Rész 1: Bevezetés
Rész 2: Megfelelő felszerelés
Rész 3: Vidám fotózás
Rész 4: A pocaktól a tinilánykorig
Rész 5: Beltéri fotózás
Rész 6: Kültéri fotók
Világítási tippek
Fényképezőgép objektívekkel formázni
Nyugodt vagy egyszínű háttérkeresés
Mindig mozgásban lenni
Rész 7: Családi élet
Rész 8: Tippek és trükkök (I)
Rész 9: Tippek és trükkök (II)
Rész 10: Gyermekfotók archiválása, szerkesztése és prezentálása
Szöveg: Jens Brüggemann
Fotók: Jens Brüggemann (147), Leonie Ebbert (44), Elli Bezensek (61), Radmila Kerl (26), Ramona Prosch (5) és Kay Johannsen (4)
Vázlatok: Jens Brüggemann (27)
Rész 6: Kültéri fotók
A szabadban való fotózás könnyebb az emberek többségének, mivel nappal általában nem merül fel a megfelelő világítás problémája – legalábbis látszólag. Ezen felül, ellentétben az otthoni fotózással, kint elég hely áll rendelkezésre, és nem kell annyira ügyelni a képkivágásra. Mindkét szempont helyes és helytelen egyszerre.
Világítási tippek
Ha olyan felvételeket szeretnénk készíteni, amelyek kiemelkednek a sok gyermekfotó közül, akkor nem elegendő elégedni a jelenlegi fényviszonyokkal. Ha ezek ideálisak, akkor biztosan tévútra vezetne, ha fénytechnikai eszközökkel beavatkoznánk. A világítástechnika alkalmazásakor nem az elv a lényeg, csak az, hogy az felvételi körülményeket lehetőleg javítsuk a maximum (egy nagyon jó fotó) eléréséhez!
Az „ideális körülményekkel” ritkán találkozunk, általában a nap túl erős, az erős kontrasztok károsak. Ilyenkor be kell avatkoznunk!
(Fotó: Radmila Kerl)
De mi számít ideális körülményeknek, ha szabadtéren fotózunk? Nos, ez a kérdés sajnos nem válaszolható egyértelműen. Nincs olyan az ideális körülmény, amely minden felvételi helyzetben ugyanúgy érvényes lenne. Az, hogy milyen fényt tart ideálisnak a fotós, többek között a konkrét helyzettől, a feladattól, és nem utolsósorban a fotós egyéni ízlésétől függ.
(Vázlat: Jens Brüggemann)
Van, aki szereti az erős oldalfényt, mások viszont a diffúz alacsonyan világító reggeli fényt értékelik előlről, megint mások a hangulatos háttérvilágítást. Majdnem minden körülmények között lehet nagyszerű fotókat készíteni, csak éppen jóval egyszerűbb a vakuk, akkumulátoros világítóberendezések, visszaverők és/vagy diffúzorok segítségével!
Egy nagyon természetes, lágy világítás anélkül, hogy kemény árnyékok keletkeznének, akkor jön létre, amikor a nap felhő mögé (vagy felhőzet elé) kerül, vagy karcoló köd van. Ez a diffúz fény kiváló a gyermekfotózáshoz, mivel a fotós nem kell aggódnia korrigáló intézkedések miatt. Mindig „passzol”. Ezt a fotót egy Nikon D200 és egy 1,8/85 mm-es objektívvel készítettem (ISO 100, időautomatika 7,1 rekeszértéknél).
(Fotó: Jens Brüggemann)
Egy ilyen természetes, lágy világítás azért is ideális a gyermekfotózáshoz, mert - bármilyen irányba fotózunk is - mindig azonos fényviszonyok uralkodnak, erős kontrasztok nélkül, és nincs annak a veszélye, hogy a modell az árnyékból a direkt fénybe kerül. A gyerekek szabadon mozoghatnak, nincs korlátozás. Az ideális fény az élénk gyerekek számára, akik ugrálnak, futnak, szaladgálnak, ugrándoznak, másznak, kúsznak, stb. (Nikon D3, Nikkor 2,8/300 mm ISO 1250-nél, 1/1250 másodperc záridő, 4,5 rekeszérték).
