A Tejútrendszer felvétele egy halfeye objektívvel nyolc percig volt expozíció alatt. De ha a fényképezőgép nem követi a mozgást, a csillagok nem pontszerűek lesznek, hanem kis vonalakként jelennek meg.
Rész 10: Hosszú expozíciók követett kamerával
Az „Csillag- és Égboltfotózás” sorozat 9.es részében az „Asztronómiai tartó állvány használata” volt részletesen elmagyarázva. Egy ilyen forgó statív lehetővé teszi számunkra, hogy hosszabb expozíciós időkkel dolgozzunk motoros mozgás követésével, anélkül, hogy a csillagok vonalakká válnának.
Ez a tanfolyam azt fogja tárgyalni, hogyan valósíthatók meg hosszú expozíciók az asztronómiai tartó állvánnyal. Feltételezve, hogy az állvány fel lett építve, északi irányba lett kalibrálva, kiegyensúlyozva lett és dolgozatkész állapotba lett helyezve, ahogyan a sorozat 9. részében ismertetve lett.
Miért a mozgás követése?
1. Éles csillagok
A mozgás követett felvételek legfontosabb érve az, hogy a csillagok hosszabb expozíciós időnél is pontszerűek maradnak, és nem vonal formában jelennek meg. Mozgás követése nélkül már néhány másodperc után, a használt fókusztávolságtól függően, a csillagok vonalakká válnak az Föld forgása miatt.
Egy fix kamerával és hosszabb expozíciós idővel a táj éles, de a csillagok vonalakká válnak (bal oldal). Mozgás követésével fordítva történik: a táj elmosódott, de a csillagok élesek (jobb oldal). Ráadásul a mozgás követésével több csillag is látható, mint nélküle.
Mozaik jellegű felvételek vonalakká válnak mozgás követése nélkül. A mozgás követés egyik célja, hogy éles csillagokkal rendelkező hosszú expozíciójú asztronómiai felvételeket készítsünk.
A csillagmozgásos felvételek saját bájukkal rendelkeznek (lásd az „Csillag- és Égboltfotózás” sorozat 2. részét: „Csillagok vonalas felvételei”).
2. Gyengébb objektumok rögzítése Bármilyen rekeszértékkel is nyújt jó eredményeket a fényképezőgép objektíve, most már megengedheti magának a mozgás követése miatt, hogy erre az értékre csukja az rekeszt és ennek megfelelően hosszabb ideig expozícióját tartja fenn. A Jupiter bolygó (részben Jupiter holdjai láthatók) ugyanazzal az objektívvel. Míg a kép közepén (felső sor) a minőség csak a 1:3,5 rekesznél éri el a maximumot, további rekeszcsukásra van szükség ahhoz, hogy a képszélek (alsó sor) minősége megfelelő legyen. A gyártó védelmére érdemes megjegyezni, hogy ez az objektív egy sokkal jobb minőségűre cserélésre került garanciaügy keretében. 4. Sorozat azonos fedésű felvételekből A kamerát természetesen a mozgatható részre kell rögzíteni azoknál a felvételeknél, amelyeket követnek. Fontos, hogy nem számít, hogy hol van rögzítve, és melyik irányba „néz” az objektív. Fontos csak az, hogy a kapcsolat a szerelés és a kamera között olyan stabil legyen, hogy az expozíciós idő alatt ne legyenek nem kívánt kameramozgások, amelyek ismét homályos fotókat okozhatnak, például alulbecsült vagy rosszul feldolgozott gömbfejek esetében. Az ehhez tartozó csavarokat szorosan kell meghúzni. Részletesen le szeretném írni, hogyan tudja elkészíteni az első kísérhető csillagászati felvételét. Célja az legyen, hogy egy tetszőleges csillagképet maximum 50 milliméteres gyújtótávolsággal, vagyis egy fényképezőgépobjektívvel készítsen. A legjobb egy tiszta, holdfénymentes éjszaka. Először is fel kell állítania a parallaktikus szerelést egy megfelelő