Képszerkesztés (1. rész)
A képszerkesztés tudatos konstrukciója – véleményem szerint – nem tanulható meg kívülről. A „arany arány” és más képszerkesztési szabályok azt próbálják megmagyarázni, hogy miért emelkednek ki néhány fénykép a tömegből; de útmutatóként ne értsék félre, hogy minden fényképet ezek szerint a szabályok szerint készítsenek.
Minden általam ismert fotóművész rendre hangsúlyozza, hogy a képszerkesztést többé-kevésbé ösztönösen végzik. Egyszerűen „a hasból”. Aki viszont a fotózáskor hosszasan gondolkozik a képszerkesztésen, (különösen a koncertfotózásnál) a legjobb pillanatokat hagyja ki.
Azért azonban időnként érdemes néhány gondolatot szentelni a képi kérdéseknek. És a képválogatásnál mindig meg kell kérdeznetek magatoktól, melyik képeitek tűnnek ki – mert valamivel jobbak, mint a többi – és miért: Mi az a kis, de döntő különbség? Aki rendszeresen felteszi ezeket a kérdéseket magának, képessé válik az effektív képszerkesztésre, és hosszú távon jobb lesz. Aki ismeri a bizonyos hatásokat, az a döntő pillanatban is (ösztönösen, a hasérzésére bízva) jobb lesz fényképezni.
Ábra 7.1: Az 1980-as évek kultikus Ska zenekara Madness (legismertebb „fülbemászó”: Our House) 2012. október 24-én tartott berlini koncertjükön a C-Halle-ban. Nem elegendő csak a zenei szakma ismert alakjait lefényképezni. A művészi-kreatív képszerkesztés a képszerkesztés, az expozíció vezérlése és a fókuszálás is a része, ha valaki sikeres koncertfotóssá szeretne válni. Canon EOS-1D Mark IV az EF 2,8/16-35mm objektívvel, a használt gyújtótávolság 35mm. 1/50 másodperc, blende 4,0, ISO 1.000.
(Fotó © 2012: DAVIDS/Sven Darmer – www.svendarmer.de)
7.1 Ne vágd le az gitárt
A koncertfotózás során mindig számos jellegzetes képszerkesztési kihívás merül fel. A gitáros ábrázolása a gitárog tartozik bele. Mely képarány felel meg legjobban ennek a motívumnak? A portréformátum sok szabad helyet biztosít a gitárhúrháború vékony helyére? Vagy inkább a tájkép formátum, amelyben nem ábrázolják a művész lábait? És néha a négyzetes formátum is ideálisnak bizonyul, különösen, ha a fényképet például enyhén ferde horizonttal készítik. Kerülendő azonban az olyan vágások, amelyek „nem formátumokat” eredményeznek; ezek a formátumok jelentősen eltérnek a szokásos formátumoktól (3:4, 2:3, 1:1). Az ilyen fényképek értékelésekor a képnézőben általában kellemetlen érzés fog megbújni; egyszerűen „nem harmonikusak”, mert szokatlanok (és nem felelnek meg az emberek általános nézőpontjának és a látványos harmóniára való igényének).
Ábra 7.2: Ha a gitárhúr a fotón (jobbra) le van vágva, valahogy „béna”-nak tűnik. Jobb, ha teljes egészében lefotózod, ahogy ez a bal oldali képen történt. Alternatív megoldásként azonban négyzetes fotót is készíthettél volna a motívumból. Nikon D3S az 2,8/24-70-mm-Nikkorral, a használt gyújtótávolság 32mm (bal kép) és 52mm (jobb kép). 1/250 másodperc, blende 2,8, ISO 5.000.
(Fotó © 2010: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
Ábra 7.3: A négyzetes képarányt szívesen használom zeneszerző portréknál (különösen gitárosoknál és dobosoknál), mert segítségével könnyen levághatom a felesleges területet (színpad háttér), amely gyakran zavaró hatású. Nikon D800 az 2,8/70-200-mm-Nikkorral, a használt gyújtótávolság 185mm. 1/250 másodperc, blende 4,5, ISO 1.000.
