Az idegeim már napok óta feszültek voltak. Néhány ügyfél nyomást gyakorolt. Mindenképpen el akarták hozni a produkciónál miatt, mivel „meglepte“ őket a nyár. Az idei évben is, a nyár, egyszerűen jött, talán néhány számára váratlanul, hogy ne is mondjam, teljesen meglepő és kiszámíthatatlan. Ezenfelül ott volt a közelgő Outdor Messe Friedrichshafenben. Katalógusok, transzparenszek, nyomdai határidők, egyszóval az egész őrület. Az ellentétek között: a hegy- és outdor fotósok. De az időjárásjelentések nem voltak kielégítőek, semmi sem haladt, és én parázson ültem. Végül is a feleségem kérésére „kérlek, szerelj fel még egy polcot a falra”, ami a pohár szélei miatt csorgott el. Ki kellett mennem, legjobb esetben a Karwendelbe, megbízás nélkül, cél nélkül, egyszerűen - csak magamnak, virágokat fotózni. Természetesen nem anélkül, hogy előtte szeretettel fel ne csavarozzam a polcot a falra ...
Másnap nagy fotós hátizsákkal indultam el a Rohntalban. Tinédzserkorom óta szeretem ezt a föld darabkát. Egy tág padozat, melyet az Östliche Karwendelspitze és Vogelkarspitze hatalmas északi falai uralnak. Közepén két álomszép alp, és körülöttük számtalan virág.
A Rohntal enzianja. Fotózva 100 mm-es makróobjektívvel (Zeiss f2,8 100 mm makró, Contax RTS III) és egy kis felhőtlenítővel (arany/ezüst zebra) világítottam meg. Előtérben szándékosan hagytam egy sárga virágot homályba burkolva, hogy színakcentust adjak. Karwendel-hegység, Ausztria.
Egy tavasz tenger, a világ végének bája, személyes megtestesülésem hegy- és természetfotósként. A harmadik enzianmotívum után elfelejtettem az összes időpontot, ügyfelet, a hamis időjárásjelentéseket, egyszóval az egész mindennapos „marhaságot” (ahogyan a bajor mondja). Legalábbis néhány órára teljesen belemerültem a közvetlen környezetbe.
Ezeket a finom kristályokat kb. 50 méteres mélységben fotóztam a Vernagtfernerben. A képmetszet kb. 4 x 6 centiméteres. A gleccser mély sötétségében két LED lámpával világítottam meg őket. Canon EOS 5D, Zeiss f3,5-4,5 28-70 mm közgyűrűvel. Ötztal, Ausztria.
Milyen közel van elég közel?
„Ha egy kép nem jó, nem voltunk elég közel” - mondta már Robert Capa. A modern hegy- és outdor fotózásban ez a mondat aktuálisabb, mint valaha. A közeli területen teljesen új és változatos lehetőségek nyílnak előttünk. Nem csak a megszokott virágokról és részletekről van szó a természetben, hanem a sportokról és az akciókról a hegyekben is. Legyen szó kötélről, jégcsákányról vagy iránytűről, minden, ami az aktivitást hangsúlyozza vagy a nézőben értelmezi és tematizálja a történéseket, előtérként vagy főmotivumként üdvözlendő. Természetesen a nagyított képekkel ismét a tárgyak és személyek vagdalásának témája adott.
Egy másik fontos előnye a közeli területnek az a tény, hogy független a „jó fénytől”. Legyen szó virágról vagy jégcsapkáról, jégkristályról vagy karabinerről - ezeket a dolgokat, legalábbis elméletileg, mindenféle fényben és időjárásban lehet fotózni. Ellenkezőleg: Szép időben, azaz kék ég és közvetlen, erős napfény esetén a kontrasztok gyakran túl nagyok a kreatív közeli terület számára. Különösen a részletek a viszonylagosan egyenletes fényben, azaz a borult ég, de a dramatikus időjárásnál sokkal hatásosabbak és kifejezőbbek. Kifejezőbbek lesznek, mert nincs szép fény vagy domináns álomhegy, ami elvonhatná a figyelmet.