helyen, legjobb, ha távol az emberi fényforrásoktól, be kell északra állítani, és üzemkész állapotba kell hozni (lásd az „Csillagászati és égboltfotózás” sorozat 9. részét: „Csillagászati szerelés kezelése”). A fényképezőgép az objektívvel a szerelésre van felszerelve. Egy lágítószűrő fontolóra vehető annak érdekében, hogy megőrizze a csillagok színeit és a vizuális fényerő benyomását. Az „1. Tárgyfotózás” című „Csillagászati és égboltfotózás” sorozat 3. részében részletesen bemutatjuk a lágítószűrő hatását. A következő kamerabeállítások ajánlottak: • ISO érték • Fehéregyensúly • Zajcsökkentés A Magas ISO zajcsökkentés beállítással (újabb Canon EOS modelleknél) nem volt jó tapasztalatom, ezért mindig kikapcsolom. • Expozíciós program A Canon EOS 5D Mark II-nél „B” közvetlenül választható funkcióként található a tárcsán: • Rekesz A Canon EOS 450D kijelzője: A nyíl az 1:4,5 rekesz beállítására utal. Bár az alkalmazott objektívnek van egy "fényereje" (legkisebb beállítható rekeszérték) 1:2,0, ennél azonban a képreprodukciós teljesítmény növelése érdekében kettő és fél lépéssel le lett rekesztve. • Tükrös zár • Képstabilizátor
A mozgás követése révén a gyenge fényű csillagoknak és egyéb égi objektumoknak több idejük van hatni ugyanarra a képszenzor helyére. Egyrészt ennek köszönhetően jelentősen több csillag fotózható le, mint amennyi a pucolt szemmel látható. Másrészt sok gyenge fényű objektum, mint pl. színpompás gázfelhők, csak hosszú expozíciós idő után fejtik ki teljes szépségüket.
3. Jobb képminőség
Összességében a mozgás követése lehetővé teszi az általános képminőség javulását. Ennek oka az, hogy a nem követett felvételeknél nem kell magas ISO értékűeket alkalmazni, és/vagy teljes rekesznyílású objektíveket használni rövid expozíciós időkért cserébe.
• a) ISO érték
Magas ISO értékek az elektronikus zaj növekedését okozzák. Alacsony ISO értékek esetén alacsonyabb zajtartalmú képek készülnek. A mozgás követésének köszönhetően tehát korlátozhatja magát az ISO értékek alacsony szintű használatára (max. ISO 800-ig), és cserébe hosszabb ideig expozíciót alkalmazhat.
• b) Rekesznyílás
Szinte minden objektív teljes rekesznyílással többé-kevésbé kiemelkedő ábrázolási hibákat mutat, különösen a kép központján kívül. Ezek az ábrázolási hibák eltűnnek vagy legalábbis enyhülnek, ha 1 - 3 képnyit csukodik a rekesz.
A következő ábrázolási hibák csökkentik annak a rekesznyílásnak a használatával: Vignettelés (sötét képszélek), kromatikus hosszirányú aberráció (színes "udvarok" a fényes csillagok körül), a fókusz sík görbület (homályos csillagkép a szélmezőkben) és kóma valamint astigmatizmus (pl. a csillagok "pille" jellegű eltorzulása a képszélek felé).
Hogy az objektív melyik rekesznél nyújt elfogadható teljesítményt a csillagos ég alatt, tesztfelvételeken keresztül kell kideríteni, mert még a ugyanazon típusú objektívek között is láthatók jelentős különbségek. Az ábrázolási hibák megcsökkentése mellett egy előny is a rekeszcsukás: nő a fókusztávolság és ezzel együtt a nagyobb tűrési érték az élesség beállítása korlátainál.
Teszt felvétel egy 50mm-es objektívvel, a 1:1,2 rekesznyílású, 1:2.0 rekeszre csukva. Még az elmosódás is látható a csillagokat körülvevő színes "udvarok" formájában a kép közepén és a fókuszsík görbülete, illetve kóma és astigmatizmus miatt a képszél közelében.