A diffúz fény mellett nem vagyunk kötve egy előre meghatározott helyhez.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Más a helyzet, ha erős napfény nehezíti a munkát. „Ahol sok a fény, ott sok az árnyék” - mondás, ami sajnos a fotózásra is igaz. Ha közvetlen napsütésben fotózunk, akkor vállalnunk kell, hogy vagy a világosságok égnek ki (tehát a kész fotónak nincs rajzolata), vagy az árnyékok nem mutatnak részleteket (tehát feketék lesznek).
Ezt ellensúlyozhatjuk, ha a vakuból kiemeljük az árnyékokat, ahogyan ezen a fotón is történt (a nap erőteljes fénye merőleges irányból sütött). A fotós egy Canon EOS 5D Mark II-t használt, 2,8/24-70 mm-es rekeszértéknél ISO 200-nál (1/200 másodperc záridővel, 11,0 rekeszértéknél) és rendszer vakuval ETTL-vakuautomatikával.
(Fotó: Radmila Kerl)
A gyönyörű mellékhatás az erősen ragyogó színek, amelyek akkor jönnek létre, ha a meglévő világításon kívül még vakufénnyel is dolgozunk. Ezt az efektust még fokozhatjuk, ha a háttér kissé alulexponált.
Ha lágyabb fényt szeretnénk használni a (direkt) vaku helyett, akkor a rendszeres vakulámpát (elfordítható reflektorral) egy felvillanyozó ellen (itt: a California Sunbounce-tól) vakítjuk, így a tükrözött fény valamivel puhaabb és természetesebb hatást kelt, főleg nem frontálisan, hanem enyhén oldalról éri a modellt, ahogy ezt a naplementében fényképezett felvételen láthatjuk (Nikon D2X 2,8/105 mm-es lencsével, ISO 200; 1/60 másodperc záridővel, 4,8-as rekeszértékkel).
(Fotó: Jens Brüggemann)
(Fotó: Elli Bezensek)
(Vázlat: Jens Brüggemann)
Még puhaabb fényt érhetünk el akkor, ha kizárólag (egy vagy több) felvillanyozót használunk. Ezen a fotón az amúgy is enyhén diffúz fényt felhasználtuk, amely az idősebb és a kisebbik lány felvillanyozására szolgált, ami nagyon szép puha hatást kelt, és jól illik a barátságos képstílushoz.
(Fotó: Elli Bezensek)
A felvillanyozók előnye, hogy nagyon kedvező árú megoldások is elérhetőek, így gyakorlatilag mindig hagyhatunk egyet az autó csomagtartójában. Ha nincs egy sem elérhető, akkor fehér lapos anyagok vagy más anyagok, mint például hungarocell lapok stb. is megfelelnek. Legyen kreatív! Még a fehér házfalak vagy az egy kísérő fehér póló (gyakran jelen vannak a szülők a fotózáson) is reflexiós felületként szolgálhatnak! (Egyszerűen próbálja ki, kiválóan működik a vaku irányítására a gyermek modell felé!)
(Vázlat: Jens Brüggemann)
Brandszámokkal alakítani
Sajnos sok fotós csak arra használ különböző brandszámokat, hogy távolságot hidaljon át, vagy hogy a gyereket anélkül, hogy a fotós mozognánk, nagyobb szögből fotózza. Ez teljesen legitim módszer, de sajnos nagyon "lusta" módja a gyerekek fotózásának, és figyelmen kívül hagyja a brandszámok lehetőségeit.
(Fotó: Leonie Ebbert)
A teleobjektíveket szívesen használják arra, hogy a képháttért homályossá tegyék. Ez akkor működik a legjobban - ceteris paribus - minél hosszabb a brandszám, minél nyitottabb az rekeszérték, és minél több lencsetáccsal rendelkezik az objektív rekesze. Minél távolabb van a háttér a modelltől, annál erőteljesebb lesz a hatás. Ezen a fotón én egy 2,8/70-200 mm-es objektívet használtam a D2X-en (ISO 200; 1/250 másodperc záridőnél, 4,0 rekeszértéknél).
(Fotó: Jens Brüggemann)
A széles látószögű objektívek viszont arra szolgálnak, hogy megmutassák, hogy "közel van az eseményhez". Kifejezetten a riport jellegű fotókhoz alkalmasak nagy élességterjedelemük miatt.
