Vázlatjel: 
Nicht selten sind es lediglich Kleinigkeiten, die aus einem belanglosen Foto einen „Hingucker“ machen. Und oftmals sind es nur kleine Fehler, die verhindern, dass aus einem Durchschnitts-Foto ein Meisterwerk geworden ist. Das Beachten beziehungsweise Vermeiden solcher kleinen - aber wichtigen - Dinge macht dann den entscheidenden Unterschied aus, und an dieser Stelle möchte ich Ihnen einige dieser Tricks, die ich mir im Laufe meiner Tätigkeit als Erotikfotograf selbst angeeignet habe, verraten. In diesem Beitrag sollen dem Leser folglich die Anregungen vermittelt werden, wie sich durch das Beachten von scheinbaren Kleinigkeiten Akt- und Erotikfotos in ihrer Wirkung deutlich verbessern lassen, bzw. dafür sorgen, dass die entsprechenden Fotos vom Betrachter überhaupt erst als professionelle Ergebnisse anerkannt werden.
Eine solche Aufzählung von Tipps und Tricks hat immer den Charakter des Willkürlichen und kann niemals als vollständig bezeichnet werden; vielmehr sollen an dieser Stelle daher Punkte angesprochen werden, die mir in meiner langjährigen Praxis immer wieder aufgefallen sind und von mir daher als besonders wichtig angesehen werden.
Beachten Sie jedoch, dass derartige Schwerpunkte stark vom persönlichen Arbeitsstil und der verfolgten Bildaussage sowie vom Verwendungszweck der Fotografien abhängig sind. Und achten Sie zukünftig auch auf andere, hier nicht aufgezählte Dinge, die Ihnen selbst in Ihren Fotoshootings - positiv oder negativ - aufgefallen sind!
Előkészületek
Egy dologban minden bizonnyal egyetértenek az aktfotósok: Az aktmodellek bőrén lévő nyomásnyomokat minden áron el kell kerülni, amelyek olyan szoros ruhadarabok miatt keletkeznek, mint a melltartó, bugyi, sportzokni, farmer vagy túl szoros óraszíj, mivel ezek a nyomásnyomok tönkretennék még a (egyébként) legjobb aktfotó képi hatását. Mivel a nyomásnyomok rendkívüli kitartással bírnak, a modellnek már körülbelül két órával a fotózás kezdete előtt le kell vetnie a szűk ruházatot és ékszereket. Természetesen ezek a zavaró nyomásnyomok később eltávolíthatók egy képszerkesztő programban, mint például a Photoshop, de miért kellene több munkát végezni, mint amennyi szükséges?
Ha a modell nem vette volna le idejében a bugyiját ennek a fotónak a kezdetekor, most láthatná a fotón a csúnya nyomásnyomokat, ami bizonyára tönkretenné ennek az erotikus felvételnek a báját.
Nem kevésbé fontosak a női modellek borotvált hónaljai. Bár nem minden néző helyez hangsúlyt erre a testápolás területére, az általános közép-európai szépségfelfogás miatt az aktvételből hagyományosan kihagyott borotválkozott hónaljat előnyben kell részesíteni.
Képzelje csak el ezt a fotót borotválatlan hónaljakkal ... Nem lehetne jobb érv a borotválkozás és a testápolás mellett a fotózás előtt, igaz?
Testfestés
A hetvenes évektől kezdve az aktfotográfiában egyre több hagyományos művészeti forma került elő, mely az emberi test festésével foglalkozik. A fotós és a sminkes képzeletének találkozása olyan szinergiákat eredményezhet, valamint súrlódásokat is („Túl sok szakács rontja a...!“). Ezért elengedhetetlen, hogy az embereket kifestés előtt a teljes csapat bevonódjon a fotók koncepciójába. Ezáltal kiküszöbölhetőek az eltérések, és a testfestés és az aktfotózás közötti „illeszkedés” megvalósítható. És az aktmodell is, aki lehetőség szerint a testén (kivéve természetesen a fejbőrt) borotvált, hosszú együttműködésből profitál a testfestéseknél, mivel a testfestéses pózolás tapasztaltan könnyebben megy (a modell kevésbé érzi magát meztelennek).
