Vázlatlegenda:
Aki valaha is fényképezett már embercsoportot, az tudja, hogy ez mennyivel nehezebb, mint az egyének fotózása: Amint több ember szerepel modellként, neked, mint fotósnak a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a csoportdinamika ellen dolgozz. Fel kell emelned a hangodat, hogy ne nyomja el a csoporttagok általános zúgása és nevetése.
A figyelemfelkeltés érdekében ilyenkor általában kénytelen vagy a "szólószórakoztatót" játszani, mert amint az emberek egy csoportba tömörülnek, hogy lefotózzák őket, az egyes emberek bizonytalanságát fegyelmezetlenség és butaság fedi el, ami azt jelenti, hogy neked mint fotósnak még jobb viccekkel kell ezt ellensúlyoznod, hogy "mellékesen" irányítsd a csoport tagjait, hogy vonzó fotó szülessen.
A csoportképek az akt- és erotikus fotózásban azonban két szempontból is érzékeny témát jelentenek más okokból is, ami nagyfokú érzékenységet igényel a fotós részéről: először is, bizonyos esetekben azok a fotók, amelyeken az emberek egymással interakcióban vannak, egyes nézők számára gyorsan átléphetik a pornográfia határát.
Ez egyébként a modellekre is vonatkozhat, akiket ezért nagyon szorosan be kell vonni az ötletelésbe. Másodszor, bizonyára nem mindenki kedvence meztelen fotókon pózolni egy idegennel, különösen mivel a modellek közötti fizikai kontaktus csak a legritkább esetben kerülhető el.
Az utóbbi években azonban gyakran tapasztaltam az ellenkezőjét, nevezetesen azt, hogy a modellek a fotózások során a kölcsönös fizikai kontaktust általában szórakoztatónak tartják, és éppen ellenkezőleg, egyáltalán nem tartanak az érintkezéstől.
Csoportos elrendezések
Az, hogy egy csoport három vagy csak két emberrel indul-e, meglehetősen értelmetlen, elméleti kérdés, különösen azért, mert az itt vizsgált esetben, az erotikus fotózás esetében a probléma ugyanaz: "Hogyan tudom a modelleket a fotón értelmesen egymáshoz viszonyítani anélkül, hogy a felvétel elveszítené kifejezőerejét?". Milyen képi mondanivalót érhetek el? És vajon a csoportos elrendezés eredménye fotográfiailag még mindig esztétikus-e?
Aki már készített egyszerre több modellel erotikus fotókat, az megerősítheti, hogy egyetlen modellel kezdve a fotózás során felmerülő problémák száma exponenciálisan nő minden további emberrel. A nehézség abból fakad, hogy a fent említett társas struktúra problémáján túl az ilyen elrendezéseket nem lehet olyan ökölszabályokkal (pl. a "lóhere-elv") megoldani, mint amilyeneket a portréfotózásnál alkalmaznak.
Ennek oka az, hogy például a lóhere-elv nem könnyen alkalmazható a teljes testet ábrázoló erotikus felvételekre: Ebben az esetben a fotó nézője a formálisan elrendezett testek egyszerű ábrázolásánál több vizuális kijelentést követel: azt akarja, hogy a fotón keresztül a ruhátlan modellek közötti kapcsolat magyarázatát közölje.
Az emberek nagyon egyszerű elrendezését választottam ehhez a fotóhoz. Ha a képötlet valóban érdekes, más kreatív intézkedések, például szokatlan fényhatások stb. nélkülözhetők anélkül, hogy a fotó elveszítené kifejezőerejét. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy egy ilyen képötletet lehetőleg csak egyszer szabad felhasználni, mert az eredetiség elkerülhetetlenül elsikkad, ha megismétlődik.
A fotó célja az erotikus fotózásnál tehát teljesen más, mint a klasszikus portréfotózásnál. Míg ott a dokumentarista funkció dominál, természetesen általában nem anélkül, hogy a fotón szereplő embereket a lehető legkedvezőbben ábrázolná, addig az akt- vagy erotikus fotózásnál a hangsúly a testek és bájaik művészi és kreatív értelmezésén van, ezért az ábrázolt emberek személyiségének nem feltétlenül kell a felvételek középpontjában állnia.
