Itt van egy áttekintés az egyes fejezetekről:
Rész 01 - "Álommunka" koncertfotós?
Rész 02 - Jogi kérdések
Rész 03 - Koncertfotózás különlegességei
Rész 04 - A viselkedés a „barázdában“
Rész 05 - Ésszerű felszerelés koncertfotósok részére
Rész 06 - Tippek és trükkök a (koncertfotózás-) profiktól
Rész 07 - Képalkotás (1. rész)
Rész 08 - Képalkotás (2. rész)
Rész 09 - Ajánlott kamera beállítások
Rész 10 - Az utómunka
Ábra 6.1: Ha hangulatos, rendhagyó koncertfotókat szeretnél készíteni, akkor egy megfelelő fényképezőgépen kívül némi tapasztalatra is szükség van - vagy legalább néhány jó tanácsra tapasztalt fotósoktól. Természetesen a szerencsének is szerepe van. Azonban, ahogy mondani szokás: „A szerencse a kitartókkal van!” Így nem csak a szerencsére szabad hagyatkoznod, mert akkor ritkán hozol haza különleges fotókat egy koncertről. Itt például a fotós, Sven Darmer a Depeche Mode énekesét, Dave Gahan-t, fotózta a hatásos színpadi háttér előtt (2013. június 9-én, Berlin Olimpia Stadionban tartott koncerten). Canon EOS-1D X EF 2,8/70-200mm objektívvel 142mm-es gyújtótávolságon használva. 1/250 másodperc, 7,1 rekeszérték, ISO 3.200.
(Fotó © 2013: DAVIDS/Sven Darmer – www.svendarmer.de)
6.1 Megfelelő expozíciómérési módszerek
A következő expozíciómérési módszerek alkalmazhatók legtöbb modern kamerában:
• (középre súlyozott) Integrált expozíciómérés
• Pontszerű expozíciómérés
• Többmezős expozíciómérés
Ábra 6.2: A zenészek, mint minden művész, gyakran teljesen feketében vannak öltözve - ez nem könnyíti meg a fotósoknak a megfelelő expozíció beállítását. Ha a zenész egy adott ideig változatlan pozícióban marad, akkor a pontszerű expozíciómérés alkalmazása érdemes lehet.
Ekkor a zenész arcán mérünk és így olyan értéket kapunk, ami független a színpad világításának ellenfényétől. Így biztosíthatjuk, hogy a személy jól látható a fotókon és felismerhető. Nikon D800 EF 2,8/70-200mm-Nikkor objektívvel 120mm-es gyújtótávolságon használva. 1/1000 másodperc, 5,6 rekeszérték, ISO 1000.
(Fotó © 2011: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
A Integrált expozíciómérés esetén figyelembe veszik a teljes képterület egyes fényességi értékeit. Ideális például tipikus nyaralós vagy nagy csoportos képekhez normál fényviszonyok között (nem túl erős kontrasztok esetén). A középre súlyozott integrált expozíciómérés változatnál a kép közepén lévő területet erőteljesebben súlyozzák, mint a széleket (a Nikon D4-nél ez egy 12mm átmérőjű középső kör, amelyet 75%-os súllyal vesznek figyelembe).
Ábra 6.3: Peter Maffay a berlini Waldbühne koncertjén (2011. május 28). Ha a kép ugyanannyi sötét és világos részt tartalmaz (itt: gitárpánt, nadrág) és a többi semlegesen világos rész (itt: szürke háttér), akkor az integrált expozíciómérés módszerével biztosítható a legjobb eredmény. (Itt a középre súlyozott integrált expozíciómérést alkalmazták.) Canon EOS-1D Mark IV EF 2,8/70-200mm objektívvel 165mm-es gyújtótávolságon használva. 1/250 másodperc, 4,5 rekeszérték, ISO 1.000.
(Fotó © 2011: DAVIDS/Sven Darmer – www.svendarmer.de)
A Pontszerű expozíciómérés egy olyan expozíciómérési módszer, amelyhez tapasztalt fotósoknak kell rendelkezésre állnia, csak így lehetnek értelmes (helyes) eredmények. A pontmérés során a képtér egy nagyon kicsi részét használják (a mérési terület általában középen helyezkedik el), hogy a motivumon belül a fényesség egy kis részét mérjék meg célzottan. Ez a rész lesz az, amelyet a legfontosabbnak ítélnek meg és biztosan helyesen kell expozícionálni. A koncertfotózásban ez gyakran a zenész arcát/játékát takarja. Az egyik nehézséget az okozza, hogy a mérési terület mérete szokatlan lehet, például a Nikon D4-nél csak egy 4mm-es átmérőjű kör (ami kb. a képterület 1,5%-át teszi ki).
