A 07 - Holdfogyatkozások fényképezése

A Telihold nem sötétedik teljesen, amikor belemerül a Föld magvárnyomába. Ilyenkor gyakran sápadtan, vöröses rézként világít.

7. rész: Holdfogyatkozások

Amikor a Hold áthalad a Föld árnyékán, bekövetkezik egy holdfogyatkozás. Ez csak akkor lehetséges, ha a Nap, a Föld és a Hold a megnevezett sorrendben pontosan egy vonalban vannak. Ennek révén világossá válik, hogy egy holdfogyatkozás alapvetően csak a Telihold fázisában lehetséges.

Bár 29 nap, 12 óra és 44 perc intervallum alatt elérhető a Telihold helyzete, nem minden alkalommal következik be holdfogyatkozás, mivel a Hold pályája kb. 5 fokkal eltér az Erdfolyostól. Ez azt jelenti, hogy sok esetben a Telihold vagy épp északi vagy déli irányban halad el a Földárnyék mellett, anélkül hogy fogyatkozás következne be. Csak akkor, ha azonos időben érkezik északra vagy délre az egyenesen áthaladó Holdpálya, miközben éppen Telihold van, éri el az Föld árnyéka. Ezeket a Holdpálya pontokat ‘sárkány pontoknak’ nevezik, mivel az ókori Kínában úgy hitték, hogy egy sárkány megpróbálja bekebelezni a Holdat a bekövetkező holdfogyatkozáskor.

A Hold- és Napfogyatkozások bizonyos időszakokban ismétlődnek. A legismertebb a sáros-ciklus, amely szerint minden 18 év és 10,3 vagy 11,3 nap (attól függően, hogy hány szökőév van közöttük) után a Nap és a Hold relatív helyzete ugyanaz. Ezt már az ókori Babilónia kaldeusainak ismerték (i. e. körülbelül 750 évvel a mi időszámításunk kezdete után), bár nem minden fogyatkozás látható a Föld egy adott pontjáról. Szerencsére több Saros periódus párhuzamosan fut egymással, így nem kell 18 évet várni egyetlen fogyatkozásra.

Globális szinten a Napfogyatkozások (lásd a „Csillagászati- és Égboltfotózás” sorozat 8. részét) gyakoribbak, mint a holdfogyatkozások. Azonban egy adott Földi helyszínről tekintve a megfigyelhető holdfogyatkozások gyakoribbak, mivel egy holdfogyatkozás bármelyik féltekéről látható, ahol a Hold a horizont felett van, míg a Napfogyatkozás csak egy korlátozott sávban követhető, amelyet átöleli a Hold árnyéka. Az elmúlt században 228 napfogyatkozás, de csak 147 holdfogyatkozás volt.

A holdfogyatkozások esetében három formát különböztethetünk meg: A félárnyékos, a részleges és a teljes holdfogyatkozás. Ehhez először nézzük meg a következő ábrát, amely azt mutatja be, hogy hogyan jön létre egy holdfogyatkozás:



Ábra a holdfogyatkozás kialakulásának szemléltetésére. (1) a Föld, (2) a Hold és (5) a Hold pályája a Föld körül. A napfény pontosan balról jön és létrehoz egy magvárnyságot (3) és egy félárnyatot (4). A távolságok, méretek és szögek nem arányosak. A Föld fotója lett felhasználva (© NASA).

A félárnyék azért jön létre, mert a Nap nem pontszerű fényforrás, hanem kiterjedése van. A magvárnyom területeiről a Nap már nem látható, mivel a Földtel teljesen be van borítva, míg a félárnyékban a Nap csak részben van a Föld által takarva.



A Földről nézve a Holdtól való távolság a mag- és félárny között a következőképpen fest: A félárnyból álló gyűrűvel körülvett magárnyom (2) kör alakú felszínt jelent (1). Ez egy szemléltető ábra, mivel ezek a árnyeletek az égen láthatatlanok. Csak egy holdfogyatkozás időszakában válnak részlegesen láthatóvá! Az arányok nem a valóságnak megfelelők.

A Holdpálya elhelyezkedésétől függően ennek az árnyékjátéknak egyik következő egyik eset következhet be:



Ábra a felárnyékos holdfogyatkozás (1), a totális holdfogyatkozás (2) és a részleges holdfogyatkozás (3) szemléltetésére.



Félárnyékos holdfogyatkozás

A Hold pályája során csak a félárnyékba halad. Egy ilyen fogyatkozás megfigyelése nehéz, mivel a Telihold csak kis mértékben sötétedik. A szabad szemmel gyakorlatilag nem látható, mert a sötétedés minimális. Legfeljebb, ha a Hold nagyon közel kerül a magvárnyaghoz, akár egy minimális sötétedést is láthatunk annak a oldalnak azon a részén, amelyik a legközelebb van a magvárnynak.