A vignettelés, vagyis a sötét képszélek, teljesen normális, amikor nagyon fényerős objektívek használatát nyitott rekeszen. Ez a Nagy Kocsi felvétele is azonos 50 mm F/1,2 objektívvel készült teljesen nyitott rekeszen. Az egyre növekvő rekesznyílással a vignettelés egyre halványabbá válik.
Hosszú expozíciós felvételek készítésekor elkerülendő, hogy az égbolt háttérvilágításának fényessége túl magas legyen, illetve hogy a legfényesebb csillagok túlzottan túl- vagy aláexponáltak legyenek a képterületen, az asztrofotográfiában bevált módszernek bizonyult, hogy nem egyetlen, nagyon hosszú expozícióval, hanem sok rövidebb expozíciós idejű fotóval dolgoznak, amelyeket később kombinálnak a végeredmény elérése érdekében (lásd az „Asztro- és Égboltfotózás” sorozat 16. része: „Az elektronikus képszemcséző zaj kezelése”).
A „Mittelwert” számításához több felvételből egy átlagot kell kiszámítani, ezeknek természetesen fedniük kell egymást, vagy megfelelően igazítottak kell lenniük. Ez a feladat sokkal könnyebbé válik, ha az egyes felvételek képrésze lehetőleg azonos. Az asztrofotózás esetében a legjobb alap az asztrofotózás egy helyreigazító montúra használata.
5. Mozgó objektumok felfedezése
Minden csillag egy hosszú expozíciós felvételen pontszerűen jelenik meg. Ha azonban egyetlen olyan objektumot fedezünk fel, amely nem pont, hanem vonalszerűen jelenik meg a képen, az biztos, hogy nem egy csillagról van szó, hanem egy objektumról, amely mozog a csillagokhoz képest. Ez lehet egy üstökös, egy kisbolygó (planetoid) vagy akár egy a Föld körül keringő műhold is.
Néha egy kisbolygó nagyon közel kerül a Földhöz, így relatív mozgása a csillagokhoz olyan gyors, hogy már néhány perces vagy akár másodperces expozíciós idő alatt is vonalszerűen jelenik meg egy követett fényképen, és ezáltal azonnal felismerhető.A kamera szerelése
Ha nincs távcső használatban, jó megoldás egy elegendően stabil gömbfej rögzítése egy prizmasínre, ami azután a szerelés fészkébe kerül. A gömbfej lehetővé teszi ezen konfiguráció esetén az extra mozgásszabadságot a képkeret kiválasztásánál. Ha a kamerát közvetlenül a prizmasínre szerelnék, akkor a kamera beállítását kizárólag a szerelés óra- és deklinációs tengelyének állításával lehetne elvégezni a kívánt égbolti objektumra.
Ez alapvetően működik, de hiányzik a lehetőség, hogy a kamerát az objektív optikai tengelyének forgatásával pontosan beállítsák, ami nagyon zavaró lehet, például amikor egy csillagképet teljes képernyőn szeretnénk rögzíteni. A gömbfej megengedi a kamera szükséges forgását, éppúgy mint egy teleobjektív egy állványkengyelben.
Ha egy távcső van felszerelve a szerelésre, a kamerát vagy a távcső tetejére húzhatják fel, vagy a mérleghengertartó rúdra szerelhetik fel, amíg a távcső nem működik a felvételi optikaként. A jelenleg tárgyalt felhasználási esetben nem számít, hogy a kamera azonos égbolti területre van-e beállítva, mint amelyre a távcső irányul, vagy sem.Eljárás
1. Felkészülés
Hogy megakadályozza az érintő és ezzel rezgést okozó kioldást, kötelező használni egy kábelkioldót / időzítőt vagy egy vezeték nélküli távkioldót. Alternatív lehetőség egy szoftveren keresztül (csatlakoztatott laptop) történő kameravezérlés is. Hosszú expozíciós idők esetén nagy előnyt jelentenek a programozható időzítők, amelyeken bármilyen hosszú expozíciós időt előre ki lehet választani, miközben a kamera „Bulb” állapotban van.