(Fotó © 2013: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
7.2 A bosszantó mikrofon
A mikrofon és a mikrofonállvány olyan tárgyak, amelyek – az elhelyezkedéstől és a kéz tartásától függően – vagy (néha nagy) részeket takarnak el a szólóénekesek arcából, vagy pedig sötét árnyékot vetnek rá. Mindkettő nem túl szép hatással van a fényképekre, és a koncertfotós feladata ezért az, hogy olyan szemszöget válasszon, amely ezt megakadályozza vagy legalábbis enyhíti.
Mivel általában alulról, a sajtóárok felől, fentről (a színpadon lévő előadóművészek felé) fényképezünk, világos, hogy a mikrofon problémája ezt tovább fokozza.
Vannak olyan kéztartások is, amelyeknél az énekes keze (vagy legtöbbször a rapperé) oly mértékben takarja a zenész arcát, hogy használható portréfotó nem készülhet. Legalábbis azoktól a szemszögektől, amelyek előre néznek a zenész irányába.
Ábra 7.4: Itt pechem volt: Az előrefelé irányuló reflektor miatt az előretől (a művész arcára oldalról nézve) ez nem mutat kielégítő fényképeket, mert az árnyékvetítés az ajak- és állrészre megakadályozta, hogy a portrét sikeresnek ne lehessen nevezni (az árnyékvetítés „eltorzítja” az előadóművész arcát).
Jan Delay koncertje augusztus 20-án, 2010-ben, a Ruhr-i Sátorkertben, Bochum/Witten-ben. Nikon D3S az 2,8/24-70-mm-Nikkorral, a használt gyújtótávolság 36mm. 1/2500 másodperc, blende 3,5, ISO 5.000.
(Fotó © 2010: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
Ábra 7.5: A mikrofon és a mikrofonállvány sokszor okoz problémát a koncertfotósoknak. Gyakran túl sok részt takarnak el az arcokból vagy csúnya árnyakat vetnek a művész állára és nyakára. Ha a fotós azonban (mint ezen a fényképen) kissé ferde szögben helyezkedik el a énekes előtt, a problémák igazán minimálisak. Ha azonban közvetlen előtte áll, a mikrofon túl sokat takar az arcából. (Jobb megértés érdekében képzeljétek el a következő fotónál, hogy a kamerapozíció egy kicsit balra lett volna elmozdítva, így a fotós közvetlenül az énekes előtt állt volna… A frontális látvány az alsóról felvett perspektívával együtt nem eredményezett volna használható eredményt). Patrice & Shashamani Zenekar koncertjén 2005. november 17-én, Berlinben.
(Fotó © 2005: DAVIDS/Sven Darmer – www.svendarmer.de)
Ekkor jobb az elhelyezést változtatni és az énekest(ek) oldalról, de még mindig előre fényképezni.
Megjegyzés: Az énekes(ek), akik jobb kézzel tartják a mikrofont, legelőnyösebb, ha őket függőlegesen bal oldalról (az énekes szemszögéből nézve) fényképezik. Ha őket függőlegesen jobb oldalról (ismét az előadó szemszögéből) fotóznák, nemcsak a mikrofon, hanem az előadó keze is (vagy az ő) arcát fedné. Balkezes énekes(ek) esetén ugyanez a helyzet, csak éppen fordítva.
7.6 ábra: Jobbkezes énekesek esetén a fényképezési pozíció függőlegesen bal oldalt nem olyan optimális, mert a mikrofon mellett az énekes kéz is zavarhatja az arcot (lásd a bal oldali fotót). Egy jobboldali álláspont előnyösebb lesz. A jobb oldali fotón én jóval jobb oldalt a számos kedvező profilfotót készíthettem, ahol a mikrofon sem zavar. Tim Bendzko koncerten 2012. augusztus 24-én. Nikon D4 1,4 / 85mm-Nikkorral. 1/400 másodperc, blende 3,2, ISO 3.200.
