Rész 1: Bevezetés
Rész 2: A megfelelő felszerelés
Rész 3: A vidám fotózás
Rész 4: A pocakosból a kamaszig
Rész 5: Benti fotózás
Világítási tippek
Gyerekek a (házi) stúdióban
Fotók a saját lakásban
Sport a teremben
Rész 6: Szabadtéren fotózás
Rész 7: Családi élet
Rész 8: Tippek és trükkök (I)
Rész 9: Tippek és trükkök (II)
Rész 10: Gyerekfotók archiválása, szerkesztése és bemutatása
Text: Jens Brüggemann
A fotók forrása: Jens Brüggemann (147), Leonie Ebbert (44), Elli Bezensek (61), Radmila Kerl (26), Ramona Prosch (5), Kay Johannsen (4)
Vázlatok: Jens Brüggemann (27)
Rész 5: Benti fotózás
Világítási tippek
Ha hangulatos fotókat szeretnénk készíteni beltéri helyszínen, először értékelni kell a helyszínen lévő fényviszonyokat, majd dönteni arról, hogy melyik a sok lehetőség közül választunk a világítás tekintetében.
(Fotó: Jens Brüggemann)
A beltéri fényviszonyok ritkán lesznek megfelelőek és elegendőek, így rendszeresen kénytelenek leszünk kiegészítő fényforrásokkal felvilágosítani az (gyenge) meglévő fényt. Egy lehetőség a vakut használni. Ennek a frontális használata azonban elég csúnya villanási árnyékokat eredményez, és csak akkor ajánlott, ha nincs jelen a fehér visszaverő felület (pl. mennyezet vagy fal), ami mellett közvetlenül lehetne villantani.
(Fotó: Elli Bezensek)
Jobb megoldás a (mozgatható) vakureflektor forgatása egy fehér mennyezet vagy fal felé, vagy egy különlegesen felépített megvilágításra (egyes modellek, mint a California Sunbounce, adapterrel („Grip Head”) rögzíthetők egy állványra).
Ezzel puha felülről érkező világítás érhető el, azonban néha az arc alatti árnyékokkal, az orr alatti árnyékokkal és az áll alatti árnyékokkal járhat.
Ha az indirekt módon használt vakun felül egy nagy ablakfelületet is kihasználunk, amely kívülről fényt ad a felvételhez, szép és kiegyensúlyozott fényképet kaphatunk a gyermekről. Ezen a fotón a fiam bal oldalán egy nagy ablak volt, és én a Nikon SB900 rendszeremmel a fehér mennyezet felé villantottam.
(Fotó: Jens Brüggemann)
A kiegyensúlyozott világítást csak akkor érjük el, ha a vaku fényaránya minél alacsonyabb, vagyis csak a felvilágosításhoz használjuk, miközben kihasználjuk a meglévő fényt (akár a külső fényt az ablakon át, vagy a műszaki alapvilágítást, mint a mennyezeti fényt vagy a lámpákat stb.). Ezt a legjobban úgy lehet elérni, ha a fényképezőgépen (manuális beállítás előnyben!) egy lehetőleg nagy rekeszt választunk (állítsunk be kicsi értékű rekeszt!), egy elég hosszú expozíciós időt állítunk be (amit éppen még kézben lehet tartani, például 1/60 másodperc), és az ISO-érzékenységet magas értékre állítjuk, ami azonban ne legyen túl magas a kamerában a magas ISO-értékek miatt kialakuló képzaj miatt (a modelltől függően a képzaj már 400 ISO-nál kezd erősen megjelenni, más kameráknál pedig csak 3200 ISO-nál, lásd 2. fejezet: A megfelelő felszerelés).
Ezen a fotón a Nikon D3 ISO-érzékenységét magasra, 1250-re állítottam. Ez a kameramodell még mindig tiszta fotókat biztosít ennél a beállításnál (4 rekeszérték, 1/125 másodperc). A felvilágosításhoz indirekt módon a sportcsarnok magas mennyezete felé villantottam, miközben a vakufény és a sportcsarnok fénye mellett a csoport bal oldalán lévő ablakon keresztül beáramló napfényt is kihasználtam.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Az indirekt villantás esetén a reflektor, más lehetőség hiányában, akár egy ablakra is irányulhat. Ez a fény majdnem olyan módon verődik vissza, mint egy tükör. Az eredmény egy viszonylag kemény oldalvilágítás, azonban nem túl zavaró, ha TTL-vezérléssel dolgozunk a lehető legnyitottabb rekeszzel és hosszú exponálási idővel, hogy kihasználjuk az előnyben részesített fényt.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Vagy más világítási lehetőségként például csak az ablakon át beáramló nappali fényt használjuk! Ez nem szokatlan megoldás a gyenge fényű beltéri fotózás során:
A gyermekmodell felvételi helyét válasszuk egy nagy ablak közelében. Ha nem szeretnénk világítani, akkor csak egy magas ISO-érzékenységet választhatunk, hogy elkerüljük a remegést.