Másodsorban biztosítani kell, hogy a motivum olyan területe legyen, ami mintegy 18%-os szürke árnyalatot tükröz vissza fényviszonyok szerint. Ennek azért van jelentősége, mert a fényképezőgépek expozíciómérése erre van beállítva; az 18%-os szürke tükrözése a referenciamutató, és ha a motivum területe ettől eltér a tükrözésében, akkor hibás expozíció lesz az eredmény. Csak azok a motívumok alkalmasak a pontméréses expozícióra, amelyeknél a megfelelő terület a fényt olyan módon tükrözi vissza, mint egy 18%-os szürke. (Egy 18%-os szürke kártyát tartani a zenész elé azért, hogy pontos expozíciót állítsunk be, a koncert közben - úgy gondolom - inkább nem praktikus ...) Ami további zavart okozhat néhány fotós számára, az az, hogy az expozíciómérés gyakran az aktív fókuszpont közepén történik.
Ez könnyen félreértéseket okozhat, hogy a két funkció „rokon” lehet egymással. A kamera vezérlése és a logika alapján az expozíciómérés és az automatikus fókusz semmiben sem hasonlít. Az expozíciómérést azért használják, hogy egy fényképet készítsenek, ami nem lesz sem túl világos, sem túl sötét (hacsak nem döntenek a high-key vagy low-key fotók mellett). Az autofókuszt viszont azért használják, hogy élesen fókuszált képet készítsenek.
Ábra 6.4: Egy olyan motivum (sok sötét képrésszel), amely alkalmas a pontméréses módszer segítségével a megfelelő záridő, rekeszérték és ISO-érzékenység kombinációjának meghatározására a helyes expozíció érdekében. Fontos, hogy a pontméréses módszer használatakor folyamatos (itt: nappali fény-)világítás legyen egy elég hosszú időszakon keresztül, amikor a felhasználónak lehetősége van a mérés lebonyolítására.
Az előadóművésznek nem szabad túl gyorsan mozognia a színpadon, hogy a mérés lebonyolítására legyen idő. A sötét háttér és az előadó fekete öltözete más expozíciómérési módszer esetén túl túlértékelt eredményhez vezetett volna, amikor a ruházat szürkének tűnt volna és az arc túl világos lett volna. (Kivéve, ha az Integrált vagy Mátrix mérés kombinálva a kézi expozíció korrekcióval, amit Plusz-Minusz korrekciónak is nevezünk, lett volna alkalmazva). Nikon D800 EF 2,8/70-200mm-Nikkor objektívvel 175mm-es gyújtótávolságon használva. 1/640 másodperc, 4,0 rekeszérték, ISO 1.000.
(Fotó © 2013: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
A többmezős mérési módszer (más néven mátrixmérési módszer) során a képet több területre osztják (például ötre: egy mező középen, és ehhez csatlakozóan a négy sarki terület). Mindegyik területet a kamera (automatikusan) megméri, majd ezekből átlagot számol.
Ez a expozíciómérési módszer ajánlott, ha például kontrasztos motívumokat kívánunk fényképezni. Az alapötlet az, hogy minden képrészletet figyelembe kell venni, és ki kell választani egy idő-érzékeréket-ISO-kombinációt, amely a minden területről származó információk kompromisszumaként tekinthető (hogy így elkerüljük a túlvilágosodott vagy túlárnyékolt fehér helyeket a képen).
Bár a gyártók folyamatosan fejlesztik ezt az expozíciómérési módszert (például a szín-mátrixmérés, amely figyelembe veszi a motívumban lévő színeket a fényerő meghatározásakor; vagy a 3D-szín-mátrixmérés, amely a számítás során továbbá figyelembe veszi a motívrészletek távolságát), az összes expozíciómérési módszer közös problémája:
Ha a motívumban lévő fényességkülönbségek túl nagyok (= nagy kontrasztarány), akkor lehetetlen elégedettségre feszíteni egy megfelelően expozíciózott fényképet egyetlen felvétellel. Mert ilyenkor a motívumban lévő kontrasztarány nagyobb a kamera dinamikatartományánál, így kényszeríti arra, hogy a képen olyan részek jelenjenek meg, amelyek vagy sötétek és élettelenek, vagy túl világosak. A megoldás az HDR lenne; azonban a koncertfotózásra ez a lehetőség teljesen alkalmatlan, mivel a kameratartózkodási tilalom miatt a színpadon és a zenészek mozgáskészségével kapcsolatban.