Totális holdfogyatkozás

A Hold teljesen belemerül a Föld magvárnyomába.

Részleges holdfogyatkozás

A Hold bár belemerül a Föld magvárnyomába, de egész idő alatt nem teljesen, így a Hold egy része nem a magvárnyagben, hanem a félárnyékban található.

Mivel a Hold az ábrán fehér vonalakkal jelölt vonalak mentén halad keresztül a Föld árnyékában, a totális holdfogyatkozás minden kezdődik és végződik egyik félárnyékos, ill. részleges fázissal. Egy részleges holdfogyatkozás is ugyanígy kezdődik és végződik félárnyék sötétedéssel.

Ha a Hold teljesen belemerül a Föld magvárnyomába, nem tűnik el teljesen, hanem titokzatos, vöröses vagy barnás árnyalatban áll az égen. Ekkor érhető el a totális holdfogyatkozás csúcspontja - lenyűgöző látvány! A Vöröses elszíneződés az Totalitás alatt az Erdatmoszférától ered. Egyrészt úgy működik, mint egy prizma, és inkább az elnyeli a fehér napfény kék részeit, mint a pirosakat. A beárnyékozott Hold azonban nem jelenik meg kéknek, mivel ugyanazok az elnyelt kék részek nagyon sokkal jobban szóródnak és abszorbeálódnak a porrészecskékben és légnemű molekulákban, mint a vörösek. Ugyanezen okból látszik a tiszta égbolt kéknek. A gyengülés és szórás következtében kevesebb kék fénnyel és több vörös fénnyel éri el a Holdat a magvárnyomban. Hogy a teljesen beárnyékolt Hold milyen fényesen tűnik az égen és milyen pontos színe van, az nem jósolható meg, hanem a jelenlegi Föld légköri állapottól függ. Így a nagyobb vulkánkitörések utáni és ezzel járó föld légkörének porral történő meggazdagodás közepes sötét holdfogyatkozások várhatók. Az Erdatmoszféra egy másik hatása, hogy a magvárnyom pereme nem éles vonalat képez, így nehéz meghatározni a be- és kijutás pontos időpontját a magvárnyomból másodpercenként.

Az érdekes dolog a teljes holdfogyatkozás kozmikus árnyékszínjátékában az is, hogy milyennek látnánk, ha nem a Földön lennénk, hanem a Holdon. Egy Holdon lévő megfigyelő a fekete (új) Földet látná az égen, a Hold légköre hiányában a csillagos égbolt közepén, és körbevéve egy világos piros vagy vörösbarna koronggal. Ha a Nap nem központi az Földgolyó mögött, a korong aszimmetrikus megjelenést mutatna, ahol a Nap legközelebb van a Föld széléhez.



A totális holdfogyatkozás látványának vázlatos szimulációja a Holdon lévő megfigyelő szemszögéből. További részletek a szövegben.



A Totalitás időtartama, amikor a Hold teljesen a Föld magjának az árnyékában van, a fogyatkozástól függően változik, főleg attól függ, hogy a Hold halad-e központi rendezkedésben, vagy csak a mag és a perem között. Egy központi átkelés esetén az összes Totalitás időtartama egy óra és 45 perc. Ha hozzáadjuk a részleges fázist a fogyatkozásnak, akkor az időtartam 3,5 óra. A fogyatkozás időtartama a félségárnyék-fogyatkozást is beleértve hat óra is lehet.

Fényképezés szempontjából legjövedelmezőbbek a teljes és részleges holdfogyatkozások, míg a félségárnyék-fogyatkozások csak csekély figyelemre tarthatnak igényt.

A következő táblázat felsorolja az Németországból megfigyelhető holdfogyatkozásokat 2025-ig:

A táblázat tartalmaz egy oszlopot, ami az egyes holdfogyatkozások fotótémáját szándékozza értékelni. A "+" jelzi a jó, az "o" az átlagos, a "-" a kevésbé megfelelő lehetőségeket.



A táblázat rámutat arra, hogy Németországban a holdfogyatkozás-vadászok számára nehéz időszakok köszöntöttek. A következő teljes holdfogyatkozás, amelyet (az árnyéknak az egész átmérőjén való átjárásra vonatkoztatva) végig lehet követni, csak 2015. szeptember 28-án lesz. Ránézve a teljesen beárnyékolt holdra és fényképet készítve, legkorábban 2011. június 15-én nyílik lehetőség úgy, hogy a hold azonban a totalitás elérését követően kel fel és a totalitás végén, 100 perccel később, legalább tíz fok magasságban lesz.

