Rész 01 - Bevezetés: Állat motiváció - állatságos jó!
Rész 02 - A megfelelő felszerelés
Rész 03 - A fő problémák: Fény és élesség
Rész 04 - A kompozíció a lényeg!
Rész 05 - A fotózás előkészületei és tervezése
Rész 06 - Kutyafotózás
Rész 07 - Macskafotózás
Rész 08 - Lovasfotózás
Rész 09 - Kisállat fotózás
Rész 10 - Belső fotózások - stúdiófotózás
Rész 11 - Külső fotózások
Rész 12 - Képszerkesztés
Rész 13 - Különböző általános tippek
Rész 14 - Hüllőfotózás
Itt egy rövid áttekintés a Hüllőfotózás útmutató pontjairól:
- Bevezetés
- Ez fontos, amit előre tudnotok kell a hüllőkről
- Hüllők fényképezése terráriumban vakus vaku nélkül
- Hüllők stúdióban fényképezése
- Embereket hüllőkkel fényképezni
1. Bevezetés
Először is szeretnék az alábbiakat mondani: Szakterületem a kutya, macska és ló állatfotózás területe. Hüllőket fotóztam, hogy megírhassam ezt az útmutatót, mert fontosnak tartottam, hogy néhány hasznos tippet adjak nektek, olvasóknak a PSD.Tutorials.de oldalon, ha ti is egyszer belevágnátok ebbe a lépésbe.
A hüllők rendkívül lenyűgözőek, különösen a fotográfusok számára. A hüllők gyönyörűek, kecsesek, néha veszélyesek is. A hüllők ősi lények. A hüllők számunkra általában vad és idegen lények. Mit tudtok például a hüllőkről?
Ha ti magatok nem tartotok ilyen állatokat és ennélfogva alaposan tájékozódtok arról, hogyan kell őket állatbarát módon tartani, és rendelkeztek elegendő információval ezzel kapcsolatban, akkor valószínűleg ugyanannyitok van tudásban, mint nekem, mielőtt ezt az útmutatót megírtam. Semmit.
Ha a Wikipédiát kérdezzük a hüllőkről, azt írja, hogy gerincesekről van szó. Farokkal, pikkelyes bőrrel és négy lábbal rendelkeznek (kivéve a kígyókat és néhány gyíkot; náluk ezek visszahátrálódtak). Tojásokat raknak vagy élve szülnek, és közvetlenül fejlődnek. Azaz nincs lárvastádiumuk. A hüllők ektoterm és váltómeleg állatok, akik testhőmérsékletüket viselkedéssel szabályozzák amennyire csak lehetséges (napozás stb.). Valószínűleg ez az, amit egyébként is tudunk róluk.
De melyik kígyó milyen mérges? Hogyan mutatja meg egy sárkányszemes gyík a stresszt? Vajon fényképezhetem vakul vagy stresszelhetem meg? Mennyire közel mehetek egy skorpióhoz? Itt azonban gyorsan megszakad a fonal. Amikor megfontoltam az első gondolataimat, hogy egy útmutatót írjak a hüllőkről, nyilvánvalóan szembe kellett néznem ezekkel a számomra ismeretlen lényekkel. 70%-ban kíváncsi voltam, de legalább 30%-ban nagyon féltem is.
Más állatok területén már jól gyakorlott és tapasztalt vagyok. Tudom, hogyan kell viselkednem bizonyos helyzetekben, de ha kimerészkedünk ismeretlen területre, akkor gyorsan elveszetté válhatunk és félhetünk.
Hogyan találjam meg most a hüllőket és egyúttal tapasztalatot és információkat is gyűjtsek? Sajnálatos módon nagyon negatív visszajelzést kaptam, amikor hüllőkkel kapcsolatos segítséget kértem hüllőfórumokon. Bár az írásomban megjegyeztem, hogy nem vagyok jártas ebben a témában és segítségre van szükségem, és még azt sem tudom, szabad-e hüllőket veszélytelenül fotózni, sokan azonnal nekem esni kezdtek. „A felelős hüllőtulajdonosok sosem adnának nekem hüllőket fotózásra, és főként fotósként ezeknek az állatoknak az esztétikáját tenném minden más elé stb.…”
Ez tehát nem volt könnyű. Nagyon állatbarát vagyok és soha nem fotóznék le egy állatot, ha az számára stresszt jelentene. Tiszta számomra, hogy egy hüllő más feltételeket igényel, mint egy macska. Állatkereskedésekben sem jutottam sokkal tovább, de végül óriási szerencsém volt. Az általam kínált lehetőséggel, hogy ingyen fotózhassak hüllőket magánszemélyeknél, végre megérkezett az egy-két megkeresés!
