen szó akár túrázóról, akár síelőről, a szereplőket élesen akarjuk fényképezni. Az élességnek mindenképpen a „pontra” kell esnie, ha a mozgást fagyasztani szeretnénk. Az „ellenféllel szemben” ez nem jelent gondot. Legyen szó autofókuszos vagy manuális élességállításról: elég időd van a személyekre fókuszálni. Ha ezután két vagy három értékkel becsukod a rekeszt, az élesség mindenképpen illeszkedik. Azonban minden szabálynak van kivétel: Mindig az alanyokra kell fókuszálnunk a képen? Természetesen nem, lehet vonzó is, ha az első területre fókuszálunk és viszonylag nyitott rekeszértéken hagyjuk az alanyokat kissé homályosan.
Ezek a fényképek változatosságot biztosítanak. A túrajelenet így is tisztán felismerhető, bár a fókusz (f/9 rekeszértékkel) hangsúlyosan a virágokra került. Zellberg, Zillertaler Alpen, Ausztria.
Nagyon nehéz a közeli akció megörökítése. Sem az autofókusz, sem a fotós nem tud száz százalékos sikerességet garantálni a közeli akciók esetében. Amit gyakran alkalmazok itt, az a teljesen egyszerű trükk, a szépségcsapda. Sokan még ismerik analóg időkből, amikor nem volt autofókusz. Gyakran előfordult, hogy én is kézzel állítottam élességet egy kőre, kerítésre stb. Amikor a túrázók a beállított élességnél jártak, akkor nagy figyelemmel egyszer megnyomtam az exponálógombot. Több exponálás általában lehetetlen volt, mivel a manuális fényképezőgépeknek még nem volt sorozatfelvétel funkciójuk, és az áttételek mozgatása és a zárszerkezet gyors kioldása nemcsak túl hosszú ideig tartott, hanem általában meg is változtatta a képkivágást.
Emellett a nehézkes, extra motorhajtóberendezés is túl nehéz volt nekem. Hétszeri próbálkozás után általában volt egy éles kép is, ahol a személyek pozíciója és testtartása is stimmelt. Ezt a módszert ma is néha használom, főként sportakciók közelképénél. Például a lencsénél, lehetőleg a széles látószögű lencsénél állítom be manuálisan az élességet egy vagy két méterre. A döntő pillanatban pedig egyszerűen csak exponálok, függetlenül attól, hogy éppen túrázóknál, freeride-osoknál vagy hegyikerékpárosoknál vagyok, maximális sorozatfelvételi sebességgel.
17 mm-es fókusztávolság, 1/1000 másodperc záridő és 6,3-as rekeszérték a száraz technikai adatok e felvételre. Az élességet 1,5 méterre előfókuszáltam. Hochsölden, Ötztal-Alpok, Ausztria.
Az ultraszéles látószög nagy fókusztartományának köszönhetően már viszonylag nagyon nyitott rekeszértéknél, mint például 4 vagy 5,6-nál, valóban magas sikerarányok érhetők el e munkamódszerrel. De éppen a sífotóknál tapasztalom mindig újra, milyen gyors tud lenni az akció. Egy jó kép elkészítésére szánt idő nagyon rövid lehet. Az egyszerre 10 képet per másodpercben felvételőző Nikon D3 vagy Canon 1D Mark III sem olyan gyors egyik pillanatról a másikra. Természetesen ezek a két, a profi fotósok körében igen elterjedt modell a legtöbb amatőrnek megfizethetetlen. A sportfotósok számára ezek nem luxus vagy pózolás, hanem szükséges standard. De most már végül, a hobbi fotósok számára is elérhető áron vannak alternatívák. A Canon 50D vagy a Nikon D 300 a körülbelül hat felvétel per másodperc sebességükkel hihetetlen sokat nyújtanak az árért.
Hát akkor hol vannak az eltérések egy 1000 eurós fényképezőgép és egy 4000 eurós profi modell között, eltekintve a strapabíróságtól, a technikai felszereléstől vagy a sebességtől? Például a lehető RAW sorozatfelvételek száma, anélkül hogy a fényképezőgép időt szánna az adatátvitelre. A Canon 50D-nek legalább 16 sorozatfelvétele van, míg a 1D Mark III-nak 30!!
Képzeljen el egy ilyen helyzetet: egy hosszú lejtő, 50 centiméter friss hó. Az alacsonyan álló téli nap csodálatosan háromdimenziósan formázza meg a lejtőt a környezetből. Az egész lejtő még nyom nélkül. Fent állnak három jó síelő, és várnak jelzésére. Kezdődik, az első lendülettel exponálok, majd a következő… Már most három másodperc telt el, 6,5 felvétel per másodperc rögzítésre kerül. A fényképezőgép számol, nem lehet tovább exponálni. De csak most érkezik a tökéletes kép… Nem hiszem, hogy tovább kell mesélnem.
Ha az e kép motivációjánál már az első lendületnél a maximális sorozatfelvételi sebességgel exponáltam volna, addigra már nem tudtam volna képet készíteni. Viszont éppen ezen a ponton voltak igazán jó helyre helyezve a három síelő. A kép azonban nemcsak örömöt fejez ki a mélyhavas síelés iránt, hanem a magashegységek veszélyeit is a kis lavinakibocsátás árnyékában. Madonna di Campiglio, Brenta, Olaszország.
Ezen kívül ilyen helyzetekre is vannak trükkök, hogy optimálisan és hatékonyan kihasználjuk saját technikai lehetőségeinket. A felvétel teljes helyzetét már előre képzelem el. Hol és mikor lesz fotogén, hol és mikor akarok exponálni. A felvételek készítése közben teljes figyelmemet a keresőn át a "szép" pillanatokra összpontosítom. Csak akkor exponálok, és így tartom fent adott mennyiségem lehető legtovább. Kicsit gyakorlással a gyors akciófotózásban meg lehet szerezni egy érzéket a lehető felvételek száma iránt. "Szép" pillanat: A fotózás legalább ilyen gyakran arról szól, hogy a "megfelelő" pillanatot elkapjuk.
Majdnem tíz percig követtem a hegyet mászót a 2,8 70-200 mm-es L IS zoomobjektívvel, együtt a kamerával 2,5 kilogrammos súlyban. A döntő pillanatban csak ki kellett exponálnom.
A képet (mint ahogy minden más felvételt is) nem változtattam meg a vágást illetően!!
1/1600 másodperc záridő, 6,3-as rekeszérték. Ewige Jagdgründe mászóterület, Zillertal-Alpok, Ausztria.
A döntő pillanat elkapása érdekében gyakran hosszú időn keresztül tartani kell a kamerát a szem előtt, és szükség esetén villámgyorsan kell reagálni. De ez sok tapasztalatot igényel, és legalább hosszú teleobjektívekkel, bizonyos esetekben sok erőt is.
Az IS rendszer segítségével a képet 1/40 másodperc alatt remegtetésmentesen fotóztam. Az éles befagyott hatás a (gyenge) vaku bekapcsolásával tovább fokozódik. Bachhexe, Zillertal-Alpok, Ausztria.
Egy utolsó jól szánt tanács: Még az olcsó merevlemezek idején is javaslom otthon a számítógépen a kíméletlen szelektálást. Kritikusan hasonlítsa össze a sorozat felvételeket, és csak a legjobb képeket archiválja. Minden más csak adatkaoszhoz vezet. Sok akció örömöt…
Végül még egy klasszikus bejegyzés a befagyott mozgásról 1/200 másodperc záridővel, 8-as rekeszértékkel. Hócipős túrázó a Geißkopf-on, Zillertal-Alpok, Ausztria.