A modell kifestéséhez kellő időt kell számolni. Egy profi testfestés akár három órát is igénybe vehet, így az erre rendelkezésre álló helyiséget tényleg eléggé fel kell melegíteni. Vegye figyelembe, hogy a modellnek ennek az időnek nagyjából mozdulatlanul kell tartózkodnia; ezután a pózolás a fotókamerának tiszta öröm...
Sminkesek alkalmazása
Nem mindig lesz lehetséges egy profi sminkes vagy sminkes bevonása a tervezett felvételekhez. Sok esetben az aktfotográfiában is teljesen elegendő, ha a modell maga sminkel.
Annak érdekében azonban, hogy a modell kisugárzása és természetes szépségpotenciálja teljes mértékben kiaknázható legyen, márpedig a sminkesek és hajstílusok közreműködésére teljességgel szükség van. Különösen az aktfotózásban a beauty stílusú felvételeknél ezek a kreatív szakemberek szolgáltatásai igénybe vételezték, ám elegendő időt kell számolni a sminkelésre és a hajrendezésre. Általában két óra idő szükséges erre.
A figyelembe kell azonban venni, hogy minden korának megvan a megfelelő sminkje, és éppen ezért ezen a területen a szakemberek gyakran a legújabb trendet preferálják, és ennek következtében már néhány év múlva az adott korból készült felvételek csak a sminkjük alapján felismerhetőek.
Ennek esetleg akadályozhatja terveit, amely időtálló fotókat szándékozik készíteni, és hamar elavulhatnak. Ugyanígy vonatkozik a modellek frizurájára és az esetlegesen használt kiegészítőkre is.
A sminkesek feladata, hogy az adott kornak megfelelően sminkeljenek. Ez a fotó egy 2006. januári felvételt mutat. Nézze meg összehasonlításképp azokat a képeket, melyeket 25 vagy 30 évvel ezelőtt készítettek: Csodálkozni fog, hogyan lehet könnyen felismerni a képek idősebb korát csak a smink alapján!
Igényelt időtartam
Az aktfotózás során mindig érdemes hagyni egy előzetesen nem szükséges időkeretet, hogy a fotózás ne váljon időháborúvá, hiszen ilyen körülmények között a jó eredmények pusztán szerencse talán.
Megdöbbentő, hogy milyen sok kellemetlen helyzet előfordulhat, csak azért, hogy megnehezítsék a fotósok dolgát: a modell elkésik, késik a vonat, dugó van az A46-oson, a fotózás közben esik az eső, annak ellenére hogy más időjárás-előrejelzések szólnak, sétálók pont azon a napon döntenek úgy, hogy erre a napra választják éppen ezt az amúgy elhagyatott erdőséget, stb. Ezeket nem lehet kizárni semmiféle precíz előkészülettel sem, csak egy elégségesen nagy időtartam beiktatásával lehet védekezni a kellemetlen meglepetések ellen (minimum 60 percet javaslok).
Csak akkor lehet megfelelően koncentrálni a modellre és bizalmat építeni, ha elegendő idő áll rendelkezésre.
„Tökéletes“ modellek
Azok az idők, amikor a személyt nem lehetett levágni egy jó képről, már (hála az égnek!) elmúltak. Az aktfotóknál sem feltétlenül kell a modell arcát mutatni a képen. Sőt, még az arc kihagyásával (és ezzel együtt egy személyazonossággal) még fokozható is a kép üzenete. Azért lehet ez, mert a kép nézője most maga hívott felő, hogy (az ő) értelmezését vigye be az aktképbe.
Bár ezen a képen nem látható az - egyébként nagyon szép - modell arcát, mégis van lenyűgöző ereje a felvételnek. Ha a képmondat illik hozzá, akkor nyugodtan hagyja ki az arcot és használjon egy szűk képvágást.
Ez a szándékos „elhallgatás” más testrészekre is vonatkozhat, így a kép nézője nagyobb teret adhat az elképzeléseinek. A néző most a részleges látvány ismert modellt vettük munkálódni, és így tökéletes ideálissá emeli.
