Vázlatjel:
A különböző megnyilvánulások az erotikus fotográfiában arra ösztönzik az embereket, hogy különböző stílusirányzatokba próbálják rendezni azokat. Természetesen a stílusirányzatok nem mindig határolhatóak el élesen egymástól, és hozzájárul ehhez az is, hogy az idő során a fényképek nagy változatossága változáson megy keresztül; új aspektusok jelennek meg, régiek eltűnnek, ami azt eredményezi, hogy a stílusirányzatok nem határolhatóak el élesen egymástól, és minden katalógusozás emellett hiányos és csak időlegesen érvényes.
A fotográfia egy kreatív kifejező forma számos különböző egyéntől, ami azt eredményezi, hogy különböző eredmények jönnek létre, amelyekből sokszínűségük keletkezik. Éppen ez az, ami vonzóvá teszi, mert ha az összes fényképész ugyanolyan nézőpontot képviselne, ugyanazokat a háttérismereteket a kamera technikáját és a képkialakítást illetően, az eredmények egymással cserélhetőek lennének, és ezzel együtt - végső soron - unalmasak.
Egy másik ok, amiért a katalógusozás nem tekinthető lexikálisan vagy tudományosan helyesnek, az az, hogy az erotikus fotográfiában az eltérő aldiszciplínák rendelése részben szubjektív előítéleteken alapul, amelyeket eltérő személyek eltérő tartalmakkal töltöttek meg. Bizonyára belátjuk, hogy egy nyitott művész „erotika” és „pornográfia” szópárt kissé másképp fog elhatárolni, mint egy bajor katolikus falusi lelkész…
A metodológiai individualizmus megértése szerint az egyes fotósok azok, akiknek szubjektív értékrendjei, személyes tapasztalatai és individualista nézetük alakítják a fotót, és az egyes megfigyelők az oktatásuk és szubjektív, Popper-féle ismeretük alapján egyénileg értelmezik ezt a képet. Más szóval: egy világ lakosságától több mint 6 milliárd főtől azt lehet feltételezni, hogy az "erotika", "romantika" vagy "pornográfia" kategóriákba sorolásakor elképzelhetetlenül sok tartalom keletkezik. A most következő besorolás mindössze iránymutatást ad azoknak az eszközöknek és jeleknek, amelyeket közép-európai keletkeztetnek a 21. század elején alkalmaznak az adott stílusirányzatokban.
Nem mindig egyszerű pontosan meghatározni, hogy mely fotóstílushoz sorolható az adott fotó. Fétis? Provokatív? Játékos? Mindegy, fontosabb, hogy az eredmény tetszik a fotósnak és a modelleknek is!
Portrék
Az erotikus fotográfiában egy történet játszódik le a néző fejében. A saját fantáziája ebben az esetben fontosabb, mint az összes zavarba ejtő részlet közvetlen szemügyre vétele. Emiatt teljesen legitim az is, hogy a portrékat külön irányzatként tüntesse fel az erotikus fotográfiában. Végül is, nem kevés jelet, mint például érzéki szájrés, intenzív, kívánatos pillantás, nedves, vadul az arcra hulló haj, izzadjon fényesen csillogó bőr, csábító mozdulat, mély blúzdecoltázs, lefelé álló vállak vagy egy szűk póló a modern erotikus portrékra jellemzőek.
Ez a portré sem túllicitál a csábító szándék tekintetében - és erotikában sem! -, habár „csak” egy portré. De még akkor is, ha sem a szemérmesség, sem a fenék, sem a mellek, sem a lábak nem láthatók a modellnél, egy kívánatos pillantás, érzéki szájrés, vizes haj és egy ügyesen megkomponált képtér, egy nagyon szűk, egy portré esetében még inkább szűk képkivágással, ahhoz elegendő, hogy egy díva képe jöjjön létre, amely nem hagy hidegen egy férfit és alig egy nőt sem. Az ilyen fotók azonban nem „percek alatt” készülnek el, kissé időre van szükség ahhoz, hogy olyan intenzívan lehessen együttműködni a modellel, hogy ilyen különleges felvételek készüljenek. Ezt a fotót is a kedvenc portréobjektívemmel készítettem, a Mikro-Nikkor VR-S 2,8/105 mm-t használva.
Beauty-felvételek
A beauty fotóknak az a feladata, hogy a modellt a lehető legkedvezőbb módon és az érvényes aktuális szépségideálisoknak megfelelően mutassák be a képen. Ezért mindig jó, ha sminkes bevetése mellett döntenek. Ezeket a fotókat reklámozásra használják (főleg a kozmetikai termékek terén!), a modell portfóliójához vagy a képügynökségek stockfotográfiájához (univerzális felhasználási lehetőségek biztosítják a nagy eladási lehetőséget).