(Fotó © 2012: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
Megjegyzés: Ha az átvett állás nem optimális eredményekhez vezet, érdemes megváltoztatni, még akkor is, ha ezáltal értékes időt veszítenek. Inkább kevesebb felvételt készítsenek, viszont jobb minőségben (a képalkotás szempontjából), minthogy csak közepes fotókat készítsenek.
7.3 Néha részleteket is érdemes megörökíteni
A koncertfotósok általában csak a (legismertebb) sztárok fotózására koncentrálnak. Legjobb esetben még a zenekart egészében is dokumentálják. Mindkettő a fényképek kereskedelmi-szerkesztési felhasználásának szempontjából érthető. A szerkesztőségek nem kérik a művészek második vagy harmadik sorát, hanem kizárólag a zenetörténet legismertebb művészeit.
Azonban a eladási lehetőségeket jelentősen növelhetjük, ha további hangulatos képeket készítünk az eseményről a színpadon és mögötte, valamint a koncerttermekből is.
Főleg a részletek, például a hangszer fotói alkalmasak arra, hogy valamilyen (semlegesebb) formában nyilvánosság elé kerüljenek. Legyen szó koncertek általános vizualizálásáról, CD-borítóról vagy egyszerűen csak egyáltalán a (a képen ábrázolt hangszerhez kapcsolódó) zene jelképeként. Például egy elektromos gitár az egyetemesen ismert jelkép a rockzenének.
7.7 ábra: A részletek sokszor többet elmondanak, mint az „egész”. Emellett gyakran könnyebben „eladhatók”, mivel sokoldalúbban felhasználhatók, mint a művészportrék (azonban nem a szerkesztői részen; ott a művészportrék természetesen keresettebbek, mint az absztrakt részletfotók). Nikon D3S 1,4 / 85mm-Nikkorral. 1/160 másodperc, blende 2,2, ISO 1250.
(Fotó © 2011: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
7.4 A művészek mimikáját megörökíteni
A koncertfotózás akciófotózás. Egy lendületes show fényképei és akrobatikus táncelemek ugyanannyira keresettek, mint hangulatos felvételek remek fényhatásokkal a háttérben. Mindazonáltal a jó fotósoknak külön figyelmet kell szentelniük az előadók mimikájának megörökítésére, mert az gyakran többet mond ezer szónál.
7.8 ábra: „Uuuhps ... elrontottam valamit?” tűnik fel a gitáros a Bochum Total-Fesztiválon. Az előadók mimikájának megörökítése teszi változatossá és érdekessé a koncertfotózást. Rossz és unalmas lenne, ha az összes zenész koncertjeiken csak cool és érdektelenül állna a színpadon. Nikon D800 2,8 / 70-200mm-Nikkorral. 1/500 másodperc, blende 4,5, ISO 800.
(Fotó © 2013: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
Igazi öröm és lelkesedés az rajongók üdvözlésétől, koncentrált gitározás, megkönnyebbült arcjáték vagy az érzelmekbe beleolvadó zene mind olyan pillanatok, amelyeket érdemes fotográfiával megörökíteni.
7.9 ábra: Mennyire elszántan lép fel Cecilia Bartoli (itt, Berlin Filharmonikus koncertjén 2007. november 17-én), ezt egész jól lehet látni ezen pillanatfelvételen.
(Fotó © 2007: DAVIDS/Sven Darmer – www.svendarmer.de)
Megjegyzés: A koncertfotózás nemcsak egy fantasztikus koreográfiából, bonyolult színpadtechnikából, kifinomult fényjátékból vagy lendületes táncelemekből él. Különösen azok a művészportrék, amelyeket a képnézők a legjobban néznek meg.
Ha a sztárok a színpadon nem csak professzionálisan betanult mozdulataikat és arcukat mutatják egy merev „hivatalos” (általában mindig azonos mosolygós) maszk formájában, hanem néha őszintéket, nem bejátszott reakciókat is, a koncertfotós jogosan lehet büszke, hogy különleges („intim”) pillanatot sikerült megörökítenie.