Aki utazásra kész, legkorábban 2010. december 21-én lesz lehetősége egy teljes holdfogyatkozást az egész lefolyásában lefényképezni. Az úti cél Nyugat felé kell, hogy irányuljon, például az amerikai kontinensen.

Holdfogyatkozások fényképezése

A Hold nagy és részletes leképezéséhez hosszú gyújtótávolságra van szükség. A Hold ábrázolásmérete a fényképezőgép szenzorán számított első közelítéssel az alábbi képlet alapján adódik:

gyújtótávolság [mm] osztva 110-gyel.

Egy 300 milliméteres objektív gyújtótávolság esetén a Hold mindössze 2,7 milliméteres lesz, míg 1000 milliméteres gyújtótávolságnál már 9,1 milliméter. Ezzel a képlettel meg lehet határozni, hogy milyen gyújtótávolságot kell használni a teljes Hold formátumban történő megörökítéséhez: Egy kamera esetén, amelynek 1,6-szoros besvételési tényezője van, nagyjából 1500 milliméteres gyújtótávolságra van szükség, míg a 24x36 milliméteres szenzorral rendelkező teljes formátumú fényképezőgépek esetén az igényelt gyújtótávolság akár 2500 milliméter is lehet!



Méretösszehasonlítás: Balra a 300 mm-es, jobbra a 2000 mm-es gyújtótávolsággal elkészített elfedett Hold. A fényképezőgép egy tükrösreflexes volt egy 24x36 mm-es szenzorral („teljes formátum“). Mindkét fotót nem vágták meg.



Ha nem állnak rendelkezésre ilyen hosszú gyújtótávolságú objektívek, akkor egy asztrofotós távcső gyakran a legköltséghatékonyabb megoldás. Egy tükörreflexes kamerához csatlakoztatható, ha a távcsőnek van egy 2 hüvelykes átmérőjű okulárcsatlakozója. Ekkor csak egy úgynevezett T2 adapterre és egy 2 hüvelykes csatlakozóhüvelyre van szükség. Mindkét rész gépes, nincs bennük optika, ezért megfizethető áron beszerezhetők. A fényképezőgépet az okulár helyett a távcsőhöz rögzítik, miközben a távcső optikája az objektív szerepét tölti be. Egy ilyen konfiguráció esetén a fokális fényképezésről beszélünk - a távcső gyújtótávolsága egyben az effektív felvételi gyújtótávolság is.

Bár az objektíveknek és a távcsöveknek is vannak olyan optikai komponensei, amelyek megnövelik az effektív gyújtótávolságot. Az objektíveknél ezek telekonverterek, amelyek a fényképezőgép és az objektív közé szerelhetők és a gyújtótávolságot, a modelltől függően, 1,4 vagy 2-szeresére növelik. A 1,4-es megnövelési tényezővel rendelkező telekonverterek esetén egy teljes fényértéket veszít, vagyis a fényképezési időt meg kell duplázni egy konverter nélküli fényképezéshez képest. A 2-es megnövelési tényezővel rendelkező konverterek esetén már két fényértéket veszítünk, és a fényképezési idő megnégyszereződik. A távcsövekhez hasonló rendszerek is léteznek, csak ott „Barlow lencséknek” nevezik őket, amelyek 1,5-ös és 5-szörös megnövelési tényezőkkel vannak kaphatók.

Ugyanakkor tartsa észben, hogy az összes gyújtótávolság-növelési lehetőség szinte elkerülhetetlenül az általános képminőség romlásához vezet, mivel az esetlegesen meglévő optikai hibák a „nagyításra” is kihatnak. Az objektíveknél az optikai hibák enyhítése érdekében az objektívet egy vagy két teljes fényértékkel lehet lezárni. Különösen kritikus, ha két telekonvertert egyszerre használ. Ez csak akkor működik jól, ha az objektív rendkívül jó képfelbontással rendelkezik, és a telekonverterek is kiváló minőségben vannak gyártva, talán az objektívhez hangolva. Kritikus lehet a zoomobjektívek és a telekonverterek kombinációja is, mivel sok ilyen objektív már önmagában is a teljesítményhatárán van, és a kép további nagyítása egy konverterrel már nem teszi láthatóvá az extra részleteket. Ez az korlátozás csak a nagyon magas minőségű zoomobjektívekre nem vonatkozik.

A T2 adapter balra, a Canon EOS bajonettel, középen a 2 hüvelykes csatlakozóhüvely:

Digitális tükörreflexes kamera, amelyhez rögzített T2 adapter és a becsavart 2 hüvelykes csatlakozóhüvely. Mindkét részben nincs lencse.

A 2 hüvelykes csatlakozóhüvely pontosan illeszkedik a legtöbb távcső okulárkivezetésébe.





