Rész 1: Bevezetés
Rész 2: Megfelelő felszerelés
Rész 3: Vidám fotózás
Rész 4: A pocaktól a tinilányig
Rész 5: Beltéri fotózás
Rész 6: Szabadtéri fényképezés
Rész 7: Családi élet
Rész 8: Tippek és trükkök (I)
Rész 9: Tippek és trükkök (II)
Perspektívák
Képek megtervezése
Hely hagyása
Közelség vállalása
Szülők a fotózáson
A gyakorlat teszi a mestert
Fotók a unalom ellen
Verseny a idővel
Folyamatos képelemzés
Rész 10: Gyermekfotók archiválása, szerkesztése és bemutatása
Szöveg: Jens Brüggemann
Fotók készítője: Jens Brüggemann (147), Leonie Ebbert (44), Elli Bezensek (61), Radmila Kerl (26), Ramona Prosch (5) és Kay Johannsen (4)
Vázlatok: Jens Brüggemann (27)
Rész 9: Tippek és trükkök (II)
Perspektívák
Melyik a „megfelelő” álláspont?
(Fotó: Jens Brüggemann)
A gyerekeket inkább a fényképbetrachter gyerekként észleli, ha a fotós kissé felülről, éppen az ő természetes egyenes tartásukból készíti a felvételeket. A „Kicsik” tekintete automatikusan felfelé irányul a kamera felé, a perspektíva elárulja számunkra: ez egy fiatal ember, egy tipikus gyerek, ahogyan felénk, felnőttek felé tekint.
(Fotó: Radmila Kerl)
A „lentről” felfelé való tekintet a kamera felé azonban alárendeltnek vagy akár legyőzöttnek is értelmezhető. Ezért sok helyzetben azonos szemmagasságú kamerapozíció ajánlott a fiatal modellekkel, akik így sokkal „felnőttesebb” hatást keltenek.
(Fotó: Radmila Kerl)
Főként egy nagyon alacsony kamerapozíció általában érdekes hatást kelt, egyszerűen azért, mert ez a nézőpont (kivéve, ha az angol kert füves területén a lusták közé tartozik) számunkra szokatlan.
(Fotó: Radmila Kerl)
Képek megtervezése
Megtanulni a szabályokat?
Vagy inkább bízni az ösztöneinkben?
(Fotó: Leonie Ebbert)
Számos képtervezési szabály létezik, és évekkel ezelőtt mindet kívülről megtanultam - és a legtöbbjüket egyébként meg is értettem. De sosem használtam őket. Legalábbis nem tudatosan.
Ha minden fotó előtt az összes képtervezési szabályt fejben átvenném, akkor sosem jutnék el az exponáláshoz. A legjobb pillanatok már rég elmúltak, visszavonhatatlanul eltűntek. Ez különösen igaz a gyerekek fényképezésekor is.
Az idő múlásával kialakul egy „érzék” a tervezés és kompozíció terén. Mert nem mindig az „aranymetszés” vezet az optimális eredményre. Bár a képtervezési szabályok sok esetben segíthetnek egy jobb eredmény elérésében, de ezek nem jelentenek garanciát. Azt hiszem, hogy minden jó fotós inkább intuitívan fényképez, és a képtervezési szabályok magyarázati kísérletek arra nézve, miért hatnak egyes fotók jobban a nézőre, mint mások. Ezeket a szabályokat nem tekintem útmutatónak a jobb fényképezés irányában. Szerintem fontosabb, hogy saját „nézőpontunkat” képezzük ki! Ehhez tartozik, hogy sok jó fotót megnézünk.
(Fotó: Leonie Ebbert)
Ráadásul: Melyik a jobb álláspont? Melyik a jobb képrendezés? Az első fotót a Canon EOS 5D Mark II-vel készítették, felszerelve egy 2,8/70-200mm-es objektívvel, ISO 200-on és az idő és rekesz manuális beállításával. Expozíciós idő: 1/125 másodperc. A fókusztávolságot 150 mm-re állították (rekesz 5,0).
(Fotó: Radmila Kerl)
A második fotó azonos adatokkal rendelkezik, de a fókusztávolságot 70 mm-re állították be.
(Fotó: Radmila Kerl)
Az előző példa is mutatja, hogy nem mindig lehetséges a fotókat rangsorolni az értékelés során. De éppen ezt igénylik a képtervezési szabályok. Ezért jobb, ha inkább az ösztöneikre támaszkodnak, és ha kétségeik vannak, inkább készítsenek néhány változatot, hogy később, nyugodtan a számítógépen kiválaszthassák a legjobb fotót.