Az lehet valószínűleg drasztikus, amit Nicole-lal ezen a képen tettem: karokat és lábakat levágtam, ami 15 évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. És mégsem tűnik úgy, mintha hiányozna valami a felvételen.
Más az, amikor a szépség-aktfotózástól eltérünk, és a modell (az átlagos) teste a természetes meztelenségében és szépségében fotózni kívánunk. Ebben az esetben a fotográfusnak mindenképpen részletesen meg kell beszélnie a kép ötletét a modelllel, mivel az ilyen aktfotózás sok bátorságot igényel a modelltől azzal, hogy a meglévő szépségideáltól eltérően fotóztasson.
Pózolás-tanácsok
Gyakran csak a sok apró részlet különbözteti meg a professzionális módon elkészített aktfotót az amatőr (vagy rosszabb: kínosan ható) aktfotótól. Ezek a részletek gyakran fontosabbak, mint egy lenyűgöző helyszín vagy a legszebb modellek kiválasztása. Egy jó aktfotós az (szinte) bármilyen modelllel (szinte) bármelyik helyszínen (szinte) bármilyen világítás mellett kifejező aktfotókat tud készíteni.
Ennek az ötletnek tényleg spontán jutott eszembe egy Düsseldorf-i utazás során, valójában hazafele a fotózásról a stúdiómba. Egyszerűen csak leszorítottam az út mentén, és hozzáértem a záráshoz. Több időm már nem volt, mert blokkolta egy kijárat és egy dühö SK, aki nem szívta az erotikus művészetet, annyira idegesítve, hogy végül továbbhaladtam ...
A legfontosabb „apróságok” közé tartozik az akt- és erotikus fotográfiában a megfelelő póz kiválasztása, amit a modellnek a kamera előtt kell felvennie. Itt figyelembe kell venni, hogy nincsen „megfelelő” póz: egy póz akkor alkalmas (megfelelő), ha hangsúlyozza a kívánt képalakitást, legalábbis nem ellenkezik vele. Mivel az aktfotózás általában mindig a szépségfotózásért is zajlik, a megfelelő póz kiválasztásánál arra is figyelemmel kell lenni, hogy a testét a lehető legelőnyösebben mutassák be, amely ideális esetben már a súlytalan és elegáns benyomását kelti.
Ideális esetben úgy kell kinéznie, mint ha a modell súlytalanul lebegne a térben, mintha repne - de akkor is, ha éppen nincs trambulin a rendelkezésére …
A szépítkezés fontos része, hogy a kész fotón ne lehessen látni a modellnek az erőfeszítését, amit ez jelent neki vagy neki. A kép nézője csak azt látja a "tökéletes világban", az "erotikus álomban". Valójában ezért kérték. Egyáltalán nem volt digitálisan eljátszva.
A 33 éves modell egy rövid ideig tényleg lógott egyik acélgerendán, amely a műterem galériáját állította a mennyezet alatt. Az utolsó létra, amit gyorsan el kellett húznom, mielőtt lefényképeztek, segítette neki, hogy megkapja a gerendát.
Nehézséget jelent, amikor két modellt kell egyszerre irányítani, hogy mindkettő egyformán előnyös - és szexi - legyen. Ez azt jelenti, hogy a modelleknek általában meg kell húzódniuk a fotón látható ráncok nélkül.
A legtöbb problémát az aktfotósoknak általában a modellek lábai okozzák. A legelőnyösebb, ha kb. 45°-os (vagy 315°-os) szöget alkotva a fotós tengelyével fényképezik őket; ha közvetlenül elöl vagy hátul fényképezik őket, a lábak tőcsavarokká válnak, míg jobb szögből fényképezve nagyok és korbácsosak lesznek.
Fontos figyelembe venni, hogy a modell ujjai ne legyenek behúzva, ami gyakran előfordul, ha a modellt hideg éri, vagy merev az aktfotózás kezdetekor. Ugyanez igaz a lábak ujjaira (összezárt ököl)!
Mint már említettem, mindez apróságok, de jelentős részüket teszik ki a képek hatásának.