Ebben a pontban szeretném leírni három különböző forgatókönyvet a holdfogyatkozás fotózásához. Emellett további kreatív megközelítéseket is kínálunk, amelyek közül néhány megtalálható a „Példák” fejezetben.

1. Részlegesen elfedett Hold
   
   
2. Teljesen elfedett Hold
   
   
3. A fogyatkozás folyamatának dokumentálása egy fotómontázzsal
   
   Mindhárom esetről az alábbiakban lesz szó.
   
   

Részlegesen elfedett Hold

A Hold részlegesen elfedettnek számít, amikor a Hold felszínének egy része már a Föld árnyékában van, míg a megmaradt rész továbbra is közvetlen napfényt kap. Egy részleges holdfogyatkozás során ezt az állapotot az egész fogyatkozás folyamán tapasztalhatjuk, ha eltekintünk a félárnyék fázisától. Egy teljes holdfogyatkozás során a Hold részlegesen elfedett megjelenik azelőtt és azután, hogy a teljes fázis lezajlott.

Alapvetően a részlegesen elfedett Holdat pontosan ugyanazzal a technikával és beállításokkal kell fényképezni, mint az elfedetlen Holdat az különböző fázisaiban. Bár a „Félhold” fázisban nem láthatók kráterek a fény-árnyék határán, ahogyan azt egy „igazi” Félhold esetében látnánk, mert a fény még mindig frontálisan éri a Holdat, a fotótechnika ettől nem érintett.

Ez azt is jelenti, hogy teljesen normális holdfázisok is használhatók a közelgő fogyatkozás gyakorlási felvételeire. A Hold különböző fázisainak lefényképezése ideális felkészülés egy közelgő fogyatkozás esetén hibák elkerülése céljából. Minden részlethez kérem, keresse fel a „Csillagászati és égboltfotózás” sorozat 5. részének útmutatóját („A Hold fényképezése”).



Részlegesen elfedett Hold; a Holdgömb majdnem fele már a Föld árnyékában van. Az, hogy a Hold fény-árnyék határán nem láthatók kráterek, megkülönbözteti ezt a felvételt egy normál holdfázis fotójától, és bizonyítja, hogy egy fogyatkozás során készült, mégpedig 2003. május 16-án, 4:30-kor.

Az előre haladó elsötétülés dokumentálása érdekében több felvétellel kell dolgozni. Fontos, hogy a már kiválasztott expozíciós beállításokat megtartsa minden kép esetében, mivel a még világos helyen lévő holdterületek fényessége nem vagy csak minimálisan változik, függetlenül attól, hogy éppen a még nem elsötétült Teliholdat vagy egy keskeny "sarlat" holdat vesz fel képen a teljes elsötétülés előtt vagy után. Azzal a kivétellel, hogy csak akkor kell az expozíciót módosítani, ha beáramló vagy távozó magasfelhő vagy egy erőteljesen csökkenő vagy növekvő horizonti magasság hatással van a hold fényességére.

Fontos: Ha szeretné fotózni a bevonulás kezdetét, akkor régóta hirdesse meg a felvétel sorozatát, legjobb már 45 perccel az elméleti magépütközés előtt, hogy az első képek mindenképp egy még teljesen normális Telholdat mutassanak. A befejeződés után adjon még 45 percet az elsötétülés elméleti végére az expozíciós sorozat folytatására. Az ok a magépütközés szélén lévő rendkívül homályos határsávban rejlik, amely jóval az elméleti elsötétülés kezdete/vége előtt gondoskodik a Telhold enyhe oldalsó elsötétedéséről.

Tipp: Még akkor is érdemes kísérletezni jóval hosszabb expozíciós idővel, amikor a Hold felszínének részei még napfényben vannak. Ezáltal sikeres lehet a már a magépütközés alatt lévő területek láthatóvá tétele és a vöröses elszíneződés bemutatása. Elfogadható a még nem elsötetült területek túlexponálása.



Ez a részben elsötétült Hold fotóján nem a Hold felszínének világos területére, hanem a sötét, a magépütközési árnyékban már lévő helyre lett expozíció beállítva. Az árnyékfelhők nem zavaróak, hanem gazdagító hatásúak. 2008. augusztus 16., 23:02 MESZ, 1200mm fókusztávolság 1:8 rekeszérték mellett, 2 másodperc expozíciós idő ISO 1600-nál.



A következő animáción jól látható, milyen változatosak lehetnek azok a képek, amelyeken változtatjuk az expozíciós időt részleges elsötétülés közben:

http://www.astromeeting.de/moon/080816MoFi3.gif

Az animációhoz készült egyedi felvételek mind 2008. augusztus 16-án, pontosan 23:14 MESZ-kor készültek. ISO 1600 mellett az expozíciós időt 1/20 másodperctől egészen 6 másodpercig változtatták.