Szabad teret biztosítani
Gyerekek szinte sosem maradnak mozdulatlanul, legalábbis a fiatalabbak közülük nem. Ezért jó, ha eleve nagyobb képszöget választunk, amely azonban a post-production során szükségessé teszi ezeknek a fényképeknek a képszerkesztő program segítségével történő szerkesztését …
(Fotó: Jens Brüggemann)
… valamint minőségveszteséghez vezet, mivel a fénykép elkivágásakor nem használjuk ki a szenzor rendelkezésre álló teljes képpontszámát.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Ezért mindig állítsa be a kamerán a lehető legjobb képminőséget a legnagyobb felbontással (maximális képméret), még akkor is, ha a fényképeket csak kisebb felhasználásra szánja. Először is a fent leírt szükségesség miatt, hogy később egyes fényképeket le kell majd vágni. Másodszor pedig azért, mert sosem lehet tudni, hogy később talán előfordul-e egy értékesítési lehetőség, például egy reklámkampányhoz, ahol nagy fájlméretekre van szükség. Bosszantó lenne, ha egy jó kis mellékeredmény elmenne azért, mert a felvételeknél nem a teljes felbontást választotta, hanem közepes vagy kicsit! Ha a fiatal modellek mozgásigényére koncentrálunk, a zoomobjektívek használata is egy lehetőség, amely lehetővé teszi, hogy gyorsan reagáljunk az új helyzetre, ha a "kisfiú" vagy a "kislány" önmagára hagyja magát …
(Fotó: Elli Bezensek)
A "gyerekeknek szabadságot adni" azt is jelenti, hogy nem arra kényszerítjük őket, hogy mereven egy helyen mozdulatlanul pózoljanak, hanem hogy hadd szórakozzanak előttünk a kamerában. Tehát gyakorlatilag "akcióban" fotózva lesznek. Ez amúgy is sokkal élvezetesebb a gyerekeknek, és olyan felvételek készülnek, amelyek elevenek, és a kicsiket olyannak mutatják, amilyenek tényleg (legalábbis a nap legtöbb órájában)!
(Fotó: Jens Brüggemann)
Bátorság a közelében
A gyerekfotók kevésbé távolságtartóan hatnak, ha szűkebb képszögeket választunk. Ezt a legjobban teleobjektívek használatával érhetjük el, mert a fényképész túl közel állása legalábbis a fiatalabb modelleknél kényelmetlenséget okozhat.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Ezen felül az arcfelvételeknél elkerülhetetlenül torzulnak az arcjegyek, ha a fotós csak egy normál objektívet vagy még annál is szélesebb látószögűt használ. Jobb választás tehát a portrételeobjektív, amelyek jó fényerejük miatt belső terekben is gyakran jól használhatóak talán még további fénytechnikai segédeszközök nélkül is.
(Fotó: Jens Brüggemann)
A tipikus portrételeobjektívek a következő fókusztávolságúak: 85mm, 105mm és 135mm. Vásárláskor ne legyen túl pazarló legalább egy ilyen fixfókusztávolságú objektív megvételénél, inkább rögtön vegyen egy a fent említettek egyikéből a lehető legfényerejű verziót (például 1,4/85mm vagy 2,0/105mm vagy 2,0/135mm)! Mindig kellemes érzés, amikor még probléma nélkül lehet remek portrékat készíteni a gyerekekről, míg más apák vagy anyák a kompakt fényerejű zoomobjektíveik már elpakolták vagy az épített vaku segítségével elcseszik az egész hangulatot …
(Fotó: Ramona Prosch)
Az egy közeli távolságból készült portrék sikeresebbek lehetnek, ha a fotós és a modellgyerek jól ismerik egymást. Senki sem tudja olyan megbízhatóan lefotózni a gyereket, mint a saját szülei! Igazán szerencsés, ha Anya vagy Apa megfelelő tapasztalattal és képességgel rendelkezik ahhoz, hogy ezek a csodálatos pillanatok sikerüljenek. Az alábbi portré példája a hamburgi fotós másfél-kétéves lányát mutatja (Canon 2,8/100mm).
(Fotó: Ramona Prosch)
Szülők a fotózáson
Ha nem saját gyermekünket fotózzuk, hanem idegen gyerekeket, ezek ritka esetekben fognak egyedül jönni a fotózásra.