Aztán hatalmas szerencsém volt, hogy megismerkedtem az a-z Terraristik Essen-i András Appenheimerrel, aki azonnal meghívott magához és hüllőihez. Lehetőséget adott nekem arra, hogy a bemutatott felvételek nagy részét az üzletében készítsem el, és szívvel-lélekkel támogatott és még hüllőismeretekben is tanított.
Nekünk mindkettőnk számára mindig a legfontosabb volt, hogy az állatok jóléte mindenek felett állt. Így tanultam meg, hogyan tudom a hüllőket vakus vaku nélkül is fényképezni, mire kell figyelnem, ha közel megyek egy hüllőhöz, és hogyan ismerhetem fel a stresszt. Mind ez annyira lenyűgözött, hogy elhatároztam, folytatom - ha képes leszek rá - a hüllők fotózását.
Most remélem, hogy ti is megfertőzőtök magatokat tőlem, és a fotók inspirálnak titeket.
Ne várjatok túl nagy eredményeket. Ti magatok úgyis mindig jobban csináljátok, mint én! Ahogy mondtam, a fotók nem stúdióban készültek, hanem főként az igazi terráriumokban, a hüllők élőhelyén és vakus vaku nélkül. Ráadásul nem rendelkezem a hüllőfotózáshoz optimális felszereléssel.
Most pedig térjünk rá az útmutató valódi részére! Jó szórakozást a olvasáshoz.
2. Ez fontos, amit előre tudnotok kell a hüllőkről
Ha kutyát vagy macskát fotóztok, akkor van időtök arra, hogy újratervezzetek. Kényelmesen cserélhetitek a szettet, beszélgethettek a tulajdonossal, talán még közben fel is vehetitek a telefont. Attól függően, hogy épp melyik hüllő van a stúdióban vagy néz titeket éppen egy nyitott terráriumból, az teljesen másképpen nézhet ki.
Nem akarok itt pánikot kelteni. Épp ellenkezőleg. Egyszerűen csak fontos tudni, hogy mi is történhet egy ilyen fotózás során. Különösen azért, mert már embereket is fotózok a stúdiómban hüllőkkel, alapvető tudni, milyen kockázatokat vállalhatunk. És őszintén szólva: Ha az ügyfelemnek skorpió van azon, amit fotózunk, akkor én is nagyon feszült vagyok.
Vannak dolgok, amelyekre mindenképp figyelned kell, ha hüllőket fotózol. Mindegy, hogy a munkahelyi terráriumban fotózod őket vagy külön előkészített stúdióban helyezed el őket. Ha nincs sok tapasztalatod a hüllőkkel kapcsolatban, akkor azért fontos, hogy a tulajdonost utasítsd, hogy ott maradjon, figyeljen az állat stresszjelzéseire, és főleg időben avatkozzon be. Különösen, ha az állatot emberekkel együtt fotózod a stúdióban. Erről azonban részletesebben beszélek az útmutató utolsó pontjában.
Ezekre a kérdésekre mindenképpen felkészülési listának kell lennie:
• Melyik hüllőt fotózom és mire kell figyelnem?
• Van-e elegendő nyugodt környezete a hüllőnek?
• Hogyan kerülhetem el a stresszt körülötte?
• Hogyan ismerhetem fel a stresszt?
• Mérgező-e? Mi történhet allergiás reakció esetén?
• Elég védve vagyok, vagy mit kell tennem a saját védelmem érdekében?
Számos választ az állat gazdája biztosan adhat nektek előzetesen. Ő pontosan tudni fogja, hogy mennyit bír elviselni az állata, illetve mikor kell leállítani a fotózást. Ha nem tudja, akkor rajtatok múlik. Figyeljétek az állatot! Pontosan úgy, ahogy egy kutyánál is tennétek. A kígyótok nem fog vakarni vagy ásítani a stresszre.