Ezekben a fotókban általában nem egyértelmű az erotika sugallata, ehelyett visszafogottság a cél. Ez az ok is, miért a fotósnak alaposan mérlegelnie kell a használt kellékek szimbolikus jelentőségét. Hogy a fotó ne váltson ki túlzott provokációt, fontos, hogy a modell ne nézzen közvetlenül a kamera felé, hanem inkább romantikusan homályos tekintettel a távolba révül vagy például olyan, mintha felügyeletlen (elfoglalt) munkával foglalkozna.
Egy profi beautyfotóhoz tartozik, hogy a modell tökéletesen legyen sminkelve, ezért ha valóban lenyűgözőt szeretne létrehozni, akkor érdemes egy sminkese szakértelmét is igénybe venni. Figyeljen arra, hogy a sminkesek képességei változóak, tehát ne csak az ár alapján válasszon, hanem figyeljen oda arra is, hogy a sminkesek milyen teljesítményre képesek. Ó, és ne feledje, hogy a beauty modell kezei és ujjai (és körmei!) gondozottak legyenek, ha azok láthatóak a képen!
Klasszikus aktfotózás
A klasszikus aktfotózás időtlent jelent; mindenki azonnal a fekete-fehér, részben drámai világítású testfelvételekre asszociál, ahol a fény és az árnyék az uralkodó képalkotó elemek. Sok híres kép az előző évszázad kezdetéről, például Man Ray 1924-es „Le Violin d'Ingres” vagy a 1930-as „La Prière”, olyan időtlenül vonzóak, hogy még ma is postafotóként vagy művészeti nyomatokként kerülnek értékesítésre. Itt mutatkozik meg igazán egy aktfelvétel minősége, amikor a fotók ilyen hosszan tartó érdeklődésnek örvendenek.
A klasszikus fotózásnak nem kell automatikusan fekete-fehérnek lennie. Fontosabbak a képösszeállítás és a fényvezetés. Az alkotásban található szerkesztések nem szokványosak a klasszikus aktfotózásban. Ha a fény és az (főleg!) árnyék jól használva vannak, elegendő ahhoz, hogy kifejező fotókat készítsenek, melyek évtizedekkel az elkészítés után is időtlenül érvényesek, és az embereket lenyűgözik.
Glamour fotózás
A Glamour fotózásban (Glamour = varázslat) figyelemmel kísérik a modellek tökéletes megjelenését. A Beautyfotózásoktól eltérően itt az erotikus képmondatra különösen hangsúlyt fektetnek. Így az idealizált női szimbólumok fotói többségében a high-end magazinokban a Glamour vagy Pin-up fotózás kategóriába tartoznak. A Glamour csábít és elbűvöl, a Glamour a néző fantáziáját a megfelelő (erotikus!) irányba tereli.
A Glamour arra törekszik, hogy az erotikus vágyképeket keltse a nézőben, ezért a Glamour mindig illúziót jelent, mert a Glamour fotók varázsa nem más, mint a szép látszat, és a gyönyörű modellek tökéletes testei, bár olyan közelnek tűnnek megérinteni, valóságosan oly távol vannak, mint a reklámok, ígéretek és csábítások világának más álmok.
Ezért ha Glamour-stílusú fotókat szeretnénk készíteni, nem hagyhatjuk el az exkluzív díszleteket (luxusnak tűnő helyszínek és kellékek kiválasztása) és a kifinomult kép utómunkálatokat (hogy a modellek bőre és teste hibátlannak látszódjon). A fotótechnikai és világítástechnikai trükkök is segítenek abban, hogy az illúzió a lehető legtökéletesebbnek tűnjön. A modell személyisége, az ember teljesen háttérbe kerül.
A Glamour fotózásban a modellek nem feltétlenül kevesebbet lehetnek meztelenek - de nem is árt… Ékszerek, drága ruházat és gyors autók kiegészítők, amelyekre az erotikus fotóknak „glamoursnak” kell hatniuk. És az sminket is a képmondatnak megfelelően kell választani, tehát lehetőleg foglaljunk jó sminkesnőt a csapatba!
Fetis fotók
A fetis fotóknak nemcsak a szexuális játékok kedvelőinek kell vonzónak lenniük, hanem a fotósoknak is (azonban más okok miatt) a használt kiegészítők széles választéka miatt.