A Canon két ilyen kábelkioldót kínál, az egyszerű modellt RS-60 E3 (fent), amelynél a kioldót lehet zárni. Ez illeszkedik az összes három- és négyjegyű Canon EOS-modellhez (350D, 400D, 450D, 1000D, ...). Az egy- és kétszámos Canon modellek más csatlakozóval rendelkeznek, ahova a programozható TC-80 N3 időzítőt lehet felszerelni (lent).
Az oldalról érkező idegen fény hatásának elkerülése és a lencse előlapjára esetleg lecsapódó harmatfelhő mérséklése érdekében használjon napellenzőt.
Fényképezőgép Cokin P840 lágítószűrővel.2. Alapbeállítások végrehajtása
• Fájlformátum
Az RAW formátum az elsődleges választás a csillagképek készítéséhez, ezért feltétlenül ajánlott. Tehát a kamerát állítsa az RAW vagy RAW+JPG beállításra.
Fényképminőség beállítása egy Canon EOS 40D kamerán: itt az RAW formátum van kiválasztva, miközben a fényképek egyszerre a JPG formátumban is tárolódnak. A JPG fájlok a legjobb felvételek gyors előválogatásához hasznosak.
Mivel a kamera kísérhető, és hosszabb expozíciós idők nem jelentenek problémát, állítsa be az ISO értéket alacsony szintre a képszemcsésedés minimális szinten tartására. Nyugodtan próbálkozzon az ISO 100 értékkel. Ha magasabb ISO értékeket részesíti előnyben, ne menjen 800 ISO felett.
ISO érték beállítása 100-ra egy Canon EOS 40D kamerán. Az elektronikus képszemcsésedés minimális az alacsony ISO értékeknél.
A legjobb, ha manuálisra állítja a „Nappali fény”-re (Szimbólum: „Nap”).
Fehéregyensúly beállítása egy Canon EOS 40D kamerán „Nappali fény” (5200 Kelvin) értékre.
Ha be van kapcsolva a Zajcsökkentés hosszú expozíciós időknél, a kamera minden hosszabb expozíciós idővel (egy másodperc vagy annál hosszabb) készít egy „sötét képet” ugyanolyan „exponálási idővel”. Ez azt jelenti, hogy egy 5 perces expozíció után a kamera további 5 percig blokkolva van. Ez pozitívan hathat a maradék képszemcsésedésre, de sok figyelő időt és akkumulátor teljesítményt igényel. Ezért javaslom, hogy kezdetben kapcsolja ki ezt a funkciót. Később eldöntheti, hogy a Zajcsökkentés hosszú expozíciós időknél bekapcsolása valóban javítja-e a végeredményt, és akkor dönthet arról, hogy minden egyes felvétel után szükséges várakozási időt be akarja-e fektetni.
A „Zajcsökkentés hosszú expozíciós időknél” kikapcsolása, itt egy Canon EOS 40D kamera példáján keresztül.
A „Magas ISO zajcsökkentés” kikapcsolt állapotban van.
Csak a manuális beállítás („M”) az elfogadható, és a Bulb beállítás a végtelen expozíciókhoz. Néhány fényképezőgépnél ehhez az expozíciós tárcsát az „M” pozícióba kell állítani, és a Bulb opciót kell kiválasztani, másoknál a tárcsa mind a „B”, mind az „M” választható verziót tartalmaz, akkor közvetlenül az „B” állításra kerül.
A manuális expozíció vezérlés beállítása („M”) egy Canon EOS 40D fényképezőgépen található tárcsán.
Zárja le az objektívét! Kezdje a legnagyobb rekesznyílással (vagyis a legkisebb rekeszszámmal), legalább egy expozíciós lépéssel, attól függően, hogy melyik rekesznél válnak megfelelően élesé a csillagok a kép szélső területein. Néhány objektívnél akár két vagy három expozíciós lépéssel is rekeszezni kell.