A fotós ezen a fotón, ahogy a kép bal oldalán jól látható, az ablak függönyeit félregördítette, hogy minél több fény áramoljon be a szobába. Ezenkívül magas ISO-értékkel fotózott (800 ASA), ami azonban a fotó nagyítása esetén már egyértelműen látható zajhoz vezet (Canon EOS 350D, 1/60 mp, 5,6 rekeszérték).
(Fotó: Elli Bezensek)
Gyerekek a stúdióban
A fotóstúdióban rendelkezünk stúdióvillanással, amely teljesen független a meglévő fényviszonyoktól. Az elegendő erősségű beállítófény (legjobb esetben: 650 watt) segítségével láthatjuk és megváltoztathatjuk a fényviszonyokat az igényeinknek megfelelően (lásd 2. fejezet: Megfelelő felszerelés).
(Fotó: Elli Bezensek)
A stúdióvillanásokkal való munka sokkal könnyebb, mint amilyennek a legtöbb fotós gondolja, …
(Fotó: Jens Brüggemann)
… ezt többször visszajelzést kapom az általam szervezett világítástechnikai műhelymunkára járó résztvevőktől.
(Vázlat: Jens Brüggemann)
A stúdióvillanással különböző fényhangulatokat teremthetünk. A fényformázók széles választéka felelős azért, hogy a fénynek (és így az árnyéknak) kemény vagy lágy legyen, segítve ezzel az ötleteink megvalósítását. Különösen a fekete-fehér fényképezés számára a vakus világítás rengeteg opciót kínál a fény pontos formázására, ezáltal kiváló eszköz.
(Fotó: Elli Bezensek)
A vakulás ereje (julban vagy wattmásodpercben mérve) meghatározza, mennyi fényt bocsát ki. Az általunk beállítandó rekeszérték (kézzel mérve) a kamerán. Példa: Ha a vakulás kiváltásakor például 11-es rekeszérték jelenik meg, akkor a kívánt f4-es rekesz használata csak akkor lehetséges, ha a vakuló teljesítmény (még) 3 fényértékkel csökkenthető. Ha ez nem lehetséges (pl. mert a vakufejek nem lehetnek ilyen mértékben lekapcsolva), akkor csak az a lehetőség marad, hogy a vakufejek távolságát a modelltől megnöveljük.
Mivel a fény négyzetesen csökken a távolsággal, ez azt jelenti, hogy a vakufejtől a modellhez mért távolság megduplázódásakor a fényerejének negyedét megnyerjük. Ha az előző példádra hivatkozva a vakufej távolságának megduplázására az eredményes rekeszérték nem 11, hanem f5,6 lenne. Mivel a vakufej távolságának megváltoztatásával a fényjelleg is változik, mindig jobb, ha a teljesítményt magán az eszközön szabályozzuk, ezért a nagy szabályozási tartományú vakuzmusok (például a 10 fényértéken túli szabályozási tartománnyal rendelkezőek) előnyben részesítendők a vásárlás esetén.
Ezáltal a fotósok teljes szabadságot kapnak arra vonatkozóan, hogy kevés vagy sok élességterű legyen a fotó, a vakus világítás mind a kettőt (és mindkettő közötti lehetőségeket) engedélyezi. (Nikon D2X, 1/125 másodperc, f9 rekeszérték)
(Fotó: Elli Bezensek)
Képek a saját lakásban
Itthon
Itt a fiatal modellek az otthon bája mellett vannak; itt érzik jól magukat, itt ismerik az összes helyzetet és rejtekhelyet, itt ők a "sztárok". Az eleinte érzett szégyen az elhelyezkedés miatt, amely egy idegen környezetben jóval nagyobb lehet, mint az otthon, hamar eltűnik, és a gyermeki vágyat erősíti, hogy a „külső” megmutassa a sokféle szórakoztató kedvenc játékot, amelyet talán nemrégiben kapott Karácsonyra.