A kígyókon a stresszt az intenzívebb légzés mutatja meg. Kezdenek erőteljesebben „lüktetni”. Először megpróbál visszavonulni! Összegömbölyödik és kicsinek tűnik. Ezt ne hagyjátok figyelmen kívül! Mert a második lépésben - és itt gyorsan lehet túl késő - a kígyó esetleg agresszívan reagálhat.
Egy ilyenkor általában feláll és a torka S-alakúvá válik. Ha túl közel kerültök hozzá, baj lehet. Természetesen ez nem minden kígyófaj esetében van így, de figyelnetek kell a kígyó légzésére.
Fontos, hogy a kígyó néhány nappal a fotózás előtt megfelelő adagot kapjon. Ne túl sokkal előtte, hogy ne legyen túl éhes a fényképészre, de ne is olyan friss, hogy stressz esetén ismét kiadja magából a vacsoráját.
Appenheimer úr engedélyezte számomra, hogy csodálatos kígyóit fotózhassam. A hüllőket természetes élőhelyükön fényképeztük, ahova valóban tartoznak! Biztosan vannak olyan példányok, amelyek rövid ideig kivihetők a terráriumból, és például egy faág vagy hasonló alá ültethetők, hogy előtérben egy fotóháttérrel lehessen őket fényképezni, akár vakus fény mellett is.
Például a vörösfarkú boa nagyon türelmes volt. Ezek a példányok azonban először még nőni fognak; a boa constrictor később 2-3 méteres méretet fog elérni. Ezek a kígyók nagyon nyugodtak voltak és nagyon jól lehetett őket fényképezni. Csak kicsit voltak kíváncsiak, de egyébként ideális fotóalanyok voltak.
Sok hüllő morgolódik vagy sziszeg veszély esetén. Például a kaméleon. Nagyon bunkóvá válhat és meg is harap. Higgyétek el nekem. Az fáj. Nálam volt egy kis Lara, egy szép jemeni kaméleondáma a stúdiómban. Őszintén szólva, nem sokra tartottam tőle, nagyon tapasztalatlan voltam. Rám egyszerűen csak idegenként hatott, bár lenyűgözött.
Amikor folyton próbált lemászni az asztalról, és gazdája visszateszi a zöldbe, teljesen nyugodt volt, de határozott a céljában a fáradt ágairól. Valahol mélyen éreztem, hogy automatikusan át kellene őt tennem és természetesen odafordultam felé.
Hát, ezzel a Larával elmértem a lépéseimet. Pontosan tudta, hogy nem az ő gazdája az, aki fel akarja venni. Villámgyorsan felém fordult és annyira morgott, hogy azonnal fél métert ugrottam hátra. Elég ügyesek ezek a kis bestiák. Nem szabad lebecsülni őket. Ha fölvettelek volna, az biztosan fájdalmas lett volna.
Bizonyos hüllőfajok nagyon veszélyesek és csak tapasztalt emberek segítségével lehet őket fotózni bizonyos előfeltételek mellett. Például az iguánák nagyon sérüléseket okozhatnak egy farokütéssel.
A skorpiók például nem csak szoros fogással fájdalmasan csíphetnek, hanem főleg egy támadó szúrással is adnak mérges anyagot, amely nagyon hasonlít a méhekéhez. Ha az a személy, akinek a mérget beadja, méhméreg-allergiás, az gyorsan veszélyessé válhat. Szívbetegségek esetében is nagyon óvatosnak kell lenni a skorpiókkal!
A madárpókok hosszú inger szőrrel rendelkeznek, és esetleg támadásra fordulnak. Ez nagyon veszélyes lehet szívbetegség, méhméreg-allergia vagy asztma esetén. Ezenkívül a harapás rendkívül fájdalmas.
3. Hüllők vakussal fotózása terráriumban (Impressziók)
Ahogy korábban említettem, nem is tartom sokáig ezt a témát, inkább mutatok néhány képet arról, hogyan lehet vakusz nélkül fényképezni a hüllőket a terráriumban. Nekem magamnak hiányzik az ehhez szükséges felszerelés. Lényegében egy makróobjektív tökéletesen alkalmas, feltéve, hogy veszélytelenül közel kerülhettek az állatokhoz.