Itt látható egy részlet az nemzetközi szabványos rekeszmérték skáláról, amely teljes és fél expozíciós lépéseket mutat (a teljes lépések dőlt betűvel vannak kiemelve):1,2 1,4 1,8 2,0 2,5 2,8 3,5 4,0 4,5 5,6 6,7 8,0 9,5 11 13 16
Ha egy 1:2,8 kezdő fényerejű objektívet egy expozíciós lépéssel le szeretnénk rekeszni, akkor be kell állítanunk a rekeszt 1:4,0-re. Két lépéses rekesztés esetén azonban a rekesz 1:5,6-os beállítást jelent.
Ha a rekeszértéket nem fél, hanem harmadlépésekben lehet állítani, akkor az 1:6,7-es rekesz például nem állítható be. Ekkor az 1:5,6 és 1:8,0 között a következő lépés kerül beállításra:5,6 6,3 7,1 8,0
Sok fényképezőgépen beállítható a menüben, hogy az expozíció fél vagy harmadlépésekben állítható-e.
A váltás az egyik teljes lépéstől a másikig mindig azt jelenti, hogy ennek kompenzálásaként a fényképezési időt dupláznia vagy feleznie kell. Az alábbi példa kombinációk tehát azonos expozíciót eredményeznek:Rekesz Fényképezési idő 1. 1:5,6 60 másodperc 2. 1:8,0 120 másodperc 3. 1:4,0 30 másodperc 
Ez a beállítás arra szolgál, hogy a kamera tükörmozgása által okozott remegést megakadályozza. Ha ezt a beállítást használja, akkor az első billentyűnyomás csak felhajtja a tükröt. Ezután várjon néhány másodpercet, amíg a tükrökör mozgása lecsillapodott, majd egy második billentyűnyomással (kábeltávírójelzőre) indítsa el a felvételt.
Megjegyzés: Amennyiben a kamera vezérlése szoftveren keresztül történik, és az adott szoftver nem támogatja a tükör előrebillentését (például a Canon EOS Utility, távoli vezérlés esetén), akkor le kell mondani a tükrös előbillentésről.
Bekapcsolt tükrös zár.
Nagyon fontos, hogy egy esetlegesen rendelkezésre álló képstabilizáló mechanizmust kikapcsoljuk!
A képstabilizátor („Image Stabilizer”) kikapcsolása ajánlott, ha a kamerát egy szerelésre rögzítettük.
3. Felvételek készítése
Először is az "Végtelen" beállításra kell törekedni. Az automatikus fókuszálás legtöbb esetben még a világos csillagok esetében sem lesz sikeres, ezért csak kézi beállítás lehetséges, hacsak nem talál "helyettesítő tárgyat" a távolban, például egy város fényeit.
Soha ne használja az autofókusz objektívek "Végtelen" nyomatékát, mert ezek általában a végtelennél is túl forgathatóak.
Egy teljesen életlenül reprodukált csillagkép lenne az eredmény, ha az AF objektív kezelőgyűrűjét a „Végtelen” nyomatékig forgatnánk.
Az "Végtelen" index, ami néhány objektívnél létezik, általában nem elég pontos.
A „Végtelen” indexpont nem garancia a csillagok éles fényképeire.
Ideális a "Live-View" funkcióval rendelkező kamera modellek használata, ahol világos csillagot célozhat és magas nagyításban pontosan élesítést végezhet a kamera kijelzőjén.
Ha a kamerája nem rendelkezik ilyen Live-View funkcióval, akkor irányítsa egy nagyon fényes csillag felé és először állítsa be a keresőben manuálisan a legjobb élességpontot. Ezután készítsen tesztfelvételeket teljesen nyitott rekeszértékkel és egy vagy két másodperc expozíciós idővel.