Végül is a zene iránt érdeklődők és rajongók szeretnének egyszer látni/ismerni az igazi „embert” a felszín alatt.
7.10 ábra: Sunrise Avenue koncerten a ZFR-ban Bochumban 2012. augusztus 27-én. A gitáros összpontosított-kínlódó arcjátéka elárulja, mennyi szenvedéllyel zajlik itt a zene. Nikon D4 1,4 / 85mm-Nikkorral. 1/1000 másodperc, blende 2,5, ISO 2500. Blend prioritás (Időautomatika).
(Fotó © 2012: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
7.11 ábra: Dobolni kemény, izzadtságtól nedves munka. Különösen, ha közvetlenül egy (forró) fényvető előtt ülsz. Azonban az is mutatja, hogy a zenészek teljes erőbedobással játszanak, gyakran a mimika. Ez mutatja a szenvedélyt, amit a művészek a zenéjük iránt éreznek. Nikon D800 2,8 / 70-200mm-Nikkorral 180mm-es gyújtótávolságon használva. 1/400 másodperc, blende 4,0, ISO 800.
(Fotó © 2013: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
7.5 A művésszel való szemkontakt megtartása
Emberek fényképei (különösen a hírességek, mint például a zenészek fényképei) a legintenzívebben hatnak, amikor az ábrázolt személy közvetlenül a kamerába néz. Úgy érzi a képnéző, mintha a zenész rá nézne. A közvetlen szemkontakt azonban szerencsés véletlen, amit minden koncertfotós örömmel, ugyanakkor hevesen (ilyen szemkontakt sosem tart tovább egy másodpercnél) elfogad.
Azonban kerülendő a közvetlen szemkontakt aktív kikényszerítése, például azzal, hogy a művésznek a színpadon integetünk vagy más módon megpróbáljuk felkelteni a figyelmét, mert ilyesmi zavaró hatással van, és elvonja a zenészek figyelmét. Ha ennek következtében a koncert tökéletessége rövid ideig zavart lesz vagy egyébként megszakad, akkor a fotós a biztonsági személyzettel kerül kapcsolatba (ha észlelik a zavarást).
Ábra 7.12: Mindig is emlékezetes, amikor egyes zenészek rám néznek a kamerába. Ez a szemkontakt valami személyesnek hat, és végül is a zenész így néz közvetlenül a későbbi képnéző szemébe. Ennek a művésznek az elragadt-örömteli arckifejezése azért volt, mert ezen a koncerten az én művészi módon lakkozott Nikon D4 kamerámat használtam megfelelően lakkozott objektívvel (erről a fotókról a következő linken találhatók: www.pimpyourcam.de). Nikon D4 1,4/85 mm-Nikkorral. 1/1600 másodperc, rekeszérték 2,0, ISO 2500.
(Fotó © 2012: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
Ábra 7.13: Énekes Roger Hudgson koncertje a berlini Admiralspalastban 2013. május 14-én. A zenészek a színpadon folyamatosan közvetlen szemkontaktust keresnek a közönséggel az reakciók láthatóságáért. Ilyenkor előfordulhat, hogy a szemkontakt néhány fotóst is érint. Canon EOS-1D X EF 2,8/400mm. 1/250 másodperc, rekeszérték 2,8, ISO 2.500.
(Fotó © 2013: DAVIDS/Sven Darmer – www.svendarmer.de)
Tip: Ha adódik a lehetőség, hogy az egyik zenész ránéz a kamerába, akkor mindenképpen rögzítsd ezt a pillanatot, még ha nem is tökéletesek a kép összetevői. Jobb egy nem teljesen sikerült képkeret vagy egy alulvilágítás, mint az elszalasztott lehetőség egy olyan képre, ahol a sztár közvetlenül a kamerádba néz.