Teljesen elsötétült Hold

Amint a Hold teljesen belép az Föld magépütközének árnyékába, a fényereje olyannyira csökken, hogy nagymértékben emelni kell az expozíciós időt és/vagy az ISO-értéket. Nem lehet egyértelműen megmondani, hogy melyik expozíció megfelelő, mert sok mindentől függ, például a Hold árnyékba süppedésének mélységétől, a Hold magasságától a horizont felett, az időjárási viszonyoktól, és végül a Holdat meglepetésszerűen még elérő maradványfény mennyiségétől.

Egy nagyjából irányadó érték az expozíciós idő 4 másodperc ISO 800-on és 1:11-es rekeszértéknél.

Ezek a hosszú expozíciós idők olyanok, hogy a Hold látszólagos mozgása miatt homályos fénykép fenyeget, ha a fényképezőgép rögzítve van egy fotóállványon és nem követi a mennydörgést. Az alábbi táblázatban megadjuk a maximálisan megengedett expozíciós időket az egyes fókusztávolságokhoz, hogy éles képek készüljenek anélkül, hogy követésre lenne szükség:

A táblázatból kitűnik, hogy a 4 másodperces expozíciós idő az említett példában követés nélkül homályos képet eredményezne a teljesen elsötétült Holdról. Ha az ISO-értéket 3200-ra emeljük (2 fértéknyi nyeremény) és a rekeszt 1:5,6-ra (szintén két fértéknyi nyeremény), akkor elérünk nem a 4-hez, hanem a ¼ másodpercig, amely megfelel az 500 milliméteres fókusztávolsághoz. Azonban egy 500 milliméteres rekesz 1:5,6-os objektív (vagy egy teleszkóp ezekkel az adatokkal) már egy tekintélyes technikai eszköz.

Az éles fotók elkészítése hosszú fókusztávolságok esetén haladó montering elengedhetetlen, amely a Hold mozgását követi. Az ilyen monter használatát részletesen leírjuk az „Asztronómiai és eget fotózás” című tutorial sorozat 9. részében.

A teljesen elsötétült Hold fényképezése problémát jelenthet, mivel majdnem monokróm motivumról van szó, amelynek az automatikus fehéregyensúly és az expozíciómérő problémát okozhat.

Ezért feltétlenül ajánlott a következő beállítások:

• Exponálási program: Manuális ("M")

• Fehéregyensúly: Nappali fény, "Nap" szimbólum, 5200 K

• Fájlformátum: RAW, ami lehetővé teszi a fehéregyensúly utólagos korrigálását szükség esetén

Az expozíció különösen bonyolult, mert körültekintően meg kell figyelni, hogy a vörös csatorna ne legyen túl expozícióban. A kamera automatikus expozíciómérése ezen a ponton sikertelen lenne, mert a piros csatornát nagy mennyiségű jel éri el, míg a kék- és zöldcsatorna élesen lecsökken. Az automatika egy "kompromisszumot" keresne, és magával a piros csatorna túl expozícióját elfogadná. Ezért fontos a manuális expozíciós beállítással dolgozni és az eredményeket azonnal felülvizsgálni a felvétel után. A három színkanál hisztogramját külön-külön kell értékelni, amelyet az értenek csaknem akkor lehet megtenni, ha megfelelő konfigurációkat állít be és átállítja a "Fényesség"től a "RGB"-re a hisztogram megjelenítésénél:



A kamera beállítása annak érdekében, hogy minden három színkanál – piros, zöld, kék – külön hisztogramként jelenjen meg a példa alapján Canon EOS 5D Mark II esetében.

Ez a beállítás segítségével lehet olyan expozíciót elérni, amely lehetővé teszi a vörös csatorna bőséges expozícióját anélkül, hogy a hisztogram a jobb szélen "megütné", ami túl expozíciónak felelne meg.

A következő példában egy 2008. február 21-én, egy Canon EOS 40D-vel készített bejelentkező sötétedésű Hold fotójának segítésével ítéli meg az egyes színcsatornák helyzetét. Először a nyers kép:



A sötétedésű Hold, amelyet 2008. február 21-én, 5:12-kor MEZ időzónában rögzítettek egy Canon EOS 40D-vel. Egy 1200 mm-es fókusztávolságú távcsőt használtak 1:12 rekeszérték mellett. A felvétel ideje 10 másodperc volt ISO 400-on, miközben a távcső követte a Hold mozgását az égen.



Most elemezzük az egyes színkanálokat külön-külön, beleértve a hisztogramokat is. A Photoshopban megtekintheti a színkanálokat a Window>Channels paranccsal, és a megfelelő színkanálra kattintva.