A művészet most abban rejlik, hogy a ruhátlan emberek egy csoportját úgy rendezzük el, hogy a néző fel sem teszi a kérdést, hogy miért (miért meztelenül?). Vagy másképp fogalmazva: egy rossz csoportos aktfotón a modellek ruházatának hiánya a semleges szemlélő számára nem meggyőző, sőt, akár a kép tényleges üzenetét is ellensúlyozhatja.
Az erotikus fotózásban a csoportos felvételekhez célszerű olyan modelleket használni, akik ismerik egymást, és legalábbis tisztelik egymást, de lehetőleg barátok.
Különösen a szabadban két vagy több modell tökéletesen kombinálható egy fotón. A "paradicsomi" környezet elveszi az erotikus élesség egy részét a fotókból, még akkor is, ha a modellek látszólag "összebújnak" egymással. Az ilyen felvételek a fekete-fehér fotózás területe, mivel a szürke tónusokra való korlátozás fokozza a grafikai minőséget. A siker itt nemcsak a modellek elhelyezésén múlik, hanem a képkompozíció ügyes használatán is.
Továbbá, a kívánt eredmény eléréséhez hasznosak a sporthoz értő modellek, és a fotózás során bizonyos fokú feszültség (nem csak a testben).
Ne feledje, hogy a megfelelő testhelyzetek keresése a legtöbb modell számára meglehetősen unalmas feladat, és hogy unatkozó modellekkel nem lehet izgalmas aktfotót készíteni, ezért érdemes előre átgondolni a képkompozíciót és a pózokat.
(Szerelmes) párok
A fent leírt elrendezési problémák nem merülnek fel, ha a modellek (szerelmes) párok, azaz nagyon jól ismerik egymást, és a másik meztelenkedése nem szokatlan. Az erotikus fotózás lehetőségei itt igen változatosak, bár párok fotózása még mindig túlságosan ritka.
Ennek oka lehet, hogy a legtöbb modell (pár) csak a meztelen párfotók pornográf ábrázolásának lehetőségére gondol, és ezért általában kritikusan, sőt ellenségesen viszonyulnak egy ilyen projekthez.
A fotó ötlete, amely két kedvenc modellel készült egy puccos diszkóban, humoros. Humoros, pimasz és szexi egyszerre, ez az a keverék, amit szeretek használni, amikor erotikus fotókról van szó, amelyeknek ki kell tűnniük a "szép mosolyú" fotók tömegéből.
Még egy tipp: Még ha napközben olyan diszkókban fotózol, amelyek nem nyilvánosak, akkor se érezd magad automatikusan egyedül és megfigyeletlenül a modellekkel, mert nem ritka, hogy az ilyen helyeken napközben is működnek - mert állandóan be vannak kapcsolva - térfigyelő kamerák. Tehát ne feltétlenül olyan sarkot válasszon, amelyet térfigyelő kamera figyel, mert a modelleknek fotózást ígért, és nem making-of videót ...
Az ismert müncheni fotótervező, Stefan May nagyszerű fekete-fehér aktfotói megmutatják, hogy nagyon intim (de semmiképpen sem pornográf) és mégis távolságtartó (de nem szenvtelen) páros felvételeket lehet művészileg igényesen fotózni.
Számos felvétele a kötetlenségével ragad magával, míg mások hihetetlen hitelességet sugároznak, amit néha ügyesen alkalmazott elmosódási effektekkel ér el.
Csak ritkán találunk olyan párt, akik ennyire nyitottak a kamera előtt. Ilyenkor jobb, ha néhányszor gyakrabban nyomja meg az exponálót, de diszkréten a háttérben marad.
Az ilyen aktfotók nagy empátiát igényelnek a fotós részéről. A cél itt az, hogy a konkrét utasítások segítségével közvetítse a kívánt képi elképzelést a cselekvő pár felé, anélkül, hogy túl sok instrukcióval korlátozná a pár terét saját érzéseiknek/cselekvéseiknek.
A végeredmény javára válik, ha a felvételek a modellek számára ismerős környezetben, szabad fénnyel készülhetnek. Ezenkívül ügyelni kell arra, hogy a modellek ne vegyenek közvetlen szemkontaktust a fotóssal (vagy ne nézzenek a kamerába), mivel ez tönkretenné az ilyen felvételek érzéki jellegét, vagy túl provokatívnak tűnnének.
A modellfelszabadítási szerződés mintája munkaanyagként rendelkezésre áll.