(Fotó: Leonie Ebbert)
Szabadságaiban a széles látószögű objektívek az első választások. Nagy látószögük miatt sok érdekes háttérelemet jelenítenek meg (ideálisak akár nagyobb szállodák fényképezésére is), még akkor is, ha szűkösebb feltételek mellett fotózzák. (Canon G9; ISO 80; 1/320 másodperc záridőnél, 4,0 rekeszértéknél).
(Fotó: Jens Brüggemann)
Ügyeljen azonban arra, hogy széles látószögű objektívek használatakor zavaró tárgyak kerülhetnek a háttérbe, amelyeket később a képszerkesztés során fáradságosan el kell távolítani, mivel élesen és szemkápráztatóan jelennek meg minden néző számára a képbe.
Nyugodt vagy egyszínű háttér keresése
Azért, hogy a háttér ne térítse el túlságosan a figyelmet a kis "sztároktól", javaslom, hogy lehetőleg színben hozzáillő monokróm hatású háttérrel válasszunk, amennyire ez lehetséges.
Még ha a vakfotózás során már nincs idő a háttér más színű megfelelő kiválasztására, általában a nem rendezett felvételek során is választhatunk, hogy gyorsan egy métert jobbra vagy balra mozgunk, hogy ezen az új állásponton keresztül egy újabb nézethez jussunk, esetleg jobb háttérrel.
Ez azonban csak a teleobjektívek használatakor lehetséges. A széles látószögű objektíveknél a balra vagy jobbra lépés egyáltalán nem hoz változást.
(Fotó: Radmila Kerl)
(Fotó: Jens Brüggemann)
Néha nem az oldalra lépés hozza meg a kívánt eredményt, hanem egy magasabb felvételi helyzetből, vagy éppen guggolásból készített felvétel.
Ez a fénykép különösen figyelt arra, hogy fiamat lehetőleg egy enyhén emelt kamerastandpontról fotózza, mivel a focipálya mögött sötét faállomány volt (sötétbarna fa törzsekkel), amelyet éppen csak a képkivágás határán tudtam hagyni. Ha ezt nem figyeltem volna meg, a fotó háttérképe szó szerint kettévágottá vált volna: lent a zöld fű, fent a sötétbarna törzsek. (Nikon D3 Nikkorral 2,8/300mm; ISO 800; 1/1000 másodperc záridőnél, 6,3-as rekeszértéknél).
(Fotó: Jens Brüggemann)
Mindig mozgásban
A játék és sport során a kicsik folyamatosan rohangálnak! Vagy láttál már gyereket lassan sétálni játszás közben? Ha eddig még nem foglalkoztál annyit a gyerekek fényképezésével, első pillantásra egyszerűen túl soknak tűnik; fogalmad sincs, hogyan tudnál a gyerekekkel lépést tartani, hogy merre szaladnak, miért futnak kanyarokat; nemhogy azt, hogyan tudnál rájuk legjobban lesni a játék közben a kamerával.
(Fotó: Radmila Kerl)
A legegyszerűbb módja annak, hogy a gyerekeket „akcióban” szabadban lencsevégre kapd, egyszerűen csak lesben lenni. Ehhez állítsd be a géped manuális fókuszra, miután korábban megtaláltad a legjobb pozíciót magadnak, és (még autofókusszal) élesre állítottad egy olyan pontra, ahol a gyerekek rendszeresen elhaladnak. Ez a „élességcsapda” módszere biztonságosabb, mint bármelyik autofókusz, most csak a megfelelő pillanatban kell lenyomni a gombot. Ez némi gyakorlatot igényel, mert persze az élesítőgombot csak akkor kell megnyomnia, amikor a gyerekek elérik azt a bizonyos pontot. De néhány gyakorlás után biztosan működni fog! (Nikon D200 1,8/85mm-es objektívvel; ISO 100; 1/500 mp záridő, 7,1 rekeszérték).
(Fotó: Jens Brüggemann)
Fontos, hogy ne az úgynevezett „levegőben” élességezz, hanem válassz egy markáns pontot (például az előző fotón látható félútjelzőt), amelyet jól láthatsz a keresőn keresztül.
Egy úton ez lehet például egy útjelzés, vagy egy olajfolt, egy mezőn egy vakondtar vagy egy faág. Fontos, hogy képes legyél lefényképezni, röviddel azelőtt, hogy a gyerek eléri ezt a markáns pontot.