Értékelje az eredményt a kamera kijelzőjén maximum nagyítással. Egyre kisebb lépésekben megközelítheti a legjobb élességpontot. Nyugodtan menjen túl a feltételezett optimális ponton, majd fordított irányba korrigáljon, hogy érzéke legyen az optimális fókuszpont felé vezető úthoz.
Ez egy fáradságos, időigényes folyamatnak tűnik. Azonban érdemes a fáradozást megtenni, mert a fókuszálás sikeréről vagy kudarcáról fog dönteni a felvétel sikeressége.
A Világtérben a Vega fényes csillaga környéke. Balra az autofókusz eredménye látható, középen a legjobb élességpont a hagyományos fókuszálás során a tükörreflexes kereső használata során. A jobb oldali kép a „Live-View” funkció használata utáni legjobb élességet mutatja.
A fókuszkapcsoló a beállítások után is „MF” módban marad a kézi fókuszhoz.
Tipp: Megtalálhatja, hogy az idő múlásával és a külső hőmérséklet csökkenésével szükségessé válhat a fókusz ellenőrzése és szükség esetén korrigálása. Néhány objektív hőmérsékletváltozásokra fókuszeltérés reagálhat.
Ha a fókusz rendben van, válassza ki végső képkivágását, és hagyja, hogy a kamera pár másodpercig fusson, amíg a meghajtórúd teljesen be nem harap a fogaskerék fogai közé. Ezután kezdje el a felvételt egy perc expozíciós idővel, majd ellenőrizze a kamerakijelzőn, hogy a csillagok élesek-e, és nem kis vonalakat alkotnak, mint ahogyan az utánkövetés nélkül lenne. Ha a csillagok élesek, növelje az expozíciós időt egy további perccel, majd ismételje meg a felvételt. Vigyázzon a kábelkioldórúddal, hogy az expozíció közben ne legyen rázkódás.
Nézze meg a fényképeit a kamerakijelzőn bekapcsolt hisztogrammal, hogy megtudja, mikor érte el a legnagyobb értelmes expozíciós időt. Vegye figyelembe a hisztogram bal oldalának meredek oldalát, amely a sötét égboltháttért képviseli, és amely az expozíciós idő növekedésével egyre jobbra mozdul. Megfontolt döntés lehet a hisztogram bal harmad jobb végére helyezése, hogy az égboltot a hisztogram szélső bal részéből, ahol a zaj zajlik, távol tartsa.
Az égbolt a kamera kijelzőjén visszamenőleg látszólag eléggé világos lesz, de ez ne zavarjon, mert a képszerkesztés során ez a benyomás könnyen korrigálható lesz.
Figyeljen azonban arra is, hogy mi történik a hisztogram jobb oldalán: Ha egy „Peak” jelenik meg a jobb szélen, az azt jelenti, hogy sok világos csillag túltelített, és a felvétel ezzel túl expozíciós.
Példa az alulexponált csillagtérkép felvételére. Az adathalom a bal oldalon üt (nyíl).
Példa egy megfelelően expozált csillagtérkép felvételére. A meredeken emelkedő hegygerinc (nyíl) a „Data Mountain” bal harmadában található, nagyon jobbra. Ezzel az égboltháttérnek elegendő távolsága van az elektronikus képzajtól, amely még balra van a hisztogramban.
Példa egy túl expozált csillagtérkép felvételére. Az égboltháttér (bal nyíl) nagyon messze jobbra mozdult, míg a világos csillagok már telítettségben vannak és tiszta fehérek, ami a hisztogram jobb szélein látható „Data Peak” által jelezve.
Miután megtalálta a legjobb ISO-érték, rekeszérték és expozíciós idő kombinációját az Ön helyére, a következő felvételek készítésekor hosszabb fókusztávolságú objektíveket is használhat csillaghalmazok, ködök vagy galaxisok fotózásához.
A fényképeken mindig ellenőrizze, hogy a csillagok még pontszerűek-e, mert egy bizonyos ponton túl előfordulhat, hogy elérte a követési pontosságának határát a montírozója.