Ábra 6.5: A koncertfotózásban a nehezen kezelhető fényviszonyok a mindennaposnak számítanak, legalábbis a rock- és popkoncerteken. Különösen akkor, amikor egy fényszóró a (hangulatos) irányfényként a lencsébe sugárzik, előfordulhat, hogy az emberek (énekesek/táncosok) a színpadon sötétek lesznek a fényképen. Azonban az esetleges rossz expozíciót a háttérfény esetleg kijavíthatja, például egy olyan fényképen, ahol a sötét (főleg fekete) a Boygroup öltözete közbeiktatja a világosítási mérést. Így az ellentéteket (egyfelől háttérfény, másfelől a szereplők fekete ruházata) kiegyenlítik. Az eredmény egy hangulatos koncertfotó, ahol az énekesek arcát is megfelelően előtérbe helyezik. US5 koncertje 2007. november 24-én Berlinben.
(Fotó © 2007: DAVIDS/Sven Darmer – www.svendarmer.de)
Végül arról van szó, hogy a fotográfusnak el kell döntenie, mely (képfontosságú) részét a motívnak megfelelően ki kell expozícionálni. És az, hogy ezt a Spot-, Integrál- vagy Többmezős mérési módszerrel teszi meg, teljesen lényegtelen. Fontos, hogy a választott módszerrel a megfelelő eredményt érje el.
Megjegyzés: Ez a motivumkövetelmények szerint kialakított és a fotográfus által manuálisan elvégzett „Shiften” (változtatás a kamera által javasolt idő, rekesz és ISO kombinációkon úgy, hogy az expozíció változatlan maradjon) annyira fontos a fotógyakorlatban, hogy sok kameragyártó ezt a funkciót a vezérlőkerékre helyezte (Nikonnál: amelyet a jobb hüvelykujjjal lehet kezelni). Így a fotográfus gyorsan beavatkozhat és kiválaszthatja az általa helyesnek ítélt expozíciós kombinációt.
Gyakran a fotográfus inkább nyitott rekeszű fényképezésre vágyik (amikor a rekesz nyitva van, és ezt ellensúlyozzák a leheletnyivel rövidebb záridővel vagy az ISO-érték csökkentésével), vagy szüksége van rövidebb záridőre, például mert a zenészek lendületes, gyors show-t adnak elő, amihez alacsony záridő szükséges a fotózáskor (akkor a záridőt rövidítik, és ezt kompenzálják a rekesz nyitásával vagy az ISO-érzékenység növelésével). Ugyanakkor előfordulhat olyan eset is, ahol a fókuszterületet növelni kell, például mert a színpadon elosztott zenészek mindegyikét élesnek kell megmutatni egy képen, vagy a fotográfus különleges hatások (például pirotechnika alkalmazása a showban) bemutatásához kissé hosszabb záridőre van szükség a javasoltnál.
A kamera által javasolt idő-érzékeréket-ISO-kombináció tehát csak egy lehetőség a helyes expozícióra; az idő, rekesz és ISO-érzékenység kombinálásával azonban sokféle kombinációt lehet választani, amelyek mindegyike egyenletes expozícióhoz vezet. Válaszd ki azt a kombinációt, amely a fotózandó motivumod számára a képzeletednek megfelelő optimális eredményt adja!
Ábra 6.6: Ezen a fényképen mindenképpen a BAP-gitáros művészi ujjaidománya kerül előtérbe (2011. augusztus 24-i koncert). Ehhez az idő-érzékeréket-ISO-kombinációt választottam, amely lehetővé teszi a fókuszterület változtatását (szinte nyitott rekeszű). Így kissé élesíteni tudtam a gitárost, ugyanakkor a hátteret teljesen homályosan hagytam. Ennek köszönhetően a kép már szinte stúdiófelvételre emlékeztet - de alig hasonlít egy felvételre egy kisebb színpadról készült fotóról. Nikon D3S 1,4/85-mm-Nikkor objektívvel. 1/125 másodperc, rekesz 2,2, ISO 1.250.