A színkanalak megjelenítése a Photoshopban:

A vörös csatorna jól néz ki, és a hisztogramra vetett pillantás megerősíti a helyes expozíciót:

A zöld csatorna más. Szigorúan véve alulexponált, ami a hisztogram általi megerősítést is jelenti; már közel a hangsúlyozási skála közepéhez ér véget:

A kék csatorna helyzete még rosszabb. A túlzottan alulexponáláson túl erős képzajnak és összességében alacsony jelzintnek van kitéve, amit egy vörös, majdnem monokróm motívumnál várható is.





Világossá válik, hogy csak a vörös csatorna mutat szép képet. Már a zöld csatornánál is látszik az alulexponálás, míg a kék csatorna csalódást okozó képet nyújt.

Ha egy ilyen fotót RGB-képként továbbélezünk, akkor a zöld és a kék csatorna képzajja jelentősen észrevehetővé válik.

Először egy élességet nem kapott nyerskép részlete:



A nyerskép részlete, még életlen.

A kép élesebbítése a Photoshop parancsával Filter>Sharpen>Unsharp Mask...

A élesítés eredménye egy meglehetősen zajos kép.

A zaj elkerülésének egyik módszere az, hogy csak a vörös csatornát élesítjük, míg a zöld és kék csatornát elhomályosítjuk.





Először csak a vörös csatornát mutattuk be, majd hívtuk meg a Filter>Sharpen>Unsharp Mask... parancsot, és ugyanazokat a paramétereket használtuk, mint az előző példában.

A zöld csatornát nem élesítettük, hanem - ellenkezőleg - elhomályosítottuk a Photoshop parancsával Filter>Blur>Gaussian Blur... A 2,2-es sugár mérsékelt elhomályosítást eredményez.

A kék csatornát, ahogy a zöld csatornát is, elhomályosítottuk, azonban 3-as sugárral, ami erősebb elhomályosítást jelent.



Az egyes színkanálok szelektív élesítésének vagy elhomályosításának eredménye, miután mindhárom színkanál egyszerre normál RGB-képként volt megjelenítve, további mérsékelt élesítésnek vetették alá.

Az egyes színkanálok szelektív élesítésének vagy elhomályosításának (jobb képkivágás) a befektetett munka megérte: Az általános élesítés eredményéhez képest a kép sokkal kevésbé zajos, ugyanakkor hasonló élességű.

A sötétedés folyamatának dokumentálása egy montázzsal

Ugyancsak csábító lehet egy holdfogyatkozás időbeli fejlődését több felvétellel bemutatni. Ez alkalommal hagyja szabadjára a kreativitását. Az alábbi megjegyzések hasznosak lehetnek:

Ha egy sorozat ábrázolja a folyamatot, az egyes felvételek közötti időközök mindig azonosak legyenek, ha az időjárási körülmények ezt lehetővé teszik. Kezdje a sorozatot a fogyatkozás előtt 45 perccel, és folytassa a sorozatot a fogyatkozás vége után 45 perccel, hogy biztosítsa, hogy a felvételek az éppen nem látható sötétedés nélküli Holdat is tartalmazzák.

Felhők megjelenésekor elvetendők az összefüggő fotósorozat tervei, és helyette próbálja meg a felhők réséket kihasználni a lehető legjobb egyedi felvételek érdekében. Ne hagyja, hogy a kisebb felhők elbátortalanítsák Önt, mert akár a sötétedésfotó egyedi varázsát is adhatják!

A montázshoz minden engedélyezett, amely tetszik. Ha azonban egy tájképet használna háttérként a szerelvényéhez, javaslom, hogy vegye figyelembe a következő szempontokat.

Képfelirat: Világosan és egyértelműen jelezze a képfeliratban, hogy a kép egy montázs, és nem valós felvétel. Ez az etika diktálja a fotográfiában. A "gyártott" asztrofotókat nagyon gyorsan le lehet leplezni olyannak!

1. Képszög
   
   A Holdfényképek és a tájképfotók felvételi gyújtótávolságának azonosnak kell lennie (egy széles látószögű lencsével rögzített tájkép a Hold telefotós felvételeivel természettől idegen hatást kelt).
   
   
2. A Hold orientációja a horzonthoz viszonyítva
   
   Vagyis: szükség esetén forgassa el a Hold felvételeket a helyes pozícióba.
   
   
3. A fényképek távolságai
   
   Amíg a Holdfelvételek készülnek, a Hold tovább mozog az égen. Ideális esetben a Hold egyes felvételeit úgy kell elrendezni, hogy ez a mozgás hűen legyen ábrázolva.
   