Ellenkező esetben egy 200-300 mm-es, nagy fényerejű objektív ill. akár egy fix objektív lehet tökéletes – természetesen állványon. A legtöbb felvételhez egy létrára álltam fel, és eléggé ingadoztam a lábaimon.
A legtöbb képen nyitott rekeszértéken dolgoztam. Az ISO-t szinte a kamera határáig emeltem anélkül, hogy túl sok minőségromlást tapasztaltam volna, és az exponálási időt 1/250 és 1/125 közötti tartományban állítottam be.
Ezt általában könnyedén kézből is le lehet fényképezni.
Ezután kicsit nyissátok meg az rekeszértéket, hogy több élességet kapjatok, mint amennyit én a következő képeken tettem. Néhány helyen több is lehetett volna, mert néha tényleg jól is mutat.
Ritka és abszolút álomszerű, de sajnos egy varánusz pont olyan veszélyes, mint ahogy gyönyörű ... Ez a varánusz is az essen-i AZ Terraristikában él.
Egy kis vízzel permetezve, amit az állatok nagyon szeretnek, még sokkal szebbnek látszanak!
4. Gyíkok fotózása stúdióban
Sajnos eddig csak néhány gyíkot fotózhattam stúdióban. Kígyókat, kaméleonokat és egy skorpiót. Több sajnos még nem szerepelt a listámon.
A legjobb, ha a földön fotózzátok az állatokat, hogy ne legyen veszély a "leesésből". Néhány fajnál lehet, hogy egy nagy asztal is megfelelő lenne, hogy időben beavatkozhasson valaki, ha az állatok eltávolodnak az eredeti helytől. Használjatok állványt vagy feküdjetek le a földre, ha az állatok ott vannak, hogy szemmagasságban legyetek velük.
A stúdió kialakításához a legjobb, ha teljesen természetesen rendezitek be. Vagyis dolgozzatok olyan dolgokkal, amelyek az állatok szokásos élőhelyéből származnak. Kérdezzétek meg a tulajdonost, hogy hozhat-e egy gyökeregyet, fát és esetleg néhány zöld növényt.
Ez mindig fantasztikusan hatásos háttérképként. Egyébként mindegy, hogy színes vagy semleges hátteret választotok. Az állatnak természetesen kerülnie kell a figyelmet! A fekete háttér sem számít rossznak.
Ezek után gondoljatok a stressz témájára. Figyeljétek az állatot és fotózás közben siessetek, anélkül, hogy stresszeltek volna. Maradjatok teljesen nyugodtak. Csak akkor lehettek azok, ha előtte minden kockázatról tájékozódtatok. Ne hagyjátok az állatot tovább az stúdióban, mint ahogy szükséges.
Csak néhány felvételt készítsetek; állítsatok fel egy tervet előre, hogy mit szeretnétek lefényképezni, és elégedjetek meg azzal, amit az állat kínál. És ha az azt jelenti, hogy csak egy farokvég látszik a képen. Amint az állat stresszes lesz, szünetet kell tartania, vagy a fotózást akár abba is kellja hagyni.
Ezt a bartagám párt közvetlenül a terrárium mellett fotózták. Csak rövid időre vették ki őket. Ketten nagyon biztonságban érezték magukat a kőjükön!
Ha inspirálódnátok, és talán a csodálattól nem tudjátok majd becsukni a szátok, nézzetek be Sascha Krampe fotóközösség profiljához a következő linken: http://www.fotocommunity.de/pc/pc/mypics/491532 vagy az oldalára itt: http://derreptilienfotograf.cms4people.de/index.html - egyszerűen hihetetlenül szép képei vannak!
A stúdióban a kamera beállításait itt az ISO 100 / Záridő 1/160-nál fogjátok tartani, kisebb rekeszértékkel, hogy szép életlenítési hatást érjetek el. A kis mélységláthatatási hatás elképesztően jól mutat. Ezt Sascha Krampe is remekül bizonyította, gondolom.
Azután a képszerkesztés során szépen kiemelitek a színeket és kontrasztokat, valamint az élességet. Ekkor lesznek a képek tökéletesek. Be kell vallanom, hogyha több lehetőségem lenne gyíkokat fényképezni, biztosan nem mondanék nemet ... Elképesztően szórakoztató. Sajnos hiányzik a gyakorlatom ebben és még sok tapasztalatom sincs.