7.6 Fotózás ködhasználat közben
A köd és a világítás szorosan összefügg a koncerteken. Fontos tudni: a fény egy por- és ködmentes teremben nem látható (csak akkor válik láthatóvá, ha egy tárgyon keresztül halad). Az effektíven megvilágított fénycsíkok, amelyek a koncerteken annyira jellemzőek, nem lennének jelen, ha nem lenne mindig a ködgépek működésben. Csak így érvényesül a megfelelően kivetített fény! Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy habár a fotósok számára elengedhetetlen a köd (a hatásosan megvilágított színpad érdekében), egyidejűleg ügyelnie kell arra, hogy a köd ne takarja el a zenészeket és ne zavarja meg a tiszta látást.
Ábra 7.14: Blackmail koncertje 2013. július 12-én. Az énekes portréja az utolsó pillanatban: Amikor beköszönt a köd és eltakarja a zenekar tagjait, akkor csak várakozhatunk a fotósok – amíg a ködössávok ismét el nem tűnnek. Itt éppen néhány felvételt tudtam készíteni, mielőtt a köd megint eltakarta volna a tiszta látást. Általában egy banda énekesének cseréje azt eredményezi, hogy az együttesnek fel kell vennie a harcot a rajongók elfogadási problémáival. Ez nem így van a Blackmail esetében: Az énekes, Mathias Reetz 2010 óta tagja a zenekarnak, és az együttes („Németország legismertebb indie-rock gyöngyszeme”; 1994-ben alakult) élettel telibb, mint valaha, amit 2013 nyarán a sikeres Bochum Total-szabadtéri fesztiválon bizonyított! Nikon D800 2,8/70-200 mm-Nikkorral, 200 mm-es gyújtótávolság használatakor. 1/320 másodperc, rekeszérték 5,6, ISO 800.
(Fotó © 2013: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
7.7 A fénykegelyek eredetét mutatni
Mint már említettük, a fényjáték egy koncerten nem lenne ilyen kiemelkedő fontosságú a koreográfia keretében, ha közben a köd használata nem teszi lehetővé a fénykegelyek láthatóvá válását. A fotók, amelyeken ugyan a fénykegelyek nagyrészt látszanak, de nem mutatják be a fények eredetét, „kiforrott” és „nem tökéletes” hatást keltenek.
A képnéző (nem tudatosan) elvárja, hogy a fénykegelyek mellett a vakukat is lássa az ábrán. Tehát figyeljetek erre a képalkotásnál!
Ábra 7.15: Nem szép látvány, ha a fénykegelyeket nem az eredetétől (a fényforrástól) keresztül fotózzuk le. Levágottan lefényképezve valahogy zavaró hatást keltenek. Természetesen sosem lehet az összes vakut, mint fénykegely eredetét, lefotózni; de legalább az egyik legfontosabbat (legerősebbet) meg kell próbálni. Nikon D3S 2,8/24-70 mm-Nikkorral, 28 mm-es gyújtótávolság használatakor. 1/500 másodperc, rekeszérték 2,8, ISO 5.000. Rekeszprioritás (időautomatika) spot mérési móddal.
(Fotó © 2010: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
7.8 A képösszeállítást (is) az fényekhez igazítani
Aki nem csak dokumentálni szeretné a koncertet, hanem kreatív módon is megjeleníteni, elkerülhetetlen, hogy elgondolkozzon, például egy zenekar tagjait hol kell lefényképezni. Nem mindig szükséges azonban saját álláspontunkat elhagyni ehhez. Gyakran egy kis felvételi szögváltoztatás már elegendő ahhoz, hogy a művész például közvetlenül egyik fénykegel előtt legyen lefényképezve.
Ezek a kis perspektívaváltoztatások (általában testünk oldalirányú mozgatása elegendő az álláspontunk megtartásával) annál hatékonyabbak, minél közelebb van hozzánk a fényképezendő zenész a színpadon.
Ha a személy, aki meg kell fényképezni, távolabb van, akkor álláspontváltoztatásokra van szükségünk.
Ábra 7.16: A H-Blockx (itt énekesükkel és a zenekar alapítójával, Henning Wehland az egyik fénykör előtt) koncertje 2010. augusztus 31-én a bochumi/witteni ZFR-en. Nikon D3S 2,8/24-70 mm-Nikkorral, 70 mm-es gyújtótávolság használatakor. 1/640 másodperc, rekeszérték 2,8, ISO 6.400.