   
4. A Hold magassága a horizont felett
   
   Ez legjobb esetben egybevág a valósággal.
   
   
5. A felvétel helye és időpontja…
   
   … a tájképek és a Holdfotók esetén egybe kell essen. Ajánlott kerülni, hogy Holdfogyatkozás felvételeket illesszen be egy „archívum” tájképfelvételbe.
   
   Nem mindig lehet minden öt pontot figyelembe venni. Például akkor, amikor a Hold a fogyatkozás alatt nagyon magasan áll az égen. Ha a Hold magasságát a tájkép felett hűen szeretné ábrázolni, akkor nagyon kicsinek kellene ábrázolni, és a részletek felismerhetősége szenvedne. Ilyen esetben azonban próbálja meg figyelembe venni a többi pontot.
   
   A következő gyakorlatban ön saját maga hozhat létre egy ilyen montázst. Töltse le a „MoFi_Arbeitsdatei.zip” gyakorlati fájlt, csomagolja ki az archívumból. Ebben négy fénykép található: „MoFi00.jpg” -tól „MoFi03.jpg” -ig. Nyissa meg egyszerre a négy képet Photoshopban.
   
   A fényképek mindegyike egy 600 mm-es telefotósnál készült Abenbergben (Nürnberg közelében), a 2008. augusztus 16.-i részleges Holdfogyatkozás alatt. A tájképfelvétel expozíciós ideje 4 másodperc volt 4-es rekeszértéknél és ISO 400-nál, a Holdfotóké pedig 1/30, 1/30 és 3 teljes másodperc volt 4-es rekeszértéknél és ISO 1600-nál.
   
   A Hold olyan magasan állt az égen, hogy nem lehetséges nagy méretben és a vár mellett egy képen elhelyezni. Ezért be akarjuk illeszteni a tájképbe a tudatában, hogy a magassága a horizont felett már nem lesz valósághűen ábrázolható.
   
   Először váltson a „MoFi01.jpg” képre a Photoshop „Ablak>MoFi01.jpg” parancsával, amely a magjárakásba való belépés utáni időt (21:53 CEST) mutatja.
   
   
   
   Minden négy gyakorlófájl, egyidejűleg megnyitva Photoshopban.
   
   

Most kattintson az rétegpárkányon (ha láthatatlan, jelenítse meg a F7 billentyűvel) az egyetlen „Háttér” néven jelzett rétegen a másodlagos (általában a jobb) egérgombbal. Válassza ki a megjelenő parancssorból a „réteg másolat…” lehetőséget.



A rétegpárkány az „Háttér” rétegen történő jobbkattintás után.

Ekkor megjelenik egy párbeszédpanel, ahol Célként ki kell választani a „MoFi00.jpg” dokumentumot (a tájképfelvétel).



Photoshop párbeszédpanel „Réteg másolása”. A piros nyíl mutatja a területet, ahol a „MoFi00.jpg” dokumentumot ki kell választani.



Váltson most a tájképfelvételre a Photoshop „Ablak>MoFi00.jpg” paranccsal, ami most már két rétegből áll.



A „MoFi00.jpg” fájl jelenleg nem látszik tájképi háttérképként, mert egy második réteg (rétegpárkányban piros nyíllal jelölve) felette van.

A felette lévő réteg „Háttér másolat”, amelynek áthidaló módja most „Normál”-ról „Világosítás”-ra kell változtatni. Ez a rétegpárkányon történik.



Amíg az „Háttér másolat” felső réteg van kiválasztva, ki tudja választani az „Éjszakai” bejegyzés jobb oldalán található nyílra (felső nyíl). Ekkor megnyílik egy legördülő menü, ahol ki kell választani a „Világosítás” áthidaló módot (alsó nyíl).

Válassza ki a Mozgatás eszközt Photoshopban (V billentyű) és helyezze el a Holdat az Ön által kívánt helyre a vár fölé.



Egér húzásával vagy a négy kurzorbillentyű („kurzorbillentyűk”) lenyomásával helyezheti el a felső réteget, ha korábban a Mozgatás eszközt választotta.

Ugyanezzel a módszerrel másolja be a „MoFi02.jpg” képet egy új rétegként a „MoFi00.jpg” tájképfelvételbe. A MoFi02.jpg 22:36 CEST-kor készült, amikor a fogyatkozás már megkezdődött.

Az új réteg elhelyezése:





Az azonos játszma megismétlendő a „MoFi03.jpg” képpel, amely 23:10-kor készült CEST szerint, amikor a fogyatkozás a csúcspontjára ért. Hosszabb expozíciós időt kapott a Hold olyan területének láthatóvá tételéhez, amely a Föld árnyékában található.