Csizma és kesztyű, lakk és bőr, láncok és ostor megmozgatják a fotósok kreativitását. Az ilyen fotózások eredményei legtöbb esetben nem kevésbé esztétikusak, mint a más stílusirányzatok követésekor.
A fetis fotózás sokszínűségének megismeréséhez ajánlom mindazoknak, akik mélyebben érdeklődnének a témával kapcsolatban, hogy tanulmányozzák az illetékes SM magazinokat. Ezenkívül néhány ismert fotós könyvét is ajánlom, akik a múltban részletesebben foglalkoztak a fetis fotózás formáival, például Eric Kroll és az 1997-ben elhunyt Günter Blum. A „csevezett” fetis fantáziákat még mindig megvásárolható Betty Page posztkártyái is bemutatják, az (még mindig legismertebb) fetis modellje az 1950-es évek amerikai.
Gótikus
Bár a fetis fotózásnak tekinthető, a gótikus stílus az elmúlt években egyre fontosabbá vált. Talán ez a fantasztikus jelmezek sokaságának köszönhető, melyeket a gótikus fotózásban használnak. És bár néhány gótikus modell kicsit „rendkívüliként” sminkel, a smink technikáját általában nagyon jól ismerik, ami a kifejező felvételek szempontjából előnyös.
A gótikus fotózásban a fekete nem csak a kozmetikumok vagy a modellek ruháinak uralkodó színe; a fotósok nagy része azon fáradozik, hogy a gótikus mozgalom sötét és hátborzongató hangulatát átadja fotóiban, így, épp ellenkezőleg, például a Beautyfotózásnál, a Low-key fotók lesznek az első választások.
A modern számítástechnikai és képszerkesztő programok segítségével a számítógépen további manipulációk végezhetők, legyen szó a fényképezett színek sötétebbé tételéről vagy egész - hátborzongató! - világok (fabolttal, teliholdakkal, stb.) hozzáadásáról.
A gótikus rajongók munkaeszközeihez tartoznak a különleges, a múltat idéző jelmezek és fantasztikus stílus. És bár a fekete a domináns szín, a szépség ettől még nem marad számonkérésre várva, mint ezt az Amethysta fényképe is bizonyítja, …
… melyet a 2007-es őszi Nikon Solutions rendezvényen Kölben készítettek.
Provokációk
Az aktfotósok „lázadói” körében különösen kedvelt stílusirányzat a provokáció, amelyet egyértelmű (szexuális) pózokkal vagy az aktfotózás nyilvános helyen (lehetőleg nézők jelenlétében) való megvalósításával érnek el. A képmondat itt mindig egyértelmű, a képmegtekintő sokkosodása pedig kívánatos, ami néhány fotósnál akár öncélúvá is válhat - sajnos.
Az, hogy egyes képmegtekintők szerint itt gyorsan átlépik a határt a pornográfiáig, mindenki számára nyilvánvaló. Az igazi hatás gyakran nem is az „őszinte” nemi jellemzők mutatásából származik; sokkal inkább azon múlik, hogyan (öntudatosan!) mutatkoznak be a modellek, és hol teszik ezt.
A nemek szerveinek nyílt bemutatása valószínűleg egyike a legnagyobb provokációknak - legalábbis a legtöbb ember számára. Ennek ellenére ezeket a fotókat a szokásos képbírálási kritériumok alapján kell megvizsgálni, hiszen nem az a döntő, hogy mi kerül a képre, hanem hogyan.
Akár „nem is annyira nagyon” látszik, csak sejtet, a képmegtekintő fantáziája ezekben az esetekben általában elegendő arra, hogy elképzelje a „maradékot”...
Realizmus
A természetes („realisztikus”) aktreprezentációt a profi fotózásban viszonylag stáció jelentéktelenül kezelték. Ennek az a magyarázata valószínűleg az európai kulturális térben érvényes szépségfogalmakra vezethető vissza, amelyekben a smink nélküli és nem erotikus testábrázolás ellenáll. Hozzájárul ehhez az is, hogy az ilyenfajta fotók kereskedelmi felhasználása elsősorban a gyógyászati-természettudományos területre korlátozódik.
A realizmus azonban nem jelenti azt, hogy a modellek automatikusan nem nézhetnek ki jól, vagy hogy a felvételek ne lehetnének valahogy „szexisek”. Ez a kép például inkább realisztikus stílusban készült, mégis megvan az erotika megfelelő vonzereje.
Szürrealizmus
A szürrealista akt- és erotikus fényképek a létezés és a látszat határán, a valóság és a képzelet között keletkeznek. Ez a bizarr világ arra kívánja ösztönözni a képmegtekintőt, hogy meglepje, elkalauzolja a fantázia világába, és néha arra késztessen, hogy elgondolkodjon.