Erotika a „Vizes“ Hatás által
Az akt- és erotikafotósok gyakran alkalmazott „trükkje” az erotikus képvilág fokozása a nedvesen csillogó haj és bőr által. Ennek eléréséhez először be kell kenni a modell bőrét olajjal. Én ehhez egyszerű étolajat használok - ez nemcsak olcsóbb, hanapszorra tart a kívánt csillogási hatás, mivel az étolaj, ellentétben az átlagos testolajjal, nem szívódik be a bőrbe. Ezután a bőr és a hajat vízzel permetezik. Ehhez ideálisak azok a permetezők, amelyeket általában szobanövények permetezésére használnak.
Az étolaj előkezelése után a vízcseppek perlik a bőrön, ami erotikus hatást kelt, és szebbnek tűnik, mint egyszerű fény.
A nedves haj is támogatja az erotikus képvilágot. Vigyázzon azonban arra, hogy a modellje ne fázzon, mert a fázó modellek gyorsan elveszítik a kedvüket a fényképezéshez. Ha nem szeretné teljesen magas hőmérsékleten tartani a helyiséget, a legjobb megoldás egy távolsági fűtőberendezés használata, mely körülbelül 2 m távolságra van a modelltől és melegíti őt.
Részletek
A kép kifejező erejének növelése érdekében válasszon néha szokatlanul szűk képvágást; ehhez a legjobbak a könnyű teleobjektívek és makróobjektívek, melyek lehetővé teszik, hogy egyes részleteket (pl. szem, mell, száj, popsi) egészen az 1:1-es arányig telitenyítenek (pl. AF-S VR Micro-Nikkor 2,8/105mm). Ami a fényképezni kívánt részletek megvilágítását illeti, az aktfotográfia más területein, az elektromos világítástechnikai tartozékok teljes skálája rendelkezésre áll.
Továbbá, léteznek úgynevezett gyűrűvillamosságok, melyeket az objektíven elöl helyeznek el, és lehetővé teszik az objektívhez közeli távolság esetén is árnyékmentes megvilágítást a téma számára. Különösen a fogászati fotográfiában alkalmaznak makróobjektíveket, ahol a gyűrűvillamosság már beépítve található a magába az objektívbe.
A modell (női) popsi és mell a valószínűleg leggyakrabban fényképezett részletek az erotikus fotográfia területén.
Azonban a szemek (csábító pillantás!) és száj (éppen nyitott) mennyiségének hatása a képnézőre ne legyen alábecsülve!
Nem megfelelő képháttér
Függően a helyszíntől, az egyes elemek a képháttéren, gyakran kicsik és észrevehetetlenek, kifejezetten zavaró hatással lehetnek a fényképre. Ezek akár az egész fotót is használhatatlanná tehetik, ha nem figyeltél azok jelenlétére a felvételek során. Legjobb esetben a fényképeket még mindig menthetőek, azonban csak bonyolult feldolgozással a Photoshopban. De jobb, ha már a felvételek során az okos vágásválasztással vagy a készített-elrendezéssel az ilyen zavaró elemeket elkerüljük.
Ezekről a tárgyakról van szó, amelyek valahol a háttérben zavaró módon állnak vagy fekszenek, vagy lógnak, mint például a híres konnektor, amelyet a háztartási területen készült aktfotókon mindig lehet látni. További példák a székek lábai, radiátorok, virágcserépek, félbevágott aktatáskák, elektromos vezetékek, a Frieda néni fényképe aranykeretben, a fotókészítés mókuskerekei és még sok más, amit a provizórikus fotóstúdióban zavarónak lehet találni.
Azonban a szabadtéri felvételeknél is figyelni kell az ilyen „zavargókra”: a távvezetékek, hanyagul eldobott szemét, útmutató táblák a botanikus kertben, vagy a napfény-utáni turisták a Fuerteventura strandon, akik háttérként átsétálnak a képen (különösen széles látószögű képek esetén!).