(Fotó: Jens Brüggemann)
A rengeteg kellék (hiszen az egész gyerekszoba tele van velük!) lehetővé teszi a fotósnak, hogy könnyen lekösse a gyereket, …
(Fotó: Jens Brüggemann)
(Fotó: Elli Bezensek)
Az otthoni környezetben fotózás során ügyeljen arra, hogy a kelletlen háttér (felmosóvödör, konnektor, stb.) ne kerüljön képbe a képkivágás ügyes választásával. Egy másik lehetőség arra, hogy ilyen illetlen tárgyakat (vagy nem fotogén bútorokat stb.) "eltüntessünk", könnyű teleobjektívek használata, amelyek felnyitott vagy majdnem felnyitott rekesznél használhatók.
Az eredményezett háttérmeghomályítás majd a fotó nézőjének majdnem lehetetlenné teszi, hogy meghatározza, mi volt a háttérben.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Ha a teleobjektívek használata nem lehetséges, például azért, mert a helyiség túl kicsi, akkor egyetlen lehetőség marad arra, hogy ha nem a lakberendezést is fotózza, vagy a felesleges dolgokat eltakarítsa, vagy lehetőleg semleges helyszínt választson a fotózásra, ami az alanytól alig vagy egyáltalán nem vonja el a figyelmet. Ilyen lehet egy üres fal (amely előtt egy kanapé van) …
(Fotó: Jens Brüggemann)
… vagy akár csak a padló:
(Fotó: Jens Brüggemann)
Minden kis lakásban található olyan helyek és sarkok, amelyeket ügyes képkivágással, nyitott rekeszű fényképezéssel vagy kis körülrendezéssel fotózáshoz alkalmas háttérré lehet alakítani! És talán a gyermek is segít a rendrakásban ...?
(Fotó: Jens Brüggemann)
Sportcsarnok
A sportcsarnokokban általában nehéz és különféle fényviszonyokkal kell szembenézni. Egyik sportcsarnok sem hasonlít a másikra, némelyik nagy ablakokkal rendelkezik, ahol sok nappali fény árad be, míg mások csak kevés vagy kis ablakokkal rendelkeznek, és ezért sok mesterséges fényre van szükségük.
Ugyanez a fényerősség is nagyon változhat: Olyan csarnokokban már készítettem fényképeket, ahol a fényképezőgépemet nappali fehéregyensúlyra állítottam, és kiváló eredményeket értem el, míg másokban régi neoncsövek voltak, amelyek kevésbé erősek voltak és ráadásul a fény hőmérséklete is változott. Összefoglalva: Általános javaslatot a kamera beállítására ezen a ponton nem tudok adni.
Egyszerűen próbálja ki a helyszínen lévő fényviszonyokat, mielőtt elkezdené a fontos fényképek készítését!
(Fotó: Jens Brüggemann)
A sportcsarnok fotózásához főként olyan objektívek alkalmasak, amelyek lehetőleg nagy fényerejűek, mivel pontosan a sport alatt a gyerekek olyan sebességgel mozognak, ami lehetetlenné teszi a 1/60 másodpercnél hosszabb expozíciós idővel készült fényképek készítését, ha éles képeket akarunk. Ez a fotó a fiamat mutatja, amint trambulinon ugrál. 1/250 másodperccel fényképeztem manuális beállítással (105mm, F4,0 rekesz) és, a megfelelő visszatükröző felület hiányában, villanás nélkül (ezért 6400 ISO-nál).
(Fotó: Jens Brüggemann)
Általában nincs lehetőség az integrált vakut közvetlenül egy fehér fólián keresztül irányítani, először is azért, mert a sportcsarnokok mennyezete túl magas, másodszor pedig ritkán fehérek. És közvetlen alkalmazás is - sajnos - csúnya árnyékokat eredményez, ami nem túl profi (lásd példa).
(Fotó: Jens Brüggemann)
A hozzá tartozó vázlat:
(Vázlat: Jens Brüggemann)
Ezért a vakú alkalmazása nélkül a fényképek gyorsan homályossá válhatnak. A vakú előnye az is, hogy „megfagyasztja” a gyerekek mozgását, még hosszabb expozíciós idők mellett is. Vakú nélkül ez a hatás nem érvényesül, és csak egy rövid záridővel lehet éles képeket készíteni a gyerekekről.
Ez a fénykép szemlélteti, hogy ezt a mozgás-hatást kihasználhatjuk, például annak bemutatására, milyen dinamikával űzik egy sportágat. Itt azt akartam megmutatni, milyen erővel rúg kapura a fiatal kapus. A kapus élesen látszik, a labda viszont teljes erővel repül el, amit a visszatükröző hatás alapján azonnal észlel a képbetrévő.
(Fotó: Jens Brüggemann)