(Fotó: Jens Brüggemann)
A kisebbek legalábbis az őket idegesítő szülők vagy a kedves nagyszülők által lesznek elhozva.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Ez felveti a kérdést, hogy egy törvényes képviselő vagy a nagyszülők jelenléte pozitív vagy inkább negatív hatást gyakorol-e a felvételek minőségére, illetve hogyan lehet elérni, hogy az érintettek ne zavarják a fotózást, hanem akár segítségére is legyenek a felvételek sikerének érdekében.
Mindenesetre a gyermek, legalábbis a serdülés koráig, örülni fog annak, ha legalább egy szülőt (vagy mindkettőt, vagy valakit a nagyszülők közül) ott talál a fotózáson. Így nem lesz félénk és visszahúzódó, hanem inkább bátor, nyitott és élénk.
Ha a felnőtt kísérők részt vesznek a fotózásban (és szeretnének is részt venni), gyakorlatilag mint animátorok, akkor ez pozitív hatással lehet a képek eredményére is. A gyerekeket megszokott személyek, mint a szülők vagy nagyszülők (vagy a nagytestvérek) sokkal könnyebben motiválhatják és animálhatják.
Milyen gyerek hagyatkozna egy idegen fényképészre, aki talán életében először látja, anélkül, hogy az őrületesen gesztikuláló anyukájára vagy apukájára nézne legalább a második fotónál? Más a helyzet, ha egy megbízható személy (vagy több) veszi át ezt a feladatot! (Fotó: Elli Bezensek)
Probléma akkor merül fel azonban, ha a felnőttek nem szeretnének (vagy nem szabad nekik) részt venni a képen, és ezért a fotós mellett állnak (és megpróbálják serkenteni a gyereket), mert akkor a gyerekek legalább minden második felvételnél arra törekszenek, hogy a fényképész helyett az őrült módon gesztikuláló anyukájuk vagy apukájuk felé nézzenek.
(Fotó: Elli Bezensek)
Kérje meg tehát a kísérőket, hogy vagy jöjjenek velük együtt a képre, vagy tartózkodjanak elegendő távolságra, hogy a fiatal modellek ne legyenek zavarva, hanem teljesen rád tudjanak figyelni. Ebben az esetben azonban Önnek kell cselekednie, hogy leküzessék a félelmet a fotózástól és elragadják őket!
A kép fotósa gyakran ezt az okos trükköt alkalmazza, hogy jó hangulatban tartsa a fiatal modelleket és lelkesítse őket: egy gumicukrot helyez az objektív napellenzőjére, így a fényképezett gyerekek nagy szemekkel örömmel követik a kamera minden mozdulatát.
(Fotó: Elli Bezensek)
Időről időre a gyerekek megkapják a gumicukrot jutalomként, azonban továbbra is a napellenző felé néznek, hogy talán felbukkan még egy gumicukor ugyanazon a helyen... 
(Vázlat: Jens Brüggemann)
Gyakorlat teszi a mestert
Hasznos és tanulságos fotótanulmányokat és bemutatókat olvasni, részt venni workshopokon, részt venni fotópályázatokon vagy fotóklubban tapasztalatokat cserélni. Végül is a fényképezés csak a fényképezés által tanulható meg.
(Fotó: Elli Bezensek)
Ezért itt van egy tipp, amely garantáltan sikerhez vezet, ha jobb gyerekfotókat szeretnél készíteni: Gyakorolj! Gyakorolj! Gyakorolj!
(Fotó: Elli Bezensek)
Akkor is, ha érdemes megvalósítani saját ötleteket, gondozni saját stílusodat, saját szemszögedből fényképezni - tanulási fázisban együttműködni szakértő emberekkel, tehát más fotósokkal, teljesen hasznos és segítőkész, hogy esetleges gyenge pontokat feltárjanak, hibákat kijavítsanak, és általános visszajelzést kapjanak munkájukról. De ne a kritikusoknak fotózz kifejezetten!
Maradj hű önmagadhoz, ne hagyd, hogy „meghajoljanak”! Fogadd el az indokolt kritikát, de ne figyelj túlságosan az „orrotokon szárazodó” panaszkodásra, mely csupán különböző ízlésvilágokból ered. Sok embernek fogalma sincs arról, hogy a fotográfia milyen nagyon szubjektív művészet.
(Fotó: Radmila Kerl)
Ízlésekről nem lehet vitatkozni? De igen, kiválóan is, de anélkül, hogy „igazi” eredményre jutnánk… Tehát inkább beszéljünk azokról a dolgokról, amelyek „megfoghatók” és javíthatók, mint például a technikai hiányosságok stb.