Most nem alapvetően arról van szó, hogy ezeket a példaként felsorolt dolgokat feltétlenül el kell távolítani a háttérből a fotós által. Csak arra kell ügyelni, hogy ezeket tudatossággal bevonjuk a képhátterünkbe; különben el kell távolítani őket (a felvételek előtt, vagy később a Photoshopban). Vagy megváltoztathatjuk a képvágást a helyzet, a fókusztávolság vagy a formátumváltás megváltoztatásával, amely előnyben részesíthető a fotók utólagos retusálása előtt.
Mozgásban lévő modellek
A sportban szokás gyors mozgást mutatni suhintó hatások által. Ezt a technikát a cseh Miloslav Stibor tette magáévá az 1960-as években, amikor saját egyedi személetmódjával filmre örökítette művészi aktfotóival tánclépéseket. Az időtállóan szép aktfotói tele vannak esztétikával, amelyek könnyedséget sugároznak, és majdnem azt lehetne gondolni, hogy Stibor modellei úgy találták meg az utat, hogy kibújnak a nehézségekből... További ötleteket e témában a sport- és színházi fotográfiából meríthetünk.
A repülő hajak lendületességet sugallnak. Az erotikus fotózásban a néző azonban lehet, hogy temperamentumként, "vadászatra" vagy szexuális extázisként értelmezi ezt.
Suhintó hatások
Más az, ha nem a modell, hanem, természetesen egy elég hosszú expozíciós idő alatt, a kamera mozog, például gyors forgatással az óramutató járásával vagy ellenkező irányba, zoomolással, rövid és heves fel-alá rázódással, vagy gyors mozgatással az (csak) egyetlen irányba ("elrántás").
A hatás attól függ, mennyire gyors a mozgás, a típusa (fentebb), az alkalmazott expozíciós idő (ajánlatos expozíciós idők 1/8 másodperctől akár több másodpercig), és a használt fókusztávolság (egy teleobjektív esetében érthető módon egy enyhe mozgás markánsabb suhintó hatásokat eredményez, mint egy széles látószögű objektív esetében).
Én is többször kihasználtam a képaláírás növelése érdekében azt a tényt, hogy az elmosódott fényképek erotikus fotózásban "forróbbak", mert "valóságosabbak"nak tűnnek. Ezt a felvételt 1/8 másodperces zársebességgel készítettem, miközben mozgattam a kamerát. Amikor a két modellnek bemutattam a fotózásunk eredményeit, elámultak, mennyire "szexiké" lettek a felvételek, mert a fotózás közben inkább csendes és unalmas volt...
A digitális fényképezés egyik szépsége, hogy azonnal leellenőrizheti a fényképezőgép kijelzőjén az eredményt kísérletezés során, hogy az megfelel-e a képötletének és elképzeléseinek. Különösen a suhintó hatások esetén nem lehet pontosan előrejelezni a rázkódás fokát és a zársebesség hosszát a kívánt hatás elérése érdekében. Egyszerűen próbáljon ki néhány különböző idő-suhintáskombinációt!
Aktus-szekvenciák
Ideális egy (kisebb) történet elmondására a szekvenciák, azaz néhány egyedi fotó egymás utáni sorozata. Mindenkinek ismerős a sztriptíz-motívum, ahol egy nő (vagy férfi) minden további fényképen egy vagy több ruhadarabot veszít el. A fokozatosan levetkőző modellnek kíváncsivá kell tennie a nézőt a továbbiakra, növelni kell a feszültséget, valamint az előzetes várakozást. Alkossanak ilyen képsorozattal (erotikus!) feszültségteret!
Egyébként a szekvenciáknak nem mindig szükséges "logikusnak" lenniük, hiszen a "vicces" vagy "szürreálisan ható" képsorozatok is leköthetik a nézőt.
Például a sztriptíz-motívum-szekvencia átalakulhat olyan formában, hogy a modell mindig más ruhadarabokat visel...
... vagy hogy mindig ugyanazokat a ruhadarabokat látni, és mindig egy kevesebb látható a fényképen, de minden alkalommal más modell viseli a (megmaradt) ruhadarabokat.
Az egy gyönyörű nő levetkőztetése a leggyakrabban megvalósuló szekvencia az erotikus fotózásban. De miért ne? Ilyen képsorozatok mindig újra és újra gyönyörködtetnek, és gondoskodnak róla, hogy a néző fantáziája szárnyalhasson...