A Photoshophoz és más programokhoz való képszerkesztés szinte korlátlan lehetőségei kifejezetten alkalmasak arra, hogy a készült felvételeket utólag tovább manipulálják a számítógépen, ezzel még jobban növelve a szürrealista hatást. A mesterek igazi „mesterséges világokat” hoznak létre a számítógépen, amely néha akár több hónapos munkát is jelent egy képért. A legfontosabb kiegészítő eszköz egy megfelelően nagy grafikus tábla (legalább A4 vagy még jobb esetben A3) nyomásérzékeny tollal, ami jelentősen megkönnyíti a kreatív emberek munkát a monitor mögött.
Az egyszerűbb módszerekkel is lehet szürreális hatásokat létrehozni. Ezen a képen, amelyet hagyományos digitális (tehát alapértelmezett beállításokkal) módon a Nikon D3 készített a stúdiómban, a Photoshopban az Gradációs görbék (Kép - Alakítások - Gradációs görbék) eszközt használtam többször is meghajlítva és torzítva, hogy ezt a szokatlan elidegenítést létrehozzam.
Romantika
A romantikus jelenetek célja, hogy a képmegtekintőt finom, érzékeny, lágy hangulatba helyezze, és az emberek sokak által álmodott, gondtalan élet iránti vágyát lenyűgöző, finom, fiatal, kevésbé felöltözött, főleg női modellekkel kapcsolja össze, ami ezeket a fotóstílust megalapozza. Még ma is a „romantikus erotikus fényképezés” kifejezhetetlenül összekapcsolódik David Hamilton nevével. Ez a hetvenes években alkalmanként népszerűbbé vált lányfotós egy idilli álomvilágot teremtett, tele könnyű és levegős ruhába öltözött fiatal nőkkel („ninfák”), amelyek védjegyei a folyamatos homályosító effektus használata, a modellek áttetsző blúzai és a francia vidéki hangulat voltak.
A romantikus jelenetekben általában közös jellemző a felvételek „high-key” jellege, a kis kontrasztok (alacsony gradációk) és a háttérvilágítás, amelyekkor korábban szívesen nagy szemcséjű filmeket használtak. Napjainkban viszont főleg különböző Photoshop-szűrők lesznek alkalmazva, homályosítók, stb.
Mélymagánélet
Az intimitást néhány ember néha tolakodónak, mások pornográfiának találják. Azonban Jean-Francois Jonvelle „Fényképek” című képeskönyvének megjelenése óta, amelyben erotikus fekete-fehér fényképek segítségével mesél egy fiatal nő történetéről (a kedveséről?), akit hosszú időn keresztül követett és fényképezett, talán az utolsó moralistának is világossá vált, hogy az intimitás esztétikusan is megjelenhet anélkül, hogy az ábrázolt modell würdítségét sértené.
Ezért ezen a ponton fel kell tenni a kérdést, hogy az egyes erotikus stílusok miben különböznek a pornográfiától, amelyet most nem veszünk részletesen górcső alá? Mivel gyakran sem a tartalom, sem a fényképészeti technika nem különböztet meg, arra a megállapításra jutottam, hogy ha a vizsgálatot kizárólag a „normál” erotikus ábrázolásokra korlátozzuk, akkor az esztétika az, amire a pornográfia híján van, és így határkővé válik a megkülönböztetésben, bár ennek a fogalomnak a erősen szubjektív jellege csak intraszubjektív formában teszi lehetővé a megkülönböztetést.
Látszik tehát, hogy a megkülönböztetési erőfeszítésnél kevésbé arra kell törekedni, hogy mi van megmutatva, hanem főként arra, hogyan van megmutatva! Az irodalomban más használatos megkülönböztetési kritériumok, mint például egy fénykép felhasználási célja teljességgel alkalmatlanok, mivel a kép szerzőjének nincs rá befolyása a (naptár, könyv, képeslap stb.) eladás után.
Az intime fotóknak hitelesen kell hatniuk, ezért a technikai és formai minőség nem lehet az erőfeszítéseinek középpontjában. Fontosabb a spontaneitás és az autenticitás. Az intime fotók hitelesebbnek hatnak, ha technikailag nem túl tökéletesek.
A képeffektek segítenek abban, hogy a képnézőnek azt a benyomást keltse, hogy a fotók „valódiak”, azaz nem kiállítottak (ami persze nem igaz!). Ezért a modelljének csak ritka esetekben kell a fényképezőgépbe néznie.