Gyönyörű vörös farokpiton:
5. Emberek fényképezése gyíkokkal
Az utolsó akadály, amit idén levettem, az volt, hogy embert és gyíkot fotóztam. Sajnos a próbafelvételen nem minden sikerült. Ellenkező esetben még több és változatosabb fajtákkal tudtunk volna bemutatkozni. Számomra nagyon tanulságos és érdekes volt ez a fotózás, mivel ismét rá kellett döbbennem, hogy mennyire keveset tudok ezekről a lenyűgöző állatokról.
Sok szerencsével talán hamarosan nagyobb kígyókat is fotózhatok, valamint más fajtákat is. Szívesen kibővítem majd ezt az útmutatót.
Most azonban a fotózás előkészítéséhez és lebonyolításához. Fontos, hogy ne csak ti legyetek tájékozottak, hanem a modell is, aki esetleg ugyanolyan tapasztalatlan, mint ti. Ugyanis nem mindig magáról a tulajdonosról van szó.
A modell előzetesen talán nagyot beszélhet, és - ahogy én is tapasztaltam – arcunkba hihetetlenül kicsinek érezheti magát egyszer csak, és megpróbál elfutni ...
Ekkor már nincs értelme a fotózásnak! A dolognak örömet kell okozni, és a személynek, aki az állattal kell bánnia és a kamera előtt kell viselkednie, nem szabad félnie! Utána baleset történhet, az állat elesik vagy még rosszabb esetben meg is mar. Ezt mindenképpen el kell kerülnünk. Vagyis az első dolog az nap végén egy részletes instrukció a fotós és az állattulajdonos részéről! Emellett ki kell adni egy kockázati értesítést, és lehetőleg aláíratni egy felelősségi nyilatkozatot.
Ha mind a felek egyetértenek abban, hogy a fotózást meg lehet tartani, akkor elindulhat, de ne a fényképezéssel, hanem az első közelséggel. A modellnek meg kell ismernie az állatot. Meg kell érintenie, majd saját kezébe kell vennie, és hozzászokni az érzéshez és a mozgásokhoz.
Csak akkor kezdjétek meg a fotózást, ha a modell és az állat elegendő időt töltött együtt, hogy megismerjék egymást. Kezdetben ne várjatok túl sokat … De mégsem vesztegessetek el túl sok időt. Az állattulajdonosnak végig a közelben kell lennie a fotózás során. Így tudja ő is „elolvasni” az állatot, és szükség esetén azonnal beavatkozni, ha veszélyesen közeledik valami.
Ezek a kettő éppen egymáshoz szokik!
Ahogy látjuk, sikeres volt!
Gyűjtött tapasztalataim alapján csak a kevés hüllő alkalmas emberekkel való fényképezésre. Például néhány kígyófaj és a jávai kaméleon. A skorpiók már nagyobb kihívások, és az iguánák is veszélyessé válhatnak, ha nincs kedvük tovább fotózni.
A madárpókok számomra nagy kockázatot jelentenek, és bizonyára nem a legjobb alanyok kétfenekűekkel való fotózásra.
Nem, természetesen nem hüllő! Csak hüllőételes. De a modelleim nem rettennek vissza semmitől!
A kaméléon barátságos, akár "tegeződve" is!
Legyen tisztában azzal, hogy ezek az állatok veszélyesek, és ha kellően informálódtál, akkor semmi sem állhat útjába ennek a lenyűgöző fotózásnak. Biztos vagyok benne, hogy ismersz olyanokat, akik szuper hüllőkkel rendelkeznek terráriumban! Hajrá, kérdezd meg őket, hogy meglátogathatod-e őket. Lehet, hogy hamarosan sikeres hüllőfotós lesz belőled.
Remélem, ez a hüllőfotózási útmutató kicsit inspirált és talán kicsit kedvet is csinált nektek! Akkor elérem azt, amit akartam. Amint bővítem a tudásomat ezen a területen, befejezem ezt az útmutatót, ahogyan ígértem.
Szívhez szóló köszönetemet szeretném kifejezni itt Andreasnek az AZ Terraristik-től és Maurice-nek, aki hüllőit emberekkel való fotózásokra bízta. Mindketten sokat tanítottak ezekről a lenyűgöző állatokról.
Nicole Schick
www.tierfotografie-mit-herz.de