(Fotó © 2011: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
6.2 Fényképezési automatika és manuális vezérlés összehasonlítása
Sok fotós (főleg az ambiciózus kezdők) kifejezetten szeretnének manuális kamera beállítással fényképezni. Ez azt jelenti, hogy lemondanak a fényképezés automatizmusairól, és időtartamot, rekeszt és ISO-érzékenységet kézzel állítanak be.
Számos okból helytelennek tartom ezt az irányt: Először is a világítás ingadozásai (amelyek a koncertfotózás során gyakoriak és gyorsan változók) arra kényszeríthetnek, hogy állandóan módosítsuk az idő-rekesz-ISO kombinációt. Azonban nem mindig veszünk észre ezeket a változásokat (még egy remek szemmel és hatékony aggyal sem); elkerülhetetlen, hogy rossz expozíciós beállítások legyenek az eredménye. Másodszor, elég bátor kijelenteni, hogy a fotósok képesek felmérni a motívum világosságát annyira, hogy szabadon kiválaszthassák az időtartamot, rekeszt és ISO értéket. Szemünk nagyon gyorsan hozzászokik a változó fényviszonyokhoz, így a különbségeket nem is különösen észleljük; vagy csak akkor, ha azok nagyon nagy és hirtelenek.
A manuális beállítások esetén az általában a fényképezőgép (-fényképezési automatika) javasolt értékeihez való igazodás a szabály. Ezek pedig a fényképezőgép belső expozíciómérésen alapulnak; ami nem más, mint hogy a manuális időtartam, rekesz és ISO paraméterek beállítása és az egyik három (professzionális) expozíciós automatika (program, rekesz és időautomatika; az ISO automatika használatát erősen nem ajánljuk!) közötti különbség abból áll, hogy az elsőnél a fotós állítja be az értékeket (azonban a fényképezőgép automatikájának előírásai szerint), míg az utóbbinál a fényképezőgép maga állítja be a paramétereket (mert valamelyik expozíciós automatikát választották).
6.7 ábra: A klasszikus koncerteken (vagy akár jazz, country, népzenészet, sláger stb.) általában nem várható jelentős fényingadozás. Kevesebb vagy akár sejthetően nincs színhatás sem használva („fényshow”); a koncertfotósok tehát állandó, természetes (fehér) fényre számíthatnak, ami lényegesen egyszerűsíti a manuális expozíció vezérlését. Itt Montserrat Caballé-t fotózták a berlini Filharmóniájában 2011. január 31-én. Canon EOS-1D Mark IV, EF 2,8 / 300mm objektívvel. 1/160 másodperc, rekesz 2,8, ISO 1,000.
(Fotó © 2011: DAVIDS/Sven Darmer – www.svendarmer.de)
6.8 ábra: RUNRIG 2012. augusztus 29-én. Ha a fényképezőgépen a zenészekre irányuló világítás (legalább „boldog”, de meghatározatlan ideig) állandó, akkor jól lehet manuális expozícióval dolgozni. Az sem számít, ha a háttérben a reflektorok világítanak, mivel az előtér, a zenész ugyanolyan (helyes) expozícióban marad.
(Ezek a két fotó között 18 másikat készítettem azonos expozíció beállítással). Nikon D4, 1,4 / 85mm-Nikkor objektívvel. 1/250 másodperc, rekesz 2,5, ISO 2,500.
(Fotó © 2013: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
Következtetés
Aki – bármely okból is – inkább kézzel szeretne fényképezni, természetesen megteheti. A professzionális koncertfotózásban azonban, ahogy más fotográfiai területeken is, csak az eredmény számít. Ezért ne aggódjunk túl sokat azon, hogy a út milyen, hanem inkább arra koncentráljunk, hogy az eredmény sikerüljön. Az út olyan. (Egy fotó nem azért jobb, mert a fotós manuális beállításokkal dolgozott).
Aki a záridő, rekesz és ISO-érzékenység manuális beállítására szavaz, figyeljen arra, hogy a változó fényviszonyok miatt szükség lehet az expozíciós paraméterek újbóli beállítására. Tehát ebben az esetben mindig figyeljük, hogy az expozíciós beállítások a kívánt eredményhez vezetnek-e, vagy szükséges-e korrigálni.