Rossz idő, rossz fény, ezért pont jók voltak nekem a sárga útmutató táblák, hogy életet és színt vigyek a képbe. Canon EOS 5D, EF f4 24-105 mm L IS, feljutás a Piz Kescherre, Albula-hegység, Svájc.
Milyen kiegészítők érdemes?
Ez alapvető kérdéssel szükségszerűen együtt jár egy második kérdés: Milyen közel akarunk vagy kell lennünk a motívumunkhoz? Az 1980-as évekig rendszerint az objektívek közeli beállításának határa egyszerűen leolvasható volt a gyújtótávolságából. Például egy 100 mm-es teleobjektívvel kb. egy méterig tudtunk élesre állítani, egy 50 mm-es objektívvel kb. 50 centiméterig stb. Egy A4-es lap vagy egy arc megfelelő méretű képet lehetett vele készíteni. 
Ezt az kb. 40 x 60 centiméteres részt egy régi fa készítette, és ez bármelyik objektívvel, különleges kiegészítő nélkül vihető. Contax RTS III, Zeiss f3,5-4,5 28-70 mm, Munt Baselgia, Svájci Nemzeti Park, Svájc.
Aki közelebb akart menni, az vagy egy közgyűrűt helyezett a kamera és az objektív közé (= kizárólagos kihúzás meghosszabbítása üveg nélkül), vagy egy úgynevezett közeli lencsét csavart az objektív szűrőmenetébe, hogy közelebb jusson a motivációhoz (olyan minőségi ajánlott, mint pl. a Canon 500 D). Mindkét út „megfizethető” (kb. 50 és 150 euró között) és továbbra is nagyon jó a hegyekhez vagy az outdor tevékenységekhez, mivel kis és könnyű.
A vastagság (közgyűrű) vagy vastagság (közeli lencse) függvényében még a legkisebb részleteket is formátumtöltve fotózhatjuk. Szerintem a közgyűrű még rugalmasabban felhasználható, mivel minden objektíven használható. A közeli lencse csak az azonos szűrőátmérőjű objektíveken használható (egy redukáló gyűrű által korlátozottan bővíthető). Ajánlanám a könnyű és közepes teleobjektíveket.
A másik véglet a tiszta makroobjektívek. A 50 mm, 100 mm és 180 mm gyújtótávolság standardban készül és kínálva van. Nem csak jelentősen nagyobbak és nehezebbek, mint a hasonló fix fókuszúak, hanem lényegesen drágábbak is. Árak 500 euró és 1000 euró között vannak itt a szabály. Az előnyük egy rendkívül rövid közel helyezési határ, ami lehetővé teszi a motivumokat akár 1:1 arányig, azaz 24x36 mm (filmre vagy teljes képkockás érzékelőkre vonatkoztatva) eltömörszabályt, és további kiegészítő nélkül fotózhatók.
Ehhez a lóhere extrém részletéhez még a 100 mm-es makróobjektív közeli beállítási határa sem volt elegendő; a Canon MP-E 65 mm-es nagyítóobjektívet használtam a Canon EOS 5D-n, hogy ezt csak kb. 12 x 18 mm-es kis részletet lehetséges. Belluneser Dolomit Nemzeti Park, Olaszország.
Azonban az objektívgép gyors fejlődésével az összes objektív közelkerülése jelentősen lerövidült. Különösen a jelenlegi zoomobjektívekkel már nagyon közel kerülünk a motivációnkhoz. Néhány kiindulási pont: Például egy 70-200 mm-es telezoomobjektív esetén az egy méteres közelkerülés nagyon jó és teljesen alkalmas a közelpozícióhoz. Standard zoomok esetén, mint például a 24-105 mm-es objektív, már 0,5 méteres közelkerülés ajánlott. Mindkét esetben a legnagyobb gyújtótávolság (tele) számára nagyon jó, a legkisebb esetében azonban közepes. Hasonlításképpen: Egy jó minőségű 24 mm-es széles látószögű fix objektív 20 centiméterig éles képet készíthetünk, vagyis sokkal közelebb kerülhetünk a motivációnkhoz, mint a fent említett zoom esetében - ugyanazon gyújtótávolság mellett!! Az én megközelítésem a következő: Az tiszta makró túrákon (ld. fent Karwendel) mindig viszek magammal egy 100 mm-es makróobjektívet, az összes többi túránál pedig tartalékban van egy közgyűrű és egy közelpozíciós lencse. Hasznos lehet egy kis vaku egy kábellel, hogy részlegesen megvilágítsuk az előtéret.