Fotók az unalom ellen
Légy kreatív! Ne készíts unalmas fotókat! Mert már eleget van belőlük! Az extravagáns ötletek számítanak, mert a gyerekfotókból már annyi van, mint égen a csillag.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Ha azt szeretnéd, hogy a fotóid figyelemre méltóak legyenek, akkor találj ki megfelelő képötleteket, dolgozz mozgással vagy homályossággal, használj kellékeket, valósítsd meg szokatlan nézőpontokat remek képekben, válassz érdekes világítást vagy szokatlan képszögeket, fotózz álomszerű helyszíneken, elkötelezett modellekkel stb.; röviden: minden jobb, mint az unalom!
(Fotó: Radmila Kerl)
Gyakran nem fog kockázatot vállalni először, hogy mindenképp sikerüljön az első fotók. De ha egyszer néhány jó fényképed „a padlón” van, akkor a második részben engedd szabadon a kreativitásodat és egyszerűen próbálj ki valami újat. Tapasztalatom szerint a legtöbb fotós kísérlet, amit elvégeztem, jobb lett annál, mint amit valaha is gondoltam volna.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Szeretem ezt az eljárást összehasonlítani a műkorcsolyázással: Először a kötelező, majd a szabadon választható rész. Mutasd meg, mire vagy képes!
Menet a idővel
Ha gyerekeket szeretnél fényképezni, adj magadnak elegendő időt! Két okból: Először is fontos, hogy - nem csak, de különösen - beszélgess a gyerekekkel, mielőtt lefényképeznéd őket, hogy melegedjenek fel, hogy megértsék őket. Ez különösen igaz, ha idegen gyerekekről van szó.
(Fotó: Jens Brüggemann)
Egy sikeres fotózáshoz talán az is hozzá tartozik, hogy először együtt játssz velük, hogy megszüntesd a félelmet, megszerezzed a bizalmukat, elfogadják őket. Másodszor nincs semmi olyan, ami annyira akadályozná a kreativitást, mint az időhiány. Aki már dolgozott kreatívan időszorítás alatt, ezt megerősítheti. Minél közelebb a fotózás vége, annál idegesebbek lesznek a fotós és a modell, különösen akkor, ha még ötleteket kell megvalósítaniuk.
Ezért adj magadnak elég időt a kicsik megörökítéséhez! Ez nem mindig lesz lehetséges, de talán előre fel lehet készülni a fontos időigényes dolgokra (például villámok felállítása, reflektorok rögzítése, memóriakártya behelyezése és formázása a fényképezőgépbe, beállítások ellenőrzése vagy módosítása, kellékek felállítása, háttér előkészítése stb.)? Így nem kell várnunk a gyerekekre, és több időnk marad a kis modellekkel való foglalkozásra a fényképezés során.
(Fotó: Elli Bezensek)
Folyamatos képanalízis
A folyamatos - kritikus! - képanalízis elengedhetetlen ahhoz, hogy tanuljunk a hibáinkból, és ne maradjunk ott a fényképezésben.
Olyan kérdések, mint „Mit csináltam jól? Mi volt a rossz? Mit tehetnék legközelebb jobban?“ arra kényszerítik a fotóst, hogy foglalkozzon a képeivel. Legyél kritikus magaddal, illetve a fotómunkáddal.
(Fotó: Leonie Ebbert)
Csak azért, mert a saját gyerekeid, sokkal más szemmel fogod nézni a képeket, sokkal jobbnak fogod találni őket, mint ha idegen gyerekeket fényképeznél. Egy "semleges" képnéző sokkal távolságosabban nézne rá a gyerekfotóidra, és nem ritkán egészen más értékeléseket kapna, mint te magad.
(Fotó: Jens Brüggemann)
„Nincs olyan értékes, mint egy igazán hülye hiba!” Ha tanulsz belőle. Ha nagyon bosszant téged egy fotográfiai hiba, az biztosítja, hogy többé nem fogod elkövetni azt. És így ez a hiba sokkal messzebbre vitte, mint bármely sikeres fotó.
Másrészt ez azt is jelenti, hogy néha - ha van rá ok - dicséretet kaphatsz, ha egy kép különösen jól sikerült! Aki kritizálni tudja magát, bátran dícsérheti is magát - és meg is jutalmazhatja magát. Tehát üdvözöld a sikert egy pohár jó borral, vagy ha nem vagy annyira alkoholra fogékony, vegyél magadnak jutalmul egy új objektívet (vagy vakut vagy fényképezőgépet vagy...)!
(Fotó: Leonie Ebbert)