6.3 Sorozatfelvétel funkció kihasználása a fényképezőgépen
Másodperc tizedmásodperc alatt bekapcsolnak és kikapcsolnak a reflektorok. Az általában gyors zenészek mozgásai miatt eltakarják vagy bevilágítják az (ellen)fényt az objektíveinkbe. A tizedmásodpercek eldöntik, hogy a művész egy portréfotón éppen pislog-e, vagy éppen egy szerencsétlen (fotogén) grimaszt vág.
A koncertfotózás akciófotózás, ezért ajánlatos az expozíciós sorozatsebességet beállítani a fényképezőgépen. Ugyanakkor nem jelent semmit, ha rendszeresen egymás után egy tucat majdnem azonos fotót készítünk; inkább ajánlott, hogy az fotografálás során mindig 2-4 rövid “tűzlépést” adunk le. Így a fotós tudatosan és körültekintően tudja fényképezni a motívumokat, és mégis elkerülheti azokat a pillanatokat, amikor egy rövid időtartamban egy reflektor közvetlenül és zavaróan a kamerába világít (például, mert egy rövid másodperc töredékben a reflektor közvetlenül és így zavaróan a kamerába világít).
Nem kell korlátoznunk magunkat a koncertfotózók; a rendelkezésre álló rövid idő miatt (általában csak három dal) nem kell félnünk attól, hogy a memóriakártya betelt volna, mielőtt a sávból kivezetünk bennünket. És a fényképezőgép akkumulátora valószínűleg 3-4 koncertet is kibír, mielőtt az akkumulátor állapotjelzője felkérne minket a feltöltésre. Tehát ne takarékoskodjunk a fotókkal, inkább „tartsuk bent”!
6.9 ábra: Sok rocksztár rendkívüli pózokat jellemzőek. Ha sikerül ezeket rögzíteni, az fénykép értékesítését nagymértékben elősegíti. Billy Idol (itt 2005. november 27-én, Berlinben) természetesen teljesen profi és a magabiztos bemutatkozás mestere is. A kamera sorozatkép beállítása segít kiválasztani az optimális eredményt az hasonló fotók közül. Az, ahol a póz tökéletes, az képösszetétel és a világítás helyes, valamint az apró részletek (reflektorok elhelyezése, arckifejezés, háttérben lévő személyek és felszerelés stb.) ideálisan harmóniában vannak.
(Fotó © 2005: DAVIDS/Sven Darmer – www.svendarmer.de)
6.4 Beállítások – kritikusan megvizsgálva
A beállítások értelmét sosem értettem igazán. Úgy tűnik nekem, mintha ágyúval lőnék madarakra. Legalábbis a digitális korban, ahol a fotósok RAW formátumban fényképeznek és (legalább enyhén) utólag szerkesztik képeiket, a beállítások feleslegesek, akár egy golyva.
6.10 ábra: A beállítások értelmet csak akkor nyeri, ha a fotós bizonytalan abban, melyik expozíció lenne az optimális; így több különböző expozíciós képpel próbál meg legalább egy optimálisan expozált eredményt elérni. Azonban koncertfotózás során, ahol a fényviszonyok gyorsan változnak, a beállítások alkalmazása csak korlátozottan ajánlott. Mint már korábban említettem, a színpadi szereplők megvilágítása folyamatosan és gyorsan változik. Így akár egyenlő expozíciós beállítás mellett teljesen különböző eredményeket kaphatunk. Ha pedig azon kívül, hogy a fényshow miatt tartósan bizonytalanok vagyunk, még egy második bizonytalanságot is bevonunk játékba, például az expozíciós beállítások változását egy sorozat közben, akkor két kockázati tényező kerül együtt, így az (optimális) eredmény még kevésbé jelzhető elő (érhető el). A beállítások alkalmazása olyan bizonytalan területre vezet, ahol az eredmények pusztán előre nem kiszámítható tényezőktől függnek. Például: Lehetséges, hogy a beállítási változások pont abban a pillanatban történnek, amikor egy reflektorfény közvetlenül a fotós szemébe világít, így amúgy is egy alulvilágítás eredményezésére kerülne sor? (Fotó © 2013: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
Szememben sokkal értelmesebb a gépnek azonmód a helyes beállításokra fókuszálni, ahelyett hogy különböző expozíciós variánsokat fotózna. Még ha a beállítások a felvétel pillanatában nem voltak tökéletesek, a RAW fejlesztésnek köszönhetően a fotót legtöbb esetben még mindig "meg lehet menteni" Photoshopban vagy Lightroom-ban. Inkább koncentráljon tehát a különleges képkivágásra, a show remek jeleneteinek megörökítésére, az összes zenész lefotózására (még ha néhány közülük még ismeretlen). És az expozíciós beállítások ellenőrzésére helyette időnként elég csak egy gyors pillantást vetni a kameraképernyőre, hogy felfedezzék és kijavítsák a nagyobb hibákat.