Képszerkesztés
Az utánkövetett csillagtérkép felvételeinek képszerkesztése nem általánosítható; a kiinduló anyag sajátosságai túlságosan eltérőek. A következőkben egy Androméda-galaxis felvételének példája szolgáljon, amelyet egy 135 mm-es teleobjektívvel készítettem, különböző képszerkesztési lépések végrehajtásához.
Főként arról lesz szó, hogy a képszerkesztés során tipikus és ismétlődő feladatokat oldunk meg: például a megmaradó képzaj elleni küzdelem, a vigyázat elhárítása és egy sötét, semleges színű égbolt elérése.
Első lépésként a Photoshopban megnyitom a csillagtérkép RAW fájlját. A Camera Raw modul jelenik meg, ahol a kép „fejlesztése” történik.
A „Camera Raw” kezdőképernyőjén azonnal láthatók a megoldandó problémák: a sötét képszélek (négy nyíl), a nem semleges szürke égbolt (felső jobb nyíl a hisztogrammra mutatva) és a kissé túlexponált galaxisközpont (piros folt, a kép közepén nyíl).
Egy színneutrális égboltot kapok, miután rákattintok a fehéregyensúly eszközre (bal nyíl), majd a képen a fénysugarak térségében. A hisztogram (jobb nyíl) jelzi az akció sikerét.
A Egyéni beállítások fülön található a Javítás csúszka, amit 33 értékre húzok (jobb nyíl), amíg a galaxis középén lévő kezdetben túlexponált rész nem mutat már túlkiégettség figyelmeztetést (bal nyíl).
Az élesség és zajcsökkentés ellenőrzéséhez 100%-os nagyítást használok (alul bal nyíl) a kép előnézetéhez. A kezelő-vel (felül bal nyíl) egy különösen érdekes képrészletet választhatok ki a kép előnézétéhez; a bemutatott példában a galaxis közepét.
A harmadik fül (felül jobb nyíl) a Részletek-hez vezet. Ott biztosítom, hogy a Élesség összege nulla legyen, mivel az élesség növelése negatívan befolyásolja a csillagok megjelenítését (jobb középső nyíl). A Zajcsökkentés esetén a Luminancia csatorna-nál (jobbra alul nyíl) mérsékelt zajcsökkentést választok.
Most úgy van, hogy megszüntessük a sötét képszéleket. Ehhez beállítom a nagyítást Nézet-re (balra mutató nyíl), ekkor a teljes kép újra megjelenik az előnézetben. Ezután rákattintok az Objektív korrekciók fülre (jobb felső nyíl). Az Objektív vigyázópontság csúszkát addig húzom jobbra (jobb alsó nyíl), amíg a sötét képszélek az előnézetben eltűnnek.
A „Képfeldolgozás”-t most befejezettnek nyilvánítom, és a Kép megnyitása gombbal kinyitom a képet. Most a Photoshopban megjelenik egy fájl ablakként.
Egy pillantás a hisztogramra (Photoshop parancs „Kép>Beállítások>Tonálérték-korrekció…“) azt mutatja, hogy az égbolt háttere túl jobbra helyezkedik el a fényességmentesen, azaz az égbolt túl világosan jelenik meg.
Az utólagos korrekciók részben személyes ízlés kérdése is. Én egy kicsit nagyobb kontrasztot és összességében világosabb feldolgozást választottam a Photoshop parancs segítségével, Kép>Beállítások>Tónusgörbék…
A görbe kiindulási pontját jobbra tolom (balra mutató nyíl), ami egy további hisztogram-vágást jelent. Egy második beavatkozással (jobbra mutató nyíl) az Élcirka görbét összességében felfelé húzom, hogy az égitestek és a galaxis még világosabban jelenjenek meg. Az én képfeldolgozásom eredményét ebből a felvételből megtalálhatja a következő „Példa felvételek” című fejezetben.