Egy via ferrata részlet az Aschaffenburger-Höhenweg-en, fotózva egy 17 mm-es széles látószögű zoomobjektívvel f/4 rekesznyitónál, hogy elmosódjon a háttér. Zillertali-Alpok, Ausztria. Canon EOS 1Ds MK III, EF f4 17-40 mm L.
A gyenge vakut csak az előtérre irányítottam. Vajon érdekes-e ez a kép? Nem tudom. Egy magazin riport keretében készült, amely mindig „nagyon, nagyon sok close-up" felvételt kíván.
Alternatívaként egy erős Power-LED homloklámpa (= napfény!!). Nagyon hatékonyan működik az előtéri megvilágításra, de kifejezetten statikus motívumoknál (virágoknál) és a statívval való fényképezésnél. 
Két megcsonkított medvehagen virág erősen felhős égbolton. A „napos” hatás a LED lámpaként használt háttérfénynek köszönhető. Canon EOS 5D, Zeiss f2,8 100 mm makró közgyűrűvel, Belluneser Dolomitok Nemzeti Park, Olaszország.
Egy kis, összehajtható világítóreflektorral, főleg napfényben, nagyon célzottan és mértékletesen lehet világítani. Egy stabil statív, lehetőleg fordítható középső oszloppal, hogy minél alacsonyabban lehessen dolgozni, a makrófotózásban elengedhetetlen. Egy változtatható szár-állítás, hogy a statívlábakat nehezen járható terepen is széttárhassuk, nagyon hasznos.
Milyen lehetőségeink vannak?
Az klasszikus makró terület egyben szabvány és kihívás is. A virágokkal és sok más részlettel a természetben (tavaszon és apró jószágon kívül) szó szerint semmi sem fut el tőlünk.
A szerencse az, „amikor az előkészület találkozik a lehetőséggel”. A kép kész volt, már készítettem néhány felvételt, amikor ez a légy körülbelül 2 másodpercre a tökéletes helyre ült. Csak ki kellett váltanom. Canon EOS 5D, Zeiss f4-5,6 100-300 mm közgyűrűs Canon 500D-zal, Gesäuse Nemzeti Park, Ausztria.
Rengeteg időnk van, és végtelenül sok időre van szükségünk - ha csak el is vesszük! Egy jó képért akár egy óráig is az ember heverhet a mezőn. Aki például egy 100 mm-es makróobjektívvel indul a hegyekbe, végtelen sok motivációt tud felfedezni. Ajánlott a természet közelpontjában egy statív, amennyiben lehetséges, fordítható középső oszloppal, hogy a föld közelében is lehessen fényképezni. Nem csak arról van szó, hogy a felvétel ne legyen elmosódott (az új kameráknál egyszerűen végtelenre csavarhatnánk az ISO-érzékenységet), hanem arról is, hogy a képet milliméterre pontosan elkészítsük. A természetben a kreativitásban kizárólagosan résztvevőnek tartom, és ide tartozik egy tökéletes képösszeállítás is, minden fotóstúdióbeli lehetőség ellenére!! Melyik festő vágná le a vásznat a vászonkép befejezése után, csak mert ollók vannak?
Nagyobb kontrasztok alig lehetségesek. Szerencsére a motivum az árnyékban feküdt. Természetesen itt is vágokhatnék mindenféle részt, vághatnék ki részleteket, portréformátumot, négyzetet, stb., de miért? Contax 645, 80 mm-es objektív közgyűrűvel. Londrangar, Izland.