6.5 Teljesen feltöltött akkumulátor használata
Sosem lehet tudni … Ezt az elvet követve mindig legyenek feltöltött akkumulátorok a kamerában, ha koncertfotókat szeretnél készíteni. Persze gyakran elegendő csak egy erős akkumulátor hatod részét használni, főleg mivel csak az első három dal alatt lehet fényképezni. Azonban sosem tudhatod, mi minden történhet, akár hirtelen kedvéből tovább fotózhatnak, vagy egy új zenész promótálására lesz szükség. És ki tudja, talán lehetőséged lesz interjúidőpont előtt vagy után (vagy hangpróbánál) további képeket készíteni? Tehát: Töltsd fel a kamerád akkumulátorát! (Vagy vigyél magaddal feltöltött pótakkumulátort).
6.11 ábra: „Ez hajt éppen a kétségbeesésbe!” Amikor Woody Allen a színpadon klarinétot ragad (mint itt a New Orleans Jazz Band-nel Berlinben tartott koncertjén 2010. március 22-én), akkor kifejező koncertfotók vannak garantálva! Örömteli volna, ha azért kellene abbahagyni a fényképezést korábban, mert az akkumulátor kevés maradékkapacitással rendelkezik és már teljesen kiürült. 
(Fotó © 2010: DAVIDS/Sven Darmer – www.svendarmer.de)
6.6 RAW formátumban fotózni
Sok fényképezési területen teljesen felesleges RAW formátumban fotózni. A JPEG minőségben teljesen megfelel. Azonban a koncertfotózásban, ahol gyakran erős fényerősségbéli különbségekkel kell szembenéznünk, a RAW formátumban történő fotózás valóban ajánlott, több, mint bármely más területen, mert itt rendszeresen szembesülünk erős fényerősségbeli különbségekkel. A kilúgozott fehér területek, ahol a reflektorfény közvetlenül az objektívbe süt, és a legsötétebb területek a színpadi háttérben nem ritkák. Az arcok sem kerülik el a sötétséget; vagy túl világossá válnak, mivel a reflektorfény túl erős volt a expozíciós beállításunkhoz képest, vagy túl sötétek, mert a hátulról jövő fényforrások befolyásolták az expozícióautomatika mérését.
Ha RAW formátumban fotózunk, akkor egyes beállítások később könnyen megváltoztathatók (például a fehéregyensúly) és az expozíciót legalább néhány blendeléssel optimalizálhatjuk.
6.12 ábra: ich & ich énekes Adel Tawil 2010. szeptember 1-jén a mikrofonnál. A legtöbb koncerten nehéz vagy alig kezelhető fényerősségbeli különbségek várhatók. Ilyenkor hasznos, ha RAW formátumban fotózunk, így utólag a számítógépen ki tudjuk hozni a világos, túl expozícióval rendelkező és a sötét, alulexponált területek részleteit. Nikon D3S 2,8/24-70-mm-Nikkor objektívvel, 24 mm-es béléstávolsággal. 1/1000 másodperc, rekesz 3,2, ISO 3200.
(Fotó © 2010: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
6.7 Rendszeres fotóellenőrzés – automatikus (és képernyőt kitöltő) képnézet
A digitális fényképezés nagy előnye a képezés lehetősége a képernyőn azonnal ellenőrizni. Így a hibákat azonnal észrevehetik (és természetesen el is távolíthatják). Az előny azonban csak akkor érvényesül, ha a fotósok valóban elvégzik a képellenőrzést. Különösen akkor, ha az időszűkében zajló koncerten fotóznak, sokan elfelejtik ezt a fontosságot. Vagy túl hevesek és abban a pillanatban azt hiszik, hogy ez minden nélkül is megy. De ez tévedés. Nem ritkán láttam már fotósokat, akik izgatottan hagyták el a árkot, majd némi izgalommal nézték meg a készített fotókat, és rá kellett jönniük, hogy egy véletlenül rossz beállítás miatt nem tudtak egyetlen használható fotót sem hazavinni…
Szokjátok meg tehát, hogy rendszeresen, legjobb esetben minden 10-12 fotó után ellenőrzite azokat. Ehhez egy gyors, rövid pillantás a kameramonitorra elegendő. Az időmegtakarítás érdekében érdemes aktiválni a kamera automatikus képnézetét. Amikor a képet egy érintéssel a kioldózáson keresztül megjeleníti a képernyőn pár másodpercig. Egy további rövid megérintés azonban azonnal elrejti a képet.