Kreatív kísérletek
Kifejezetten az aktfotózásnak kell új utakat és lehetőségeket találnia a klisék túloldalán, hogy folyamatosan biztosítsa jogosultságát az elavult időkbeli fejletlen emberekkel szemben. Egyszerűen csak szép testek lefényképezése önmagában már nem elegendő az álláspontjának biztosítására a fotográfiában az egyéb területek mellett. Sokkal inkább, mint bármely más fotográfiai részterületen, az aktfotósnak meg kell felelnie a "felvilágosult" társadalom művészeti követelményeinek. Egy aktfotó "csak" a szépség dokumentációjaként gyakran elmarasztalt dolog - míg pl. az állat- és tájképfotográfiától éppen ilyesmi elvárás. És mindazonáltal az új kifejezési formák iránti vágy akár saját belső indításból is fakadhat; legyen az bármilyen véletlen vagy röpke ihlet hatása, ami az eredmény értékét nem kérdőjelezheti meg.
Mindig próbálkozom új dolgokat kipróbálni. Lehet ez egy új nézőpont, egy új fényelrendezési mód (ellenvilágítás!), új kellékek stb. És csak ritkán csalódtam az elért eredményben, ugyanis a végeredményben a képek sokkal érdekesebbek és kreatívabbak voltak, mint az összes korábbi fotográfiám. Ezért itt az én tanácsom: Nyugodtan próbáljon ki valami újat, még akkor is, ha nem tudja elképzelni, hogy az eredmény sikerülhetne! Hogy biztos legyen benne, hogy az egy része a fotóknak "használható" lesz, kezdje a "kötelezettel" (vagyis fotózza úgy, ahogy megszokta, bevált fényelrendezéssel, bevált módon, stb.), majd a 2. részben foglalkozzon a "szabad" (vagyis a bizonytalan kimenetelű kísérletekkel). Meg fog lepődni, milyen rendkívülit tud fényképezni, ha csak átlépi az "árnyékát"!
Ez a fénykép az első egy sorozatból, amelyben megpróbáltam különböző részeit bemutatni stúdióvillanyrendszeremnek - mintha egy fetish lenne -, a fotóimban. Általában gondoskodunk róla, hogy a lámpafejek stb. ne legyenek láthatóak a képen, de én szándékosan be akartam építeni a foto felszerelésem különböző részeit díszletekként.
Bár a nagy vászonszűrőtől a fénytükröződések kerültek az objektívbe és láthatóvá váltak a fotón, nagyon tetszik ez a kép nekem, mert a háttérvilágítás jellege miatt nagyon hangulatos, és egyszerre mutat egy "tipikus" stúdiós helyzetet.
Szokatlan nézőpontok
A fényképezés tulajdonképpen a mindennapitól, a banáltól él. A mindennapit szokatlanul lefényképezni - ez az a művészet, amely figyelmet vonz ránk fotósokra, ami oly fontos általunk végzett munkánkért cserébe. A makrofotográfia éppen ezt a elvet testesíti meg. Az „Erotikus részletek” című fejezetben ismertetett részletes emberi testfelvételek is használják azt az aspektust, hogy a szem megszokta, hogy komplex összefüggéseket lásson és dolgokat globálisan szemléljen. Az ilyen részletek nem maradnak észrevétlenek az emberi szem előtt - csak éppen gyorsan felismerik őket, ezért az expolátogató a részletfotók megtekintését minden - egyébként nem rendelkezésére álló - nyugodtságban élvezi. Hasonlóan viselkednek most azok a fotók is, amelyek valamilyen okból eltérnek a szokásos látásmódtól.
Ebben a fotóban az egyedülálló, széles látószögből adódó szokatlan nézőpont az, amelyből a kanapéon fekvő nőt lefényképezték, és ami az egyébként mindennapos fotót szokatlanul érdekessé teszi. A néző megszokta, hogy a világot a "normális" nézőpontból (mint felnőtt álló ember) szemlélje, és meglepődik, ha az elvárás pozitív értelemben "kiábrándult".