Példa felvételek
Ez a teljes holdfogyatkozás 2008. február 21-i felvétele 1200 milliméteres objektívretekkel (távcső) 8 másodpercig volt expozícióban. Követés nélkül elmosódott volna.
A „Nagy Kutya” csillagkép a legfényesebb csillaggal, a Sziriuszszal. Ezen kívül három Messier-katalógusba tartozó nyílt csillagködkép is látható, amelyeket rövidítve „M”-mel jelölnek.
A felvétel egy 35 milliméteres objektívvel készült, 2,8-as rekeszértékkel, ISO 400-on és 2 perc expozíciós idővel. Egy lágyítószűrőt használtak, és a követést a fent látható „AstroTrack 320x” szerelékre bízták.
Az egyik legismertebb déli égboltrész, a „Déli Kereszt” csillagkép. Namíbiában készült felvétel, 135 milliméteres objektívvel, 5,6-os rekeszértéken, 18 perces expozíciós idővel. A csillagközi sötétfelhő, a „Szeneszsák” is látható a csillagkép alatt.
A „Nyilas” csillagkép (=Sagittarius) a nyári Tejút háttérén. 50 percig volt expozícióban, ideális megfigyelési körülmények között (Namíbia). Nem meglepő, hogy ez nem sikerülne követés nélkül.
Ezt a fotót nem könnyű azonnal követett felvételnek felismerni, mert nem csak a csillagok, hanem a kép előterének egy része (személyek, nagy fa) is élesnek tűnik. Az az oka, hogy ezeket a területeket egy röviden felvillanó vakupajzs világította meg! A vakupajzzsal nem érintett, távolabbi tájék ténylegesen elhomályosodik a csillagok követése miatt.
Ez a felvétel 60 másodpercig készült egy 15 milliméteres halfisheye objektívvel, 3,5-ös rekeszértéken. A Mars bolygó a Téli Hexagont, különböző téli csillagképek fényes csillagaiból alkotva. Jobbra látható az Plejádok csillaghalmaza és a „Holmes” üstökös.
Ennek a tutoriál főképének a látóhatártól a látóhatárig terjedő Tejút látható, amelyet egy 15 milliméteres halfisheye objektívvel vettek fel. 8 percig exponálták ISO 800-on és 4,0-ás rekeszérték mellett. A fekete oválisat a Photoshopban hozták létre. Az iráni felvételi körülmények ideálisak voltak.
Miközben a kamera egy 130 milliméteres távobjektívvel követi a csillagok mozgását, egy Iridium műhold átvágta a látómezőt, amelynek antennái a Nap fényét visszaverik a kamera felé. Az ilyen villanást „Iridium-flare”-nek nevezik. Aki tudni szeretné, mikor és hol lehet látni ilyen eseményeket, megtalálhatja a www.heavens-above.com webhelyen.
Androméda-galaxis, 135 milliméteres objektívvel, 2,8-as rekeszértéken (egy fokkal lezárással). 3 percig volt exponálva ISO 1000-nél, a követést a „AstroTrack 320x” szerelék biztosította.
A fent említett felvétel egy részletnagyítása. Meglepő, hogy milyen részleteket lehet látni ebből a galaxisból egy könnyű teleobjektívvel, ha a kamera a csillagokat követi. Például jól láthatók a különféle portípusok, amelyek körbeveszik az Androméda-galaxis magját.
A Háromszög csillagkép („Triangulum“, alul), egy 135 milliméteres teleobjektívvel készült felvétel. Jobbra jól látható a „Háromszög galaxis“, a Messier 33, bal felsőn pedig a nyitott csillaghalmaz, az NGC 752. A felvétel adatai az Androméda-galaxis fenti képével azonosak. Mindkét fénykép rövid időn belül készült a legjobb égi viszonyok között.
A M33 kivágása a fenti felvételből. Jól láthatók a galaxis spirálkarjai, amely mintegy 3,1 millió fényévnyire található.
Hinweis in eigener Sache: Alle verwendeten Bildbeispiele entstanden auf die im Tutorial beschriebene Art und Weise.