Javasolt továbbá, időnként ellenőrizni a képélességet is. Ehhez a gyors pillantás nem elegendő; ebben az esetben bele kell nagyítanod a képbe. Ez az ellenőrzés azonban nem annyira gyakori; egy daltól függően egyszer is elég lehet. (Tekintettel arra, hogy gyakran problémái vannak a képek élességével; de ezt, amit az okozhat, előzetesen ellenőrizném).
6.8: Amikor a koncerten (mint itt Tim Bendzko esetében 2012. augusztus 24-én) a fotósok lelkesen és időszűken fotóznak, előfordulhat, hogy elfelejtik rendszeresen ellenőrizni a kamera képernyőjét a fókuszálás, a megfelelő expozíció beállítás, a kompozíció stb. szempontjából. És így gyakran előfordul, hogy a fotósok hibás (vagy nem megfelelő) beállítással készítenek képeket az összes három szám alatt, és csak akkor veszik észre hibájukat, amikor elhagyják a fotóásási aknát, és már túl késő a korrekcióhoz. Nikon D4 2,8 / 14-24 mm-Nikkorral 24 mm-es gyújtótávolságon. 1/80 másodperc, rekesz 3,5, ISO 3.200.
(Fotó © 2012: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
6.8 Fekete-fehérben is fotózni
A koncertfotózás lényegében a sok szín (a fények) által él. Azonban a fekete-fehér képek is nagyon vonzóak lehetnek. Javaslom, hogy a fényképezés során már előre állítsa be a fényképezőgép üzemmódját fekete-fehérre. Így a monitoron történő ellenőrzéskor jobban fel lehet mérni a hatást. Ha RAW formátumban fotóztok, a színes információk nem vesznek el; így még mindig fejleszthetitek a képeket színesen is.
A fekete-fehér fotózás nem csak a színek mellőzése. Sokkal inkább arról van szó, hogy a motívumokat fekete-fehéren is látni; a fotós, aki ezt tudja, megkülönbözteti azokat a motívumokat, amelyek alkalmasak a fekete-fehérre, és azokat, amelyeknek általuk nem nyernek, amelyeknél csak a szín hiányzik.
6.8: A fekete-fehér fotók különleges kifejezőerejük miatt időtlenek; mindig "menők". Ez a BAP-gitáros motívuma (a 2011. augusztus 24-i koncerten, a Bochum/Witten-i Zeltfestival keretén belül) semmit sem veszít a redukcióval; ellenkezőleg, (nosztalgikus) báj és hatás nő meg. Nikon D3S 1,4/85 mm-Nikkorral. 1/160 másodperc, rekesz 2,5, ISO 1.250.
(Fotó © 2011: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
Határozat
• Néhány motívum "követeli" a fekete-fehérben való fotózást.
• Mások fekete-fehérben és színesben egyaránt hatásosak.
• Azonban vannak olyan motívumok is, amelyeket jobb nem fekete-fehérben fotózni, mert ezzel veszítenének értékükből.
A fotós feladata, hogy kitalálja, hogy a fotózandó adott motívum melyik kategóriába tartozik. Ha a fekete-fehér fotózás mellett döntötök, már a felvételek készítésekor erre összpontosítsatok, és állítsátok be a képmegtekintést ennek megfelelően. Ez fejleszti a szemléleteteket és segít meghatározni, mely koncertfotók hatásosak fekete-fehérben, és melyek nem.
6.8: Az egyike azon kevés fotóknak, amelyek mind fekete-fehérben, mind színesben egyaránt hatásosak. Végül az alkalmazás célja (szerkesztési felhasználás egy újságban vagy zenei magazinban, közzététel egy fanpage-en stb.) és az ízlésetek dönti el, melyik változat mellett titeket elsősorban. Nikon D800 2,8/70-200 mm-Nikkorral 125 mm-es gyújtótávolságon. 1/640 másodperc, rekesz 5,0, ISO 800.
(Fotó © 2013: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