A negyedik és utolsó réteg elhelyezése:

Az összes három Holdfelvétel elmozgatása után az eredmény így nézne ki:



Kész felvétel, amely különböző rétegeit a Photoshop „Réteg>Háttér ötvözése réteggé” parancsával egy réteggé lehet összevonni.



Ezen montázs „áldozatának” vállalni kellett a következő engedményeket: Először is a Hold magassága a horizont fölött nem felel meg a valóságnak, másodszor az egyes fogyatkozási fázisok távolságai jelentősen lerövidültek annak érdekében, hogy egy nagy Holdábrázolást lehetővé tegyenek a tájképpel való arányban.

Példa felvételek

Ez a felvétel a „bevezető kép” volt ehhez a útmutatóhoz. 2008. február 21-én 4:39-kor készült Közép-európai idő szerint a Garda-tó közelében Olaszországban. Egy átalakított Canon EOS 400D-t használtam, ahol az IR szűrőt eltávolították a szenzor elől. Ez általában csak a gázfelhők fotózásakor hasznos, de ebben az esetben egy élesebb képhez vezetett, összehasonlítva a 40D eredményeivel.

A fényképezőgép optikai része egy 1200 mm-es fókusztávolságú távcső volt 1:12 rekesznyílásnál, az expozíciós idő 8 másodperc volt ISO 400-on.

Ez a felvétel is a 2008. február 21-i teljes Holdfogyatkozást mutatja. A Teljesség befejezése után röviddel (4:50-kor Közép-európai idő szerint) a Hold egy kis része már a Napfényben van. Az expozíciós idő 6 másodperc volt, az összes többi információ megegyezik a fent említett képpel.

Ez a fotó ábrázolja a 2007. március 3-i teljes Holdfogyatkozás teljes menetét, szintén Olaszországban, a Garda-tó közelében egy extrém hosszú, 3 óra és 45 perces expozíció formájában. A Teljességben teljesen elsötétült Hold vöröses árnyalata jól látszik a fényes vonal közepén. A kép egy filmes anyagú kamerával készült, de nincs oka annak, hogy egy ilyen felvételt ne próbáljon meg valaki digitális fényképezőgéppel is.

Ismeretes felvétele az 2007. március 3./4-i Teljességről, 0:15-kor Közép-európai idő szerint készült egy Canon EOS 1Ds Mark II és egy 600 mm-es objektívvel 1:5,6 rekesznyílásnál. Az expozíciós idő 2 másodperc (Hold) és 60 másodperc (Csillagtér) volt ISO 400-on, míg a kamera egy csillagászati szabályzaton követte. Egy teljes Holdfogyatkozás ritka lehetőséget nyújt, hogy a Holdat sok csillag övezetében mutassuk be, amelyeket általában a Hold fényessége elhomályosít. Eredeti terveimet, hogy részletes felvételeket készítsek a sötétedő Holdról, el kellett vetnem, mivel a levegőmozgás rendkívül rossz volt, és a kép erősen "hullámzott". Gyorsan döntöttem ezért át és úgy döntöttem, hogy a helyzetből a legjobbat hozom ki.

Szerencse a szerencsétlenségben az 2006. szeptember 7-i részleges Holdfogyatkozás fotózásánál. Sikerült lefotózni a már részlegesen elsötétült Hold felkelését, de már pár perccel ennek a fényképnek a készítése után esni kezdett az eső. Gyorsan leszedtem a felszerelést, egy Canon EOS 1Ds Mark II-vel és egy 300 mm-es objektívvel, aminek a fókusztávolságát 2-szeres telekonverterrel 600 milliméterre növelték. Az expozíciós idő 1/6 másodperc volt ISO 400-on és 1:11 rekesznyitásnál.

Kollázs az 2001. január 9-i teljes Holdfogyatkozás egyedi felvételeiből:

Ez a Hold félsárkányfogyatkozásának fotója, 2006. március 14-én az éjszakán. Általában a félsárkányfogyatkozások alig észrevehetőek, de ebben az esetben a Hold nagyon közel került a Föld szélső árnyékhegységéhez, csak 200 kilométerre! A nem elsötétült Hold és a Fogyatkozás csúcsa közötti hasonlítás (bal oldalon 2006.03.14. 22:50, KEZ, jobb oldalon a Fogyatkozás csúcsa: 2006. 03.15. 00:47, KEZ) egyértelmű fényességcsökkenést mutat egy helyen.





Itt található egy figyelemre méltó kollázs a 2008. augusztus 16-i részleges Holdfogyatkozásról, amelyet Anthony Ayiomamitis készített Görögországból. Különböző egyedi fázisokat "megfelelően" rendezett, így a Holdárnyék peremének nagyobb szektorát lehet látni:

http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap080820.html