Gyorsabb, spontánabb és statív nélkül is lehet megvalósítani a egy teljes jelenetben található részletek fényképezését. Itt általában csak egy (fontos, szép vagy őrült) részt tartok éles vonallal, és minden más elhomályosul.
Szarvas, ferde, átlós, embertársak elmosódva. Miért ne? Ha tetszik. Az erős széles látószög (17 mm) ellenére a két lány jól kivehető, annak ellenére, hogy nyitott rekeszű (f 4). Canon EOS 1Ds MK III, EF f4 17-40 mm L, Ziegspitz, Bajor-Alpok, Németország.
Nyilvánvalóan ezt a képstílust megfordíthatom: Ahelyett, hogy az előtérbe helyezném az élességet, akkor a háttérre összpontosítok. A puha és absztrakt egyidejűleg vezet, így az ebben az esetben életlen előtér segít belém a képbe.
Ezen felvételen az életlen területek az előtérben viszonylag nagyok. Az élénk, meleg színű zuzmóknak köszönhetően azonban kellemesnek érzem őket. A fókuszmélység mértéke valóban ízlés dolga, és az ilyen jellegű fotóknál az rekeszleborderőltető gomb használata ajánlott. Contax RTS III, Zeiss f4-5,6 100-300 mm, High Göll, Berchtesgadeni-Alpok, Németország.
Az ilyeneknél már szinte mindig lemondok az automata fókuszról. Egyrészt nem akarom folyton állítgatni az AF-mérőmezőket, másrészt a Live-View nagyszerű segítség, amikor a monitoron keresztül precízen kell élesítenem. Végül a tényleges kép következik: Tükrök előlökött felsüllyesztés mellett (hogy elkerüljem a tükrök rázkódását) időzítős kioldót nyomok meg két másodperc előretolással. Amikor csak lehet, ISO 50 vagy 100-on dolgozom statikus motívumok esetén, csak „mozgó” tárgyaknál (a szélben lobogó virágoknál) lépek fel akár ISO 800-ig, hogy rövidebb záridőt érjek el.
Köszönhetően az ISO 400-nak sikerült 1/250 másodperccel megfagyasztanom a szélben enyhén mozgó gyapjúfüvet. Egy meleg reggeli napsugárzásban fürdő sziklafal tükröződött a tóban, ami ezzel szokatlan háttérrel ajándékozott meg. Canon EOS 5D, Zeiss f4-5,6 100-300 mm. Lago Leita, Gran Paradiso Nemzeti Park, Olaszország.
Na és amikor minden virág boldogan lobog a szélben, alternatívákat keresek, amelyek színben vagy formában és struktúrájukban érdekesek.
Contax 645, 80 mm-es objektív köztesgyűrűvel. Quartzes am Schwarzsee, Hohe Tauern, Ausztria.
Close-up-oknál sportakcióterületen általában magasabb ISO-értékeket használok, mivel itt szinte kivétel nélkül állvány nélkül dolgozom. A fényképezés itt spontánabb, gyorsabb és gyakran improvizáltabb, mint a természetfotózásban. A gép keresőjén keresztül közeledem a motivációhoz, megnézem, hogy mennyire közel mehetek (a lencse minimális fókusztávolságával korlátozva), egyszerre tekintem a háttérre és a teljes képösszeállításra. Gyakran azután hasi döntés, hogy csak az előteret élesítem vagy pedig az élesség mélységét az elhomályosítás irányába kitágítom a háttér felé.
Nem mindig kell „várakozásra” élességet állítanunk. Mi az igazán fontos a képben? Itt kezdődik a szabadság és a kreativitás egyaránt.
Canon EOS 5D, EF f1,4 50 mm. A kőnél, Zillertal Alpok, Ausztria.
Pontosan ez az „látás” a kamera keresőjén keresztül hihetetlen szórakozást nyújt nekem. A közelnapló valóban egy fotográfiai felfedezőút és minden esetben jobb, mint polcokat felakasztani.
Végső tippem: Látogasson el a Karwendelbe, és feküdjön le egy virágos rétre, mielőtt a plafon (vagy egy polc) a fejére esik …
Sok sikert a közelnapi fotózáshoz!