(Fotó © 2010: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
Ne feledje el a zenekar csoportképét
Nem egyszerű megvalósítani, de szinte elengedhetetlen, hogy az összes zenekari tagot egy (csoport)képen el lehessen helyezni.
Gyakran csak a zenekar "előembereit" fényképezik a sajtófotósok. Ebben a sajtárok előtti pontban, közvetlenül a sztár előtt mindig sűrű tömeg és lökdösődés van azért, hogy a legjobb felvételi pozíciót megszerezzék.
Ennek ellenére a teljes zenekar fotóinak is különleges értéke van; és ez nem csak akkor fontos, ha új tagokról van szó. Próbáljátok ezért meg minden koncerten legalább egyszer elkészíteni a teljes zenekar jó (együttes) fényképét!
Esztétikailag az mindenképpen kihívást jelent, mivel az egyes zenészek nem feltétlenül rendezett sorban állnak (kivétel például: Kraftwerk; de sok fiú- és lányzenekar is, ahol a táncos koreográfia bizonyos rendet követel a fellépés során).
17. ábra: Sok zenekarnak van 1 vagy 2 legfontosabb tagja, míg más zenészek állandóan cserélődnek (példa: BAP). Általában elég csak az előembert lefényképezni. A másik zenekari tagok fotói (vagy a vendégzenészek) általában nem (szerkesztőségekhez stb.) eladhatók. Azonban vannak olyan zenekarok is, ahol érdemes megpróbálni minden tagot lefényképezni; lehetőleg egyetlen fotón összegyűjtve. The Temptations (itt Berlinben, 2007. november 2-án tartott koncertjükön) bizonyára ide tartozik, még akkor is, ha az alapítás éve, 1960 óta már régen nem létezik. Az ő nevüket 1999-ben vették fel a Vocal Group Hall of Fame-be.
(Fotó © 2007: DAVIDS/Sven Darmer – www.svendarmer.de)
18. ábra: Ha a zenekari tagok olyan tempósan mozognak, mint a Culcha Candela (itt Bochum/Wittenben, 2011. augusztus 20-án tartott koncertjükön), akkor nem egyszerű egy olyan képet készíteni, ahol az összes 6 zenekari tag rajta van (és még lehetőleg más zenészek/táncosok sem takarják el). Jelenlegi tagozatukban Johnny Strange, Itchyban, Larsito, Mr. Reedoo, Don Cali és DJ Chino szerepel (a fotón a jobb hátsó sarokban látható). Nikon D3S 4,0/24-120-mm-Nikkor objektívvel, 24 mm-es fókusztávolsággal. 1/400 másodperc, 4,0 rekeszérték, ISO 3.200.
(Fotó © 2011: Jens Brüggemann – www.jensbrueggemann.de)
Jegyzet: Sok koncerten a zenekar a végén összekapaszkodva egymás mellett a közönség előtt meghajol. Ideális motívum egy teljes zenekari fotóhoz. Azonban csak kivételes esetekben (például az "ingyen és a szabadban" fesztiválokon) lehetséges az utolsó dalok fotózása. A koncertek általában még mindig azt jelentik, hogy a fotósok csak az első három dal alatt készíthetnek felvételeket.
7.10 Ne feledje el a dobos sem
Egy zenekari tagot nagyon gyakran elfelejtenek a fényképészek: a dobost! Ez valószínűleg azért van, mert egész idő alatt a koncert során a "dobfülkéjében" ül, és ellentétben a többi zenekari taggal nincs lehetősége arra, hogy a színpadon előtérbe kerüljön. A dobos koncentráltan és hatékonyan dolgozik – általában "show" nélkül (kivéve, ha lenyűgöző dob-szólót ad elő).
A legtöbbjük - miközben teljes testben dolgoznak - fotogének, ezért mindig figyeljetek rájuk is, amikor a koncerten fotózol.